Ha ön is azon bátor kalandorok közé tartozik, akik a nyakukba vennék Vietnamot - méghozzá úgy, ahogy valóban érdemes - motorral, akkor az alábbi tippek még jól jöhetnek az indulás előtt. Szerzőnk egy hónap alatt motorozta végig Vietnamot, személyes tapasztalatai alapján pedig most azt írja le, hogyan érdemes felkészülni egy ilyen útra, és mire számítson a két keréken.
Útviszonyok – élesítse érzékszerveit!
Amire már jobb, ha lélekben előre felkészülünk: az a káosz és nyugalom váltakozása az utakon, ami Vietnam minden városára igaz. A motorok egymás hegyén-hátán, mindenki dudálva, keresztbe-kasul száguldozik át mindenen, és bár ez látványra elég kaotikus, a helyiek ebben tökéletesen megtalálják a rendszert. Persze, idővel mi is hozzászokunk, vagy legalábbis élesítjük érzékszerveinket, és ráérzünk majd a "helyi szabályokra". Máshol, a városokon kívül motorozva azonban a nyugalom, a csend és a gyönyörű tájak látványa fogad majd minket.
Időjárás – kabátra és fürdőruhára is szükség lesz!
Nagyon fontos felkészülnünk ebből a szenpontból is, ugyanis Vietnám északról déli irányban, hosszan nyúlik el, így a különböző pontjain teljesen más az időjárás. Ha például tavasszal indulunk útnak, akkor északon még szükség lesz a kabátra és az aláöltözetre, de ahogy haladunk lefelé, úgy vetkőzhetünk le egészen könnyű viseletre, majd a legvégén akár fürdőruhára. Az esős időszakokat is próbáljuk előre kideríteni, bár kizárt, hogy ne kapjunk belőle bármikor, bárhol az utunk során.
Útvonal
A legtöbb motorosnak bevált útvonala a főváros, Hanoi és a Ho Si Minh-város közötti út, mert ezen az útvonalon minden van, amit látni kell: gyönyörű hegyek, kis faluk és homokos tengerpartok. Ez a szakasz nagyjából két hét alatt teljesíthető, ha nem időzünk bizonyos helyeken hosszabban. Az igazság azonban az, ha az ország leginkább lélegzetelállító részét szeretnénk látni, akkor fent, északon érdemes kezdeni vagy zárni az utunkat. A hegyek, völgyek, rizsteraszok, mészkősziklák és kanyargós utak látványa egy életre szóló élményt okoz.
Ha tényleg végigmotorozná Vietnamot, az alábbi térkép és ez a részletesen kidolgozott útvonalterv, önnek szól!
Motort venni egyszerű
A legkönnyebben a már említett Hanoi és Ho Si Minh-városban lehet motort venni, és aztán eladni. Egyszerű folyamat, de azért nem árt odafigyelni a részletekre. Fontos, hogy vásárláskor kapjunk róla papírt, hogy kitől vettük és pontosan honnan van a motor, mert csak így tudjuk bizonyítani, hogy nem loptuk el.
A helyiek szerint még csak az sem baj, ha nincs jogosítványunk, de akkor fontos, hogy ne áruljuk el a származásunkat. Vegyünk fel hosszú nadrágot és pulóvert, a szánkat, arcunkat pedig takarjuk el (ez egyébként is hasznos a bogarak ellen), így a rendőrök, akik turistákra vadásznak, nem fognak minket feltétlenül kiszúrni a helyiek közül.
A hátizsákban legyen minden, ami a túléléshez kellhet!
