Az ősz nem csak a szüreti mulatságokról, a nagy kirándulásokról, vagy a vízparti szezon meghosszabbításáról szól. Most jött el az ideje a városnéző hosszú hétvégéknek is: ha csak egy pénteket és egy hétfőt hozzácsap a szabijából valamelyik őszi hétvégéhez, kedden már új emberként mehet be a munkahelyére. Persze, csak ha megfogadja alábbi tanácsainkat, amik abban segítenek, hogy igazán jól sikerüljön a nagyvárosi kiruccanás.

Repjegy tippek

Fontos a menetrend: Ha még csak a szervezés fázisában vagyunk, és nagyon kevés időnk van a kiruccanásra, ne csak a célpontot nézzük, de a menetrendet is vegyük figyelembe. Ha az indulás napján késő este megy a gép, hazafelé pedig már hajnalban kint kell lennünk a reptéren, máris elbuktunk két napot. Magyarul: akármilyen kényelmetlen is, egy rövid utazásnál vadásszuk a hajnali indulást és a késő esti hazaérkezést.

Ne csak a célállomásokban gondolkodjunk: Unalmasnak találja a fapados célpontokat? Nézze meg a térképet, és menjen el valami izgibb helyre! Csak néhány példa: a pisai járattal könnyen elérhető Firenze, attól, hogy a gépünk Baden-Badenben száll le, még átruccanhatunk Colmarba és Strasbourgba, Malmőben landolva pedig csak egy kis buszozás és vonatozás, és már Koppenhágában is vagyunk.

Pakolási kisokos

Elég a kézipoggyász: Három-négy napra amúgy sem kell annyi cucc, ráadásul a repjegy is olcsóbb így. És még időt is nyerünk a reptéren: nem kell sorban állni a bőrönd leadásánál, leszállás után pedig míg a többiek a csomagjukra várakoznak a futószalag mellett, mi már a buszon ülhetünk a célpontunk felé. Arról, hogy hogyan a legegyszerűbb bepakolni egy kabinbőröndbe úgy, hogy közben minden szabályt betartsunk, itt, itt és itt írtunk korábban.

Az időjárásnak megfelelően pakoljunk: Banális, de örök érvényű tipp – mindig nézzék meg a célállomás időjárását, és aszerint pakoljanak. Ugyanis még Európa két pontján is teljesen más tud lenni az idő. Nincs is annál rosszabb, mint amikor jó időre számítva otthon marad minden meleg ruha, és a hosszú hétvége programja nem szól másról, mint a pulcsik és kabátok beszerzéséről. De fordítva sem túl kellemes: tavaly például november végén a szikrázó madridi napsütésben gyűlöltük magunkat azért, mert csak bélelt csizmát és télikabátot vittünk magunkkal.

Szerelkezzünk fel útikönyvekkel, appokkal: Manapság már abszolút nem életbe vágó az útikönyv, de mi szeretjük, ha van. Jó dolog a repülőn, a célpont felé tartva útikönyvet lapozgatni, vagy helyben egy kávézó teraszán pihenés közben papíralapon áttekinteni, hogy mit láttunk már, és mi az, amit még mindenképp érdemes lenne megnézni az adott környéken. És persze az offline navigáló GPS sem jön rosszul egy idegen városban, de a szótár és városnéző appok is jó szolgálatot tesznek. A legtutibb offline és online megoldásokról itt írtunk. Papír alapú térképet viszont teljesen felesleges szerezni, a legtöbb szálláshelyen ingyen beszerezhetjük, kár erre költeni.

Matekozzunk!

Nem éri meg mindig spórolni: Talált egy cuki panziót a külvárosban, tele remek értékelésekkel? Az ára is baráti? Csak azután csapjon le rá, hogy megnézte, mennyi időbe és pénzbe kerül a látnivalókig ingázni onnan. Mert lehet, hogy olcsóbb a külvárosi szállás, de biztos hogy szűkös idejét metrózásra, – és pénze egy részét metrójegyekre – akarja pazarolni? Félre ne értsék, mi is szeretünk olyan környéken megszállni, ahol nem a turisták, hanem a helyiek vannak többségben. De ha csak három napunk van egy városra, be kell látni, hogy nem véletlenül van ott a legtöbb hotel a városban, ahol.

