Krakkó Lengyelország egyik legelbűvölőbb városa. Az óváros és a zsidó negyed utcáit járva egyszerre sejlik fel előttünk a borús múlt, és a továbblépés, az újrakezdés szelleme. Egy kevesebb, mint tizenöt ezer forintból összerántott hétvégi kiruccanás is elég azonban ahhoz, hogy magunkba szívjuk Lengyelország kulturális fővárosának hangulatát.

Úton

A Lux Express szombat reggel 8-kor induló járatát választottuk, így hat és fél órás buszozás után már Krakkó buszállomásán is voltunk. A buszon a szokásostól eltérően sokkal nagyobb lábhely van, és még filmeket is lehetett nézni, és még kávét is adnak. A jegy 22 euróba, azaz nagyjából 6700 forintba került.

Fél három körül érkeztünk meg, így kicsivel több mint 24 óránk volt a városban: ennyi időbe beleférnek a fő látványosságok, és még pár jó falatra is jut idő. Az idővel nem volt szerencsénk, mert szombaton végig esett az eső, de a város annyira hívogató volt, hogy feledtette velünk a szürke égboltot.

Színek, színek mindenütt

A buszállomásról tíz perces sétával az óváros színes házai között találjuk magunkat. Jobbra-balra csodálkozva besétáltunk a Rynek Glowny-ra, Krakkó főterére, hogy ízelítőt kapjunk Európa legnagyobb piacteréből. Az eső ellenére nagyon nagy élet volt a téren: még a piaci kofák is élénken üzleteltek. Az első benyomás elég meggyőző volt, ezért tettünk egy kitérőt szállásunkra, mert a városnézés kellemesebb cuccok nélkül.

Ha már a szállásoknál tartunk: rengeteg hostel és hotel található az óvárosban és környékén. 2000-2500 forintért már megalhatunk hostelekben, kétágyas szobákat meg akár fejenként 3500 forintos áron is lehet találni. Mi ezúttal az óváros szélén fekvő Hostel Benedyktben szálltunk meg, fejenként nagyjából 2000 forintért.

Irány a bohém zsidó negyed!

A szombati napot az óvárosi kóstoló után Kazimierz (ejtsd: kázsimjézs), a zsidó negyed felfedezésére szántuk. Itt érdemes félretenni a térképet, és elveszni kis utcákon pár órára. Sétánk során láttunk sok zsinagógát, a Kładka Ojca Bernatka nevű, cirkuszi installációkkal díszített acélvázas hidat, az Ulica Szeroka mentén pedig találtunk egy aranyos teret, amely tömve van éttermekkel és kávézókkal.

A negyed szelleme egyszerre megrendítő és felemelő: a zsidók sanyarú sorsának emlékei sok utcasarkon visszaköszönnek, ugyanakkor Kazimierz elképesztően bohém hipszter hangulatot áraszt magából. Számos kis kuckós kávézó, étterem, vintage bolt és galéria található itt. Az újhullámos kávék kedvelőinek jó hír, hogy Krakkóban is egyre nagyobb igény rá, és számos hangulatos hely bújik meg a zsidó negyedben. Mi a Green Times nevű kávézót és egy flat white társaságát választottuk (8 złotyi, azaz 570 forint), valamint a Plac Nowy-n is kóstoltunk kávét (szintén 8 złotyiért).

A zsidó negyed központja a Plac Nowy, ahol mindig nagy a nyüzsgés. A teret uraló kör alakú épületnél jobbnál jobb lengyel utcakaját kóstolhatunk éjjel-nappal, hétvégén piac és bolhapiac van, egymást érik a kávézók, este pedig a tér és a környező utcák bulinegyeddé alakulnak át. Egy esti iszogatásra az Alchemia kultikus, sejtelmes sötétségbe burkolódzó kocsmáját ajánljuk, ami közkedvelt a helyiek körében is. Egy átmulatott éjszaka után pedig érdemes célba venni újra a kör alakú épületet, mielőtt az ember álomra hajtaná a fejét. Van valami bája a hajnali falatozásoknak. De mit együnk?

