Az evés kétségtelenül hitbéli kérdés is: elhiszem, hogy amit eszem, az egyrészt ehető, másrészt tápláló, nem utolsósorban pedig biztonságos. Ha nem otthon eszünk, hanem kvázi idegen helyen, például utazás alatt, akkor pláne oda kell figyelni, hogy hol és mit eszünk, iszunk. Nem elrettentési céllal, de összeszedtük, mikor érdemes gyanakodni, illetve inkább másik étkezdét vagy éttermet választani.
Nem lehet eleget hangsúlyozni: az evés és az emésztés nem pusztán fizikai cselekedet, de a látvány, a szagok, illatok, az érzelmeink, hangulatunk is befolyásolja az étvágyunkat, az evéshez való aktuális hozzáállásunkat, végső soron az emésztésünket is. Ezért ahol nem érezzük a „chi-t", onnan tovább kell állni, feleslegesen nem érdemes olyan helyen enni, ahol valamiért nem esne jól vagy rosszul éreznénk magunkat tőle. S hogy mikor merülhet fel bennünk a kétely afelől, hogy az adott helyszín alkalmas-e arra, hogy éhségünket csillapítsuk, felsoroltam a legfontosabb szempontokat. A cél, hogy az evés ne csak táplálékfelvétel, de örömforrás is legyen, üröm nélkül.
Ahol nem ül senki
Gyanús, ha csak kevesen vannak a helyen, avagy éppenséggel üres. Ennek persze számos oka lehet, de valamiért mégsem vonzó, mert azt sugallja, hogy a hely kínálata, szolgáltatása, hangulata valami miatt nem népszerű. Ha van lehetőségünk tovább válogatni, ne késlekedjünk! A vállalkozó szelleműek persze dacból tehetnek egy próbát, így ha mégsem jönne be a vészjóslat, kellemes meglepetéssel zárhatják a kérdést.
A látogatottság hiánya már csak azért is problémás, mert így nem „pörög" az étel, és kevésbé friss alapanyagokból készült ételeket kaphatunk, mint ott, ahol ideje sincs az esetleges romlásnak.
Amit nem ajánlanak az utazók
Számos utazást tervező, szállásokat, nevezetességeket, éttermeket értékelő applikáció, weboldal létezik már. Ha van időnk on-line körbenézni a szállásunk, úti célunk közelébe eső étkezési lehetőségek között, érdemes ezt a kört megtenni. Nyilván másoknak eltérő lehet az ízlése, a toleranciaküszöbe, de ha zömmel minden útitársunk negatív véleménnyel volt az ételekről, vagy a helyről, a személyzetről, és az értékelések frissek, de legalábbis nem hónapokkal, évekkel korábbiak, akkor abban azért lehet valami. Persze nem árt azzal is tisztában lennünk és némileg szkeptikusak is maradnunk, mert valamiért úgy vagyunk összerakva – tisztelet a kivételnek és itt az átlagos fogyasztókra gondolok - kritizálni jobban szeretünk, mint dicsérni. Pedig milyen sokat számítanak a pozitív visszajelzések is, a kedvesség, akár ott helyben is, nem csak utólag... Minden esetre, ha mégis az egyik sokat szidott hely mellett döntünk, legfeljebb pozitív irányban csalódhatunk, ha itt sem igazolódik be a „lepontozás" létjogosultsága.
Ahol nincs rend és tisztaság
Rend és higiénia a lelke mindennek, és ezt nem a kontroll freak énem mondja, hanem a gusztus és a túlélési ösztön is. Senki sem szeretné egy takarítónőt régen nem látott konyháról szerzett ételfertőzés miatt viszontlátni, semmilyen irányból sem azt, amit előzőleg elfogyasztott, ezért azon a helyen, ahol bárminemű tisztátalanságot vélünk felfedezni, nem javasolt ennünk. Persze, van, ami csak utólag derül ki, például a tálaláskor az evőeszközük, tányérok, poharak tisztasága, de már az asztal, a tálcák, pultok tisztasága is sokat elárul a helyi szokásokról. Ne legyünk restek új evőeszközt vagy poharat kérni, ha esetleg nem sikerült jól a mosogatás. Ez nem feltétlenül szándékos hiba, a nagy számok törvénye alapján előfordulhatnak bakik mindenhol, de azért nem kell túl toleránsnak sem lennünk.