Városkártya, te csodás: Mindig nézzen utána, van-e városkártya, aminek megvásárlásával szabadon végiglátogathatja a legfontosabb múzeumokat. Még indulás előtt számolja ki, megéri-e beruházni, vagy nem is akar túl sok időt a látnivalókkal eltölteni. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a belépőkön kívül milyen kiegészítő szolgáltatások járnak a kártya mellé. Van, ahol ingyen wifit adnak, van ahol a tömegközlekedést is korlátlanul használhatjuk, és van, ahol a kártya tulajdonosai soron kívül léphetnek be a látnivalókhoz. Utóbbi például óriási előnye az amúgy nem olcsó Firenze kártyának. 72 euróba kerül 72 órára, az érzés viszont, amikor az Uffizi előtt kígyózó sort egyszerűen kikerülhetjük, kb. négy órányi várakozástól megkímélve magunkat, megfizethetetlen.

Általánosságban egyébként azt tapasztaltuk, hogy minél kisebb egy város, annál inkább megéri kiváltani ezeket a kártyákat. Hiszen így még van esélyünk megnézni mindazt, amit tartalmaz. Egy Salzburg kártya 48 órára például 36 euróba kerül, és ennyi idő alatt a legfontosabb látnivalókat tényleg meg tudjuk nézni. Ügyes szervezéssel még az is belefér, hogy Hellbrunnig, vagy akár az Untersbergig is kibuszozzunk vele. Ezzel szemben egy 48 órás Paris Pass 129 euróba kerül – és hiába jó Párizs szinte összes múzeumába, olcsóbb, ha egyesével vesszük meg azt a pár jegyet, ami egy ilyen rövid látogatásba belefér. Pár éve utánaszámoltunk, és akkor legalábbis határozottan ez jött ki.

Ne hagyja magát átverni, kizsebelni

Nem kell paranoiásnak lenni, de jó, ha odafigyel pár dologra: Lefotózott bankkártyák, fröccsenő mustár, megtalált gyűrűk, szerencsehozó virágok, lehúzós taxisok és túlságosan segítőkész helyiek – kész iparág épült ki a turisták átverésére. A világ minden pontján találni ugyanis kifejezetten a turisták átverésére szakosodott bűnözőket, az általuk alkalmazott módszerek pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Arról, hogy pontosan hol, és mitől kell tartani, itt írtunk hosszabban.

Ahol turisták vannak, ott zsebesek is: Ezt kár is ragozni, mindig figyeljenek oda az értékeikre. Sokszor már az is elég, ha tudatosan fogjuk magunk előtt a jól bezárt táskánkat: a zsebesek általában a legegyszerűbb prédára mennek. Ha látják, hogy tudatosan vigyázunk az dolgainkra, majd próbálkoznak olyannal, aki épp nyitott táskával és tátott szájjal fotózza a Sagrada Familiát.

A legzsúfoltabb helyeken azonban ennyi nem elég, itt érdemes bevetni a ruha alá felvehető övet amibe az értékeinket elrejthetjük. Nagyon praktikus darab, ha a ruha alatt viseljük, garantáltan nem fog senki hozzáférni a pénzünkhöz. (Hacsak nem rabolnak ki, és erőszakkal nem tépik le rólunk, de ezt a verziót inkább hagyjuk is.) Egy hátránya van: vannak helyzetek, amikor elég kényelmetlen. Ha például valahol fizetni akarunk, előtte muszáj elvonulni valahová, ahol kivarázsoljuk a pólónk alól a pénzt. Illetve, nyári melegben nem a leghűsítőbb viselet – de most ősszel ez talán nem lesz akkora probléma.

Hagyjon időt a pihenésre is

Ne akarjon mindent megnézni, úgyis lehetetlen: Igen, miután hosszan taglaltuk, hogyan készüljön fel a nagy utazásra, és hogyan számolja ki a költségeket, most azt mondjuk, ne görcsöljön rá az egészre. Mert úgysem fogja tudni megnézni az összes látnivalót, és ha megpróbálja, csak sokkal fáradtabb lesz az utazás végére. Pedig elvileg a dolog arról szólt volna, hogy feltöltődjön egy kicsit.

Ha hozzánk hasonlóan szeret mindent előre megtervezni, tervezzen bőséges szabadidőt a programba, ismeretlen utcákon csatangolással, kávézóteraszon merengéssel, hosszú, borozgatós-beszélgetős vacsorákkal. Hiszen ettől lesz tuti az utazás, nem a harminckettedik pipától a látnivalók listáján.