Nyilvános helyen szellenteni önmagában is igen kínos, mindez egy repülőtér zárt légterében hatványozottan igaz. Tízezer méteres magasságban azonban nemcsak nem ajánlott, de egyenesen egészségkárosító lehet visszatartani a bélgázokat. Miért van ez, és mi a megoldás a repülés egyik legkínosabb problémájára? Eláruljuk.
Egy friss felmérésben összegyűjtötték a légiutasok legkínosabb élményeit: leggyakrabban azzal a helyzettel találkoztak, amikor valaki elaludt, és fejét közben egy vadidegen vállára hajtotta. A brit Jetcost weboldal által összeállított lista második helyén a szellentés állt, a harmadikon pedig az alvás közbeni nyálkicsordulás. Az elalvásra sajnos egyelőre nincs tudományos megoldás, a fedélzeti pukizás problémáját azonban már részletesen körbejárta a szaksajtó.
Egy dán orvos brit kollégáival együtt vizsgálta meg alaposabban a kérdést, és eredményeit egy új-zélandi tudományos szaklapban közölte. Jacob Rosenberg egy tengerentúli repülőúton kezdett érdeklődni a probléma iránt, amikor észrevette, hogy a repülési magasságot elérve kényelmetlenül felfúvódottnak érzi magát, és folyton szellentenie kell. Ez nem váratlan jelenség, és ugyanaz okozza, mint amitől leszállásnál összelapul az üres ásványvizes flakon, írja a kutatást ismertető BBC Future magazin.
A repülőút során ugyanis ugyanaz történik a beleinkben levő gázzal, mint a flakonban levő levegővel: felszállás közben kitágul, leszállás közben pedig összenyomódik. A repülési magasságon ugyanis jóval kisebb a környező levegő sűrűsége és így a légnyomás is. A modern utasszállító gépek utasterében ugyan mesterségesen teremtenek a felszínihez hasonló légnyomást, ám ez csupán 565 mmHg, vagyis annyi, ami 2500 méteres magasságban uralkodik — ez jóval kevesebb, mint a tengerszinten mérhető 760 mmHg. Így aztán a gázok kitágulnak — a palackban és a beleinkben is, és igyekszenek utat törni maguknak.
Rosenberg szakcikke leszögezi, hogy bár a szellentés visszatartása a repülőgépen igen illedelmes döntés, a légiutas egészségére hátrányosan hat. Felfúvódást, gyomorégést, hasi fájdalmakat okozhat, sőt stresszt és magas vérnyomást is eredményezhet az arra hajlamosaknál. Nem beszélve arról, hogy amennyiben a légiutas elalszik, álmában valószínűleg akaratlanul is távoznak belőle a bélgázok, utastársainak legnagyobb szomorúságára. A légnyomás változása rendszeres problémát okoz a pilóták körében: egy felmérés szerint több mint 60%-uk szenved rendszeres felfújódástól, ami jóval magasabb, mint az ülőmunkát végző irodai dolgozók körében mért érték. Így aztán Rosenberg azt javasolja: ne tartsuk vissza.
A repülőgép zárt és szűkös utasterében igen zavaróak lehetnek a szagok, ráadásul a levegő nagyjából felét visszakeringeti a légkondicionáló, ami remekül elterjeszti a kellemetlen aromákat a teljes légtérben. De mit tegyünk, ha orvosilag ellenjavallt visszatartani? Rosenbergnek erre is van tudományos javaslata: a szénszűrős alsónemű. Az amerikai gasztroenterológusok szaklapja szerint a szénszűrős alsónemű képes a kellemetlen szagok 100%-ának kiszűrésére, így nem kell többé aggódnunk amiatt, hogy utastársaink gyanakodva méregetnek.
A szénszűrőt egyébként egyes légitársaságok is alkalmazzák a légkondicionálóba építve. Szintén megoldást jelenthet a problémára a rostokban szegény, de szénhidrátokban gazdag ételek fogyasztása, melyek kímélik a gyomrot — érdekes módon a legtöbb fedélzeti menüben ilyen fogások szerepelnek, káposztát és babot viszonylag ritkán találunk bennük. Repülés előtt pedig érdemes halat, rizst, tejtermékeket és szűrt gyümölcsleveket fogyasztani, mivel ezek emésztése során kevesebb bélgáz termelődik.