A dolgozók személyes higiéniája is fontos, vagyis, hogy a ruhájuk mennyire tiszta, rendezett, mennyire tartanak be néhány alapvető szabályt, mint például, hogy ha tüsszentenek, az orrukhoz, szájukhoz, hajukhoz nyúlnak, utána kézmosás nélkül ne nyúljanak az ételekhez. Sajnos, bármennyire alapvetőnek tűnik, gyakran találkozunk az ellenkezőjével, ami nem csak, hogy nem gusztusos, például egy influenzás időszakban, de kockázatos is lehet a fertőzések szempontjából. Tömeges étkeztetés esetén ugyanis elég egy effajta apró mozzanat, hogy több ember napi, heti programját meglegyen előre.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nett és takaros felszolgálók mellett igazán a számunkra rejtve maradó konyhai dolgozók jelentik a fő veszélyforrást e tekintetben, ellenben a konyhába azért nem sűrűn látunk be vendégként. Ez a bevezetőben említett hitbéli, bizalmi kérdések egyike. Lutri, de azért nem kell mindig emiatt aggódni. Valószínűleg még mindig több az otthoni, vagyis háztartásbeli higiéniai probléma, mint a tömeges ételfertőzések száma. Csak hát a média által utóbbi sokkal nagyobb hír értékű, mert több embert érint egyidejűleg.
A tisztasági témához tartozik egy személyes vesszőparipám is. Az sem mindegy, hogy azzal a kézzel, amivel a pénzt kezelték, hozzányúlnak-e a felszolgált ételekhez. Hiszen a pénz nem éppen a legtisztább dolgaink egyike, és könnyen átvihető vele mindenféle nem kívánt baktérium az ételeinkre is. Jópofa, de mégsem túl vicces az a szintén nem ritka szituáció, amikor a felszolgáló, pultos gumikesztyűvel vagy nejlon kesztyűvel adagolja az ételt, szolgálja ki a vevőket, csak éppen közben elfelejti levenni, amikor fizetünk, vagy összekeveri, hogy melyik kezével mit csinál. Finoman, udvariasan szóvá lehet tenni ezt is, vagy újabb adagot kérhetünk.
Ahol nem figyelnek a vendégre
Jártam már úgy jó magam is, hogy beültünk egy, akkor törzshelynek számító étterembe, de mivel hosszú percek várakozása során sem tette tiszteletét asztalunknál a pincér, ha bár nem volt éppenséggel leterhelve, mégis továbbálltunk. Az persze, hogy maga a kiszolgálás milyen, az nagyrészt ott helyben dől el: a felszolgáló aktuális hangulata, a napi horoszkópja, valamely égitestek együttállása, esetleg a főnök vagy más kedves vendég beszólása miatt lehet éppenséggel olyan is a stílusa, aminek hatására még az étvágyunk is elmegy. Valószínűleg nem is tudjuk meg az okot, de mégsem kötelező ott enni, ahol nem látnak szívesen. Azok, akik már nagyon éhesek, és/vagy konfliktuskerülők, emiatt maradnának, jól teszik, ha kellő empátiával, türelemmel és nagy adag mosollyal fogadják az előttük álló étkezést. Az unott, kedvtelen vagy bármiképpen frusztrált felszolgálókat is megkérjük ugyanezekre, hiszen nekik elemi érdekük az elégedetten távozó, boldog vendég.
Vész esetére is készüljünk fel!
Semmi értelme letuszkolni valamit a torkunkon csak azért, mert muszáj, kivéve, ha már olyan szinten vagyunk farkaséhesek, hogy minden mindegy. De azért higgyük el, hogy nem fogunk olyan könnyen éhen halni, ha még kicsit várunk egy szimpatikusabb hely megtalálásáig. No, persze van az az éhség, amikor már ez nem opció.
A cukorbetegek vannak inkább bajban, amikor éppen behypóznak (vészesen leesik a vércukorszintjük), mert náluk ilyenkor tényleg enni kell, hogy ne legyenek rossz(abb)ul. Erre azonban a tudatos cukorbetegek már előre készülnek, szőlőcukorral, cukros itallal, ami vész esetén tényleg életmentő lehet a számukra.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.