Jelenleg földi radarállomások követik a repülőgépek útvonalát, ami azt jelenti, hogy a földfelszín mintegy 70 százalékán eltűnnek a légi irányítás radarjairól az utasszállító repülőgépek. A rendszer hiányosságairól a malajziai légitársaság MH370-es járatszámú gépének tavaly márciusi eltűnése szolgáltatott drámai példát - írja az MTI.

Az azóta is megoldatlan rejtély vizsgálata során szakértők kifogásolták, hogy a nemzetközi szervezetek és a légitársaságok nem vették elég komolyan az Air France légitársaság egy gépének 2009-es lezuhanását követően a francia hatóságok által tett nyomkövetési javaslatokat.

Az ENSZ polgári légiközlekedési szervezete, az International Civil Aviation Organization (ICAO) a malajziai gép eltűnése után 2014 májusában szólította fel az érintett nemzetközi szervezeteket a műholdas nyomkövetési rendszer frekvenciatartományának az elkülönítésére és 2016 novemberét tűzte ki a technológiai irányelvek lefektetése határidejeként.

A konferencián született megállapodás értelmében a 193 tagországot képviselő WRC (World Radiocommunication Conference) az 1087,7 megahertztől 1092,3 megahertzig terjedő frekvenciatartományt különítette el a műholdas repülőgép nyomkövető rendszerek számára. A rendszer a földi radarállomások és a repülőgép közötti kommunikációt végző, a gép helyzetét, sebességét, repülési magasságát és irányát másodpercenkénti gyakorisággal közvetítő ADS-B (Automatic Dependent Surveillance-Broadcast) technológiához hasonlóan működik.