A hős légiutas-kísérő megmentette Athén lakosait, de a világ egyik legsúlyosabb légikatasztrófáját így sem kerülhette el

A Helios Airways 522-es járatának 115 utasa és a hatfős személyzet tragikusan életét vesztette 2005. augusztus 14-én, miután a repülőgép Grammatiko falu közelében egy domboldalnak csapódott, majd felrobbant.

Csak egy ember maradt teljesen eszméleténél a megpróbáltatások alatt, míg a nyaralók és a légitársaság személyzete elveszítette az eszméletét.

Az „Olympia" becenévre hallgató Boeing 737-300-as, látszólag rutinszerű, 1 óra 45 perces repülést hajtott végre a ciprusi Lárnakából Prágába, amikor a világ egyik legfurcsább légi katasztrófája történt.

A vadászgép pilótái sem tehettek semmit

Miután a légiforgalmi irányítás több mint egy órával a felszállás után nem tudott kapcsolatba lépni az 522-es járattal, a görög hadsereg úgy döntött, hogy két F16-os vadászgépet küld fel, hogy megállapítsák, mi történik.

A pilóták megdöbbenve vették észre, hogy az első tiszt lerogyott a helyére a pilótafülkében, miközben a kapitányülés üres volt – a kabinban pedig az utasok eszméletlenek voltak, annak ellenére, hogy lelógtak az oxigénmaszkok.

A vadászgép pilótái tehetetlenül nézték, ahogy a Helios Airways repülőgépe céltalanul repül az égen, jól tudva az elkerülhetetlen katasztrófát.

És mindez egyetlen kapcsolón múlott, amely elindította a katasztrofális események sorozatát – állapította meg a görög légibaleseteket vizsgáló és repülésbiztonsági testület (AAIASB) vizsgálata.

Az 58 éves Hans-Jürgen Merten kapitány az 51 éves Pampos Charalambous első tiszttel ült a pilótafülkében, a páros mögött több ezer óra repülés valamint több évtizedes tapasztalat volt.

Valamilyen oknál fogva azonban az eredményes páros úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a kabin magasságra figyelmeztető kürtjét, amely megszólalt, amikor elérték a 12 040 láb magasságot, aminek arra kellett volna ösztönöznie őket, hogy hagyják abba az emelkedést.

Feltételezhető, hogy azt hihették, hogy a felszállási konfigurációra figyelmeztető figyelmeztetés volt, ami azt jelzi, hogy a repülőgép nem áll készen a felszállásra, mivel a két hang azonos.

A következő percekben több figyelmeztető lámpa is felgyulladt a pilótafülkében – de a pilóták ismét figyelmen kívül hagyták.

A gép folytatta az emelkedést, miközben a személyzet egyáltalán nem tudta, hogy a repülőgépben fokozatosan csökken a kabinnyomás, ami a fedélzeti oxigénszint zuhanását okozta, és az utastérben lévő maszkok kioldódtak.

Merten kapitány felvette a kapcsolatot a Helios műveleti központtal, és bejelentette, hogy „a felszállási konfigurációra vonatkozó figyelmeztetés be van kapcsolva", valamint azt mondta, hogy „a hűtőberendezés normál állapotban van, és váltakozva ki van kapcsolva", és „a hűtőventilátor lámpái nem világítottak".

Megkérték, hogy erősítse meg, hogy az utastér túlnyomásos rendszere nem manuális, hanem automata üzemmódban van beállítva, de ő figyelmen kívül hagyta a kérdést, és folytatta a kérdések megvitatását - mivel már hipoxia alakult ki nála.

Ha az embernek alacsony az oxigénszintje a test szöveteiben, az zavartságot, nyugtalanságot, légzési nehézséget, gyors pulzusszámot, kékes bőrt és eszméletvesztést okoz.

Hamarosan a pilóták és mindenki a fedélzeten elveszítette az eszméletét, és az 522-es járat több órán keresztül szárnyalt a robotpilóta vezetésével.

A vadászgépeket felküldték, és egyetlen reményük, hogy elkerüljék a még nagyobb tragédiát, Andreas Prodromou légiutas-kísérő volt, akinek a hordozható oxigénellátásnak köszönhetően sikerült eszméleténél maradnia.

Belépett a pilótafülkébe, és kétségbeesetten megpróbálta visszaszerezni az irányítást a gép felett.

Prodromou brit kereskedelmi pilótaengedéllyel rendelkezett, de nem volt képesítése a Boeing 737-esre, és minden igyekezete ellenére a sorsa megpecsételődött – röviden intett a vadászrepülőgépeknek, mire a bal hajtómű megingott, és a gép zuhanni kezdett.

Az önfeláldozó légiutas-kísérő

Annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy élve nem jut ki, a 25 éves férfi önzetlen döntést hozott, hogy megpróbálja elterelni a gépet Athénból, hogy elkerülje a további áldozatokat, és ehelyett egy vidéki terület felé irányította.

Mindössze 10 perccel azután, hogy a bal hajtómű meghibásodott, a jobb oldali hajtómű is kigyulladt, és a Helios Airways repülőgépe egy domboldalba zuhant, körülbelül 25 mérföldre Athéntól.

Becsapódáskor lángra lobbant, ezért a holttestek túlnyomó része a felismerhetetlenségig megégett. A boncolások később felfedték, hogy a fedélzeten tartózkodók valószínűleg még életben voltak a becsapódás időpontjában.

A görög hatóságok és a Helios Airways vizsgálatot indítottak, amely megállapította, hogy a balesetért egy kapcsoló felelős.

Amikor a gép aznap korábban megérkezett Lárnakába Londonból,  az eredeti repülőszemélyzet befagyott ajtóra panaszkodott, és furcsa zajokat hallott a szervizajtóból.

Teljes körű vizsgálatot kértek, mivel egy földi mérnök nyomás alatti szivárgásellenőrzést végzett, és ehhez a motorok bekapcsolása nélkül kellett a túlnyomásos rendszert „kézi" állásba állítani.

De a teszt elvégzése után soha nem kapcsolta vissza „automatikusra" – így ahogy a repülőgép felszállt a felhőkön keresztül, lecsökkent a nyomás anélkül, hogy a személyzet tagjai észrevették volna, mi történik.

Ezen túlmenően számos korábbi járat fedélzetén több, a kabinnyomással kapcsolatos problémát rögzítettek.

Azok a családok, akik szeretteiket vesztették el a halálra ítélt járaton, rengeteg pert indítottak a Helios Airways és a Boeing ellen, és a légitársaságot 2006-ban a ciprusi kormány leállította – írja a Ladbible.

Az alábbi dokumentumfilm egy másik légi katasztrófát dolgoz fel, amelyben összeütköztek a repülőgépek: