Az inspektor a Guardian cikkében 5 pontban összegezte azokat az alapvető szempontokat, amelyeket érdemes figyelembe venni, amikor kiválasztja, hová meg enni. Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy a sarki pizzás vagy az utcavégi kifőzde menüjét szemlézi szőrszálhasogatva, hanem olyan éttermekét, amelyekről el kell döntenie, hogy érdemes-e miattuk utazni, írja a Dining Guide.

1. A szezonalitás nem elég

Engedjük el a szezonalitást: az, hogy mi terem egy szezonban, nem jelenti azt, hogy az jó is az adott étteremben. Mert nincs is annál szebb, ha egy szakács kihozza egy szezonból a maximumot, de nem ördögtől való a decemberi málnás desszert (a fagyasztás, az egy csoda) és az sem, ha külföldről rendel valaki alapanyagot, a lényeg, hogy jól készítsék el.

 2. Az étlap és a modorosság

Az egyszerű, letisztult étlap sokkal többet mond, mint egy képekkel túlzsúfolt, cikornyás és túlgondolt menünél. A kevesebb több, ugye, és ez a nyelvezetre is érvényes. A jércemell friss salátaágyon, a roppanós bundába hempergetett lazacfilé, a vajpuha, órákig sütött húsok, finomságok, falatkák, bármi lepelben vagy köpenyben, és selymes tejszínhabbal megkoronázott desszertek csak szavak egy papíron, amelyek kitalálásával valószínűleg többet foglalkoztak, mint az étel szakszerű elkészítésével.

Miért? Mert egy jó étel eladja magát akkor is, ha csak két szót írnak róla, mert nem a szöveg, nem a jófejkedés, hanem a kihozott tányér a lényeg.

3. Rövid menü = jó menü

Általános igazság, hogy a hosszú étlapok nem a legjobb konyháról árulkodnak. Mert hiába van negyven fogás egy étlapon (de találtunk hatvan-hetven fogásosat is), ahhoz, hogy jó minőségben készüljenek el, rengeteg hely, ember, idő és energia kell. Csak képzelje el, mennyi hűtő, tárolóhely és előkészítő kell negyvenféle ételhez.

Ezek az alapanyagok nem fognak kipörögni, nagy valószínűséggel az ételek nagy része félkész vagy melegítendő állapotban van, nem sok jót ígér egy túl nagy étlap.

4. Az alapanyag mindent elárul

Az, hogy milyen alapanyagok kerülnek egy étlapra, szintén támaszt nyújtanak étteremválasztáskor. Ahogy az inspektor is írja: megvenni könnyebb, mint saját kezűleg bontani. A másik szempont, hogy ezzel ellenőrizhetjük előre, mennyire figyel a séf az alapanyagra: a fejhúsok, belsőségek, vér, vadak, kecske stb. nem érhetőek el nagy mennyiségben hipermarketekben, így az inspektor szerint, ha ilyesmivel találkozunk, feltételezhető, hogy a séf nem csak a minőségre, hanem az elkészítésre is legalább ekkora figyelmet fordít.

 5. Nyomozza le a séfet!

Ha minden stimmel, akkor érdemes még rákeresni az étterem vezetőjére és a séfre, mondja az inspektor, ellenőrizni az árakat, esetleg megnézni, milyen tapasztalatai vannak az adott hely séfjének.

Ha minden biztató, na akkor érdemes utazni egy étterem miatt.

Arról, hogy melyik étteremkalauznak érdemes hinni, itt olvashat!