Egy hosszú délkelet-ázsiai utazás során sok mindent magára szed az ember. Akár más utazók hívják fel a figyelmünket, akár a helyiek jegyzik meg, hogyan kellene viselkednünk; de ha csak saját megfigyeléseinkre is támaszkodunk, akkor is sokat tanulunk majd, mire bejárjuk a világ ezen részét. Azért persze jobb, ha felkészülten indulunk egy ilyen útra. Ezért a Délkelet-Ázsiát többször is megjárt szerzőnk cikksorozatunk most következő részében azt gyűjtötte össze, hogy milyen szabályokat, szokásokat érdemes ismerni és betartani ebben a térségben.
1. Tanulja meg a helyi köszönéseket!
Thaiföldön például tiszteletet fejezhetünk ki azzal, ha az úgynevezett 'Wai'-t, azaz a tradicionális Thai üdvözlést használjuk. Ennek három különböző változata van:
♥ Két tenyeret összetenni, érinteni az állunkat a hüvelykujjunkkal és úgy bólintani. Ez a kollégák és barátok üdvözlése.
♥ Az összetett kezek hüvelykujjai az orrot érintik, és úgy jön a bólintás. Ez a nálunk idősebb emberek üdvözlésére szolgál.
♥ A hüvelykujjak a homlokot érintik és úgy jön a bólintás. Ez a legmagasabb szintű tiszteletet mutatja, a Buddha szobor előtt végzik, vagy a szerzeteseket és a királyt köszöntik így.
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy melyiket használjuk, csak tegyük össze a kezünket a mellkasunk előtt és úgy bólintsunk. Mikor az étteremben a felszolgáló Wai-t mutat nekünk, elvileg nem kell viszonoznunk, elég egy udvarias mosoly cserébe.
2. Figyeljen a lábfejére!
A láb nemcsak a legkoszosabb, de a legalacsonyabban található része a testnek. Ezért az ázsiai felfogás szerint, ha másvalaki feje felé emeljük a lábunkat, vagy csak egy asztalra, székre tesszük fel, az elfogadhatatlanul udvariatlan. Emellett fontos betartani, hogy soha ne mutassuk a talpunkat senki felé, mert az olyan, mintha itthon a középső ujjunkat mutatnánk a másiknak. És persze, soha ne emeljük, és ne mutassuk Buddha-ra sem a lábfejünket. Ha pedig belépünk egy templomba, nagyon fontos, hogy megfelelő öltözékben tegyük azt: a térdek és a vállak legyenek eltakarva mindkét nemnél.
3. Ne nyúljon más hajához!
Míg a láb a legmegvetettebb és legalacsonyabb testrész, addig a fejünk a legszentebb. Soha ne fogjuk meg egy másik ember haját vagy fejét, ebbe beletartozik egy gyerek fejének megsimogatása is. Emellett, mikor étkezéskor a többiek a földön ülnek, csatlakozzunk hozzájuk, máskülönben úgy érezhetik, hogy föléjük pozicionáljuk magunkat, ami szintén sértő.
4. Ne ölelkezzen nyilvánosan!
Az ázsiai emberek nem kedvelik, ha publikus helyeken mutatjuk ki egymás iránti szenvedélyünket, így a csókolózás és a hosszas ölelkezés nem tanácsos, legfőképpen nem a templomokban! Ez kifejezetten fontos Vietnámban, Indonéziában és Malajziában. A kézfogás természetesen megengedett.
5. Evés megkezdése – csak az idősebbek után
Délkelet-Ázsia néhány részén még mindig kézzel esznek, például Indonézia és Malajzia bizonyos területein, ezért a legjobb, ha mi is így teszünk. Egyszerűen csak használjuk az ujjunkat kanálként, és azzal markoljuk fel az ételt, ne a tenyerünkből együnk! Fontos tudni azt is, hogy az idősebbeknek kell először elkezdenie az evést, amit meg kell várnunk, ezzel kifejezve tiszteletünket feléjük. Ha már nagyon éhesek vagyunk, akkor persze udvariasan lehet nekik tanácsolni az étkezés megkezdését.
6. Ha kérik, vegye le a cipőjét!
A legtöbb ázsiai országban már azelőtt le kell venni a cipőt, hogy belépnénk a házba, cipővel bemenni ugyanis illetlenség. Laoszban például kifejezetten a láb tisztítására alkalmas törlőkendőt is fogunk kapni a bejáratnál. A templomoknál ez fokozottan érvényes, illetve néhány étteremnél is előfordulhat, hogy kérik a cipő levételét.
7. Ne utasítsa el azt, amivel megkínálják!
Az ázsiaiak híresek vendégszeretetükről, minden alkalommal megkínálják a hozzájuk érkezőket valamivel. Ezt fogadjuk el akkor is, ha ránézésre nem tetszik, vagy már úgy érezzük, nem vagyunk éhesek, szomjasak. Ilyenkor legalább egy kis kóstoló mennyiség elfogyasztásával tiszteljük meg őket kedvességükért.
