Megosztja a szakértők véleményét a végtelen kifutópálya névvel illetett forradalmi ötlet, az egyre növekvő reptéri forgalomra kidolgozott megoldás – írja az Independent.

EU-támogatással folytak a kutatások a holland Nemzeti Űrkutatási Laboratóriumban, melyek kidolgozták a koncepciót. Sok szakértő úgy véli, ez a megoldás arra a trendre, mely szerint 2050-re megháromszorozódik a légiforgalom Európa felett. Támogatói azzal érvelnek, hogy ezzel kiküszöbölhető lenne a repterek fejlődését gátló több fizikai tényező is, mint például az, hogy a repülők mögött keletkező légörvények miatt nem követhetik egymást túl közelről a gépek. Az alábbi videón a zuhogó eső miatt nagyszerűen láthatjuk ezt a jelenséget:

 Az oldalszél és a hátszél miatti korlátozások szintén nehezítik a fel- és leszállást. Ráadásul a tény, hogy sok repülőtér csak egy-két hosszú kifutópályával rendelkezik, azt eredményezi, hogy a gépforgalom lassabb, mint a végtelen kifutópálya esetén lehetne, amikor nem kell egymásra várakozniuk a kifutópálya használatához.

Az ötlet valójában nem teljesen új: már az 1960-as években felmerült, és már akkor végeztek kísérleteket is a gyakorlati megvalósításához. Akkor azonban a légiirányítás és más támogatórendszerek még nem álltak készen a forradalmi változásra. A kutatók úgy vélik, a repüléstechnika és a GPS-navigáció fejlődésének köszönhetően most már valóra válhatna a forradalmi újítás, mely három-négy kilométer átmérőjű körökként képzeli el a kifutópályákat, középen a kiszolgáló épületekkel.

 Néhány katonai repülőtéren már végeztek valós kísérleteket is, szimulációban pedig a párizsi Charles de Gaulle reptér egyik legforgalmasabb napját vették alapul, és a koncepció jól vizsgázott. A pilótáknak természetesen kiegészítő képzésre lenne szükségük, hogy megtanulják kezelni a gépre fel- és leszálláskor nehezedő komplex erőhatásokat, de a kutatók véleménye szerint tulajdonképpen nagyon egyszerű az egész.

 Sok pilóta és szakértő azonban úgy véli, vannak még itt kihívások. Egyesek azzal érvelnek, hogy ez a megoldás olyan szintű pontosságot igényelne, amit csak robotpilótával lehetne megvalósítani. Henk Hesselink, a kutatócsoport vezetője szerint viszont ki kell próbálni az életben, hogyan vizsgázik a rendszer. Mint mondja, nem szükséges egyszerre megépíteni a teljes, háromszázhatvan fokos kört.