Utcakaják és a turista vacsorája

Vadásszuk a kis kocsiról kerek tésztakarikákat áruló helyi árusokat, akik bárhol felbukkanhatnak: a lengyelt bagelt, az obwarzankit árulják, amit különféle magokkal szórnak meg. Olcsó és finom pékárú, darabja 100 forint körül van, reggeli kávé mellé ideális lehet.

A Plac Nowy-n a zapiekankit mindenképp próbálják ki. Ez a lengyel melegszendvics, amit arról ismerhetünk fel, hogy hatalmas, rengeteg gomba, és meglehetősen sok ketchup van rajta. Mi egy hegyi sajttal borított zapiekankit választottunk, amit alig bírtunk megenni. Egy melegszendvics ára hat-nyolc złotyi körül mozog (400-600 forint). Ezen felül a helyi kolbászoknak is csodájára járnak.

A lengyeleknél sok húsban gazdag fogást kóstolhatunk végig, mi ezen a hétvégén azonban a pierogira, a lengyel tésztabatyura koncentráltunk. Mi két helyen is teszteltük a pierogikat, ezeket melegen ajánljuk.

A Gospoda Koko hangulatosan megvilágított étterme a főtér közelében van, és bár egy első ránézésre aprónak tűnik, az alagsorban van az étterem nagy része, így gyakorlatilag biztos találunk szabad asztalt. Húsos és orosz (krumplival, hagymával és túróval töltött) pierogit rendeltünk, amit egy korsó helyi sörrel öblítettünk le. Az adagok hatalmasak voltak, mégis kijött a vacsora 1000 forintból egy főre, amiben a sör ára is benne van.

Az óváros északi szélén találjuk az U Babci Maliny hüttét idéző éttermét, ahol híres bokszolók képei függnek a falon. Itt levest és főételt ettünk: megkóstoltuk a hagymalevest és a borscsot raviolival, amit sült orosz és főtt húsos pierogi követett. Minden isteni volt, de az adag hatalmas, nem is bírtuk megenni. A leves 8 złotyiba, a pierogi pedig 16 złotyiba került. Itt kicsit többet fizettünk, mégis kijött egy nagyon-nagyon bőséges ebéd 1700 forintból.

A legtöbb hely önkiszolgáló rendszerrel működik: a pénztárnál tudunk rendelni, kifizetjük az ételt, aztán vagy kihozzák az ételt, vagy kapunk egy sorszámot.

Az óváros és a főtér

Vasárnap reggelre elállt az eső, így újult erővel vágtunk neki a városnézésnek, amelynek következő megállója az óváros és a főtér volt. A Rynek Glowny-nak, Európa legnagyobb piacterének látképét a hatalmas Szent Mária-székesegyház, a Posztócsarnok reneszánsz épülete, és a városháza tornya uralja. A Posztócsarnok végtelen mennyiségű szuvenírnek ad otthont. Sétáljanak végig nyugodtan, viszont inkább a környező utcákban szerezzék be kedvenc ajándéktárgyaikat, mivel arrafelé olcsóbb.

Érdemes még megnézni az óvárosban a Collegium Maius, Lengyelország legrégebbi egyetemének 15. századbeli épületét (az udvar megtekintése ingyenes), a különféle neoklasszicista épületeket, a Barbakán őrtornyot, valamint a Ferences rendi templomot és kolostort is.

Wawel-domb – a lengyel hatalmi szimbólum

A történelmi helyszínekre fogékonyak mindenképp látogassanak el a Wawel-dombra. Ha futja idejükből és kedvükből, akár egy egész napot el lehet tölteni itt. Például a királyi fogadótermek, a királyok koronázására használt székesegyház és a fegyvertár felfedezésével.

Egy kellemes délutáni séta is elég azonban ahhoz, hogy magunkba szippantsuk a domb szellemét: az épületegyüttes a több ízben meghurcolt, sokat szenvedő lengyel nép számára az erő és a hatalom szimbólumává nőtte ki magát. A dombról jó kilátás nyílik a Visztulára is.

A délután négykor induló busszal este fél 11-re érkeztünk vissza Budapestre.