Álljunk készen az órákig zuhogó esőre, de az égető napsütésre is. Legyen nálunk valami izomlazító, elegendő víz és étel. Bármikor történhet valami, tehát jobb, mindenre felkészülni. Nekünk például többször robbant le a motorunk - volt, hogy a semmi közepén -, és a vizünk is elfogyott. De egyszer az is megtörtént, amikor a hegyekben voltunk, hogy fél napig szakadt az eső, nem volt sehol egy falu vagy kajálda, végül egy kis lyukas tetejű bódénál tudtunk megállni. Ilyen helyzetekben életmentő tud lenni, ha okosan van megpakolva a hátitáskánk. Emellett érdemes egy üvegben üzemanyagot vinni magunkkal, arra az esetre, ha teljesen elhagyatott területen fogyna ki a tankunk.
Vigyázat, csalók!
Ahogy említettem, bármikor baja lehet a motornak, hiszen használt járművekkel utazunk, ilyenkor pedig el kell vinni szerelőhöz. Mindig alaposan vegyük át a szerelővel még a munka előtt, hogy mi fog történni – nehogy úgy járjunk, hogy mire visszamegyünk a motorért, sokkal több mindenhez "kellett" nyúlni, és így a szerelés végösszege többet kóstálhat majd, mint amennyit a motor ér. Ha pedig a rendőrök megállítanak, érdemes elkezdeni magyarul beszélni. Ez majd alaposan összezavarja őket, és belátják, nem érdemes ránk időt pazarolni, mert úgysem fogjuk érteni a tört angoltudásukon alapuló pénzlehúzós probálkozásukat.
Tájékozódjon!
Mindig legyen nálunk térkép, vagy ha nem vagyunk jók az értelmezésében, akkor gondosan figyeljünk arra, hogy legyen feltöltve a telefonunk. Vegyünk vietnami mobilnetes SIM-kártyát, így elkerülhetjük, hogy eltévedjünk. Készüljünk arra, hogy hosszú út lesz, tele buktatókkal, így tényleg fontos, hogy a hibázási lehetőségeket a minimálisra csökkentsük.
A sisak viselése kötelező!
És ehhez nem is fűznénk sokkal többet. Kötelező, szükséges, nélkülözhetetlen. Én magam sokáig nem találtam megfelelőt - vagy túl nagy volt, vagy túl kicsi -, így eleinte nélküle utaztam, persze, csak a belvárosban, rövid távokon, majd amikor egy nap alatt több véres baleset helyszínét láttam, azonnal megálltam az első helyen venni egyet. Az sem volt sajnos tökéletes, mert kicsit mozgott, de legalább volt a fejemen valami, ami megvéd. Az utasbiztosítás kötését hasonlóan nem kell magyarázni, bármi történik velünk, azonnali és minőségi ellátást várhatunk cserébe.
Figyeljen a hirtelen felbukkanó állatokra!
Nem biztos, hogy csak motorhiba okozhat balesetet, Vietnamban ugyanis viszonylag gyakran jelennek meg váratlanul az út közepén különféle állatok. A kóbor kutyáktól kezdve a marhákon át készüljünk fel mindenre. Az egyik barátom például egyszer véletlenül áthajtott egy hirtelen a motorjához futó kakason. Persze, megálltunk, hogy segítsünk neki, és jelezzük a gazdának, hogy mi történt – de ő csak mosolyogva odaküldte a fiát érte, és azt mondta, nem baj, legalább megvan az aznapi ebéd. Ettől függetlenül mindenképp figyelni kell, mert ha egy marhának megyünk neki, akkor könnyen mi járhatunk úgy, mint a csirke.
Ha lehet, kerülje az éjszakai vezetést!
Egyrészt azért, mert a motorozás lényege mégiscsak a gyönyörű kilátás élvezése, másrészt pedig Vietnamban nem mindenhol van kiépítve az infrastuktúra, sok út mellé nem telepítettek éjszakai lámpákat, így kifejezetten veszélyes lehet, ha váratlanul egy kősziklába botlunk az út közepén.
És végül, a legfontosabb dolog, hogy tartsuk tiszteletben a gyönyörű természetet és a helyieket. Ne felejtsük el: mi ott csak átutazó vendégek vagyunk!
Cikkünk szerzője Kovács Barbara.