8. Ne mutogasson az ujjával!
Rámutatni valakire ázsiai kultúrákban illetlenség, ha mégis szeretnénk valahogy jelezni, fordítsuk felfelé a tenyerünket és úgy mutassunk valaki felé.
9. Semmit ne dobáljon, pénzt se!
Bármilyen tárgyat vagy éppenséggel pénzt dobni valaki felé is udvariatlan magatartásnak számít. Szánjunk arra időt, hogy átadunk valakinek valamit, különösképpen, ha idősebb emberről van szó. Vietnámban pedig például a pénzt a legjobb, ha két kézzel adjuk át.
10. Ne kiabáljon, és ne tegye zsebre a kezét!
Semmilyen körülmények között ne kiabáljunk vagy beszéljünk hangosabban az átlagnál, se az utcán, se egy étteremben. Ha egy veszekedésben találjuk magunkat, akkor is őrizzük meg a hidegvérünket! Ellenkező esetben ugyanis szégyenbe kerülünk, és másokat is megszégyenítünk, ez pedig a legtöbb ázsiai számára elfogadhatatlan. Indonéziában és Kambodzsában különösen fontos, hogy nyugodtak maradjunk, Malajziában pedig, amennyiben mindkét kezünk a zsebünkben van, könnyen hihetik rólunk, hogy mérgelődünk éppen.
11. Tisztelje a szerzeteseket!
A monkok tisztelete Délkelet-Ázsiában nagyon fontos, egy nő például meg sem érintheti a buddhista vagy hindu szerzeteseket. De egyébként is sok helyet kell nekik adni az utcán is, ne kerüljünk hozzájuk túl közel. Amikor pedig mégis úgy adódik, hogy el kell mennünk egy szerzetes mellett, hajoljunk meg egy kicsit.
12. A Buddha-tetoválás illetlenség
A fotózás engedélyezett Thaiföldön, persze csak addig, amíg ezt külön jellel nem tiltják. Ha ilyen táblát látunk, vegyük komolyan. Fontos tudni azt is, hogy a Buddha-jelképek nem dekorációnak valók, és tetoválásként sem illendő magunkon viselni. Ha ilyen van rajtunk, érdemes azt a testrészünket eltakarni.
13. Mosolyogjon!
Ázsiában mindenki mosolyog – ezért is van az, hogy az ember sokkal jobb kedvűen tér haza egy ilyen utazásról, mert az a rengeteg pozitív arc feltölti. Ezért amikor Délkelet-Ázsiába utazunk, ne felejtsünk el mi is mosolyogni, az élményeink, tapasztalataink is jobbak lesznek majd ezáltal.
És végül, néhány tipikusan helyi jellegzetesség:
Szingapúr: ha egy utcai ételárus egyik asztalánál kendő van a székeken, az azt jelenti, hogy foglalt. Az asztalok megosztása azonban elfogadott, bárkihez becsatlakozhatunk, amennyiben van egy olyan szék, amin nincs kendő.
Thaiföld: Kerüljük a királyi családról való nyilvános értekezést, mivel őket hatalmas tisztelet övezi az országban. Bár sok pletykát hallani így is "zárt ajtók mögött", ezeket sosem szabad megvitatni vagy olyan helyen említeni, ahol idegenek is hallhatják. Ugyanis bármilyen túlzásnak tűnhet számunkra, de a törvény is büntetheti, ha kiderül, hogy miket mondunk róluk.
Mianmar: A bétellevél-rágás (a bételfa magjából labdacsokat gyúrnak, melyet élénkítő hatása és íze miatt rágcsálnak) még mindig hagyomány az országban, bár manapság inkább az idősebbek között, így könnyen belefuthatunk bétel maradékot köpködő emberekbe az utcán. A nyilvános köpködés számunkra Európában kevésbé elfogadható, de náluk jobb, ha nem csinálunk ügyet belőle, és nem teszünk rá megjegyzést.
Vietnám: Itt a világ legtermészetesebb dolgának számít, hogy amikor megismerkedünk új emberekkel, akkor rákérdeznek a családi állapotunkra vagy a fizetésünkre. Ez nem tolakodás a részükről, teljesen alap dolog. Ha nem szeretnénk mégsem válaszolni, csak udvarias mosollyal tereljük el a témát.
Indonézia: Sok más országban is előfordulhat, de Indonéziában, főleg a kevésbé turistás helyeken a helyiek közös fényképet kérhetnek velünk, ez részükről a megbecsülésük jele. Arra is készüljünk fel viszont, hogy a rágógumi rágás és az ásítás még a mai napig goromba dolognak számít náluk.
Cikkünk szerzője Kovács Barbara.