Az utazók többségét általában halálra idegesítik a síró, hisztiző kisgyerekek a repülőn. Persze egészen addig, amíg nem a sajátjukról van szó. Onnantól viszont sokan nagyon öntudatosak lesznek, és úgy gondolják, attól, hogy kisgyerekük van, még nem kell lemondaniuk a nyaralásról. Ha valakinek nem tetszenek a nyűgös gyerekek, az az ő baja. Megint más úgy vélekedik, amíg a gyereke fel nem nő, és meg nem tanul viselkedni, addig nem megy vele külföldre.

De vajon tényleg akkor teszünk jót a gyerekkel, ha mindenhová magunkkal cipeljük? Vagy inkább maradjunk belföldön – és lehetőleg menjünk kocsival, hogy ne zavarjunk másokat helyváltoztatás közben – amíg fel nem nőnek a gyerekeink? Esetleg, ha a nagymama bevállalja, mindenki jobban jár, ha elmegyünk külföldre, csak éppen a gyerek nélkül? De hogy lehet kibírni bűntudat nélkül? Gyakorló anyukákat, és egy gyerekpszichológust kérdeztünk.

Nyaral az egész család

„Én az a típusú bolond szülő vagyok, aki ha nem viszi magával a gyerekeit, akkor folyton azon jár az agya, hogy ezt vagy azt a programot ők mennyire élveznék, hogy tetszene nekik. Ezért nem jellemző, hogy nélkülük utaznánk el hosszú időre" – kezdi Lilu, egy 6 és egy 13 éves fiú, valamint egy 11 éves lány anyukája. „Persze valószínűleg ez abból adódik, hogy nem lógok otthon egész nap velük. Ráadásul, a három gyerkőcöt egyszerre rábízni valakire elég necces, így ebben jelenleg nem is gondolkodhatunk" – teszi hozzá.

De úgy tűnik, Liluéknál nem is jelent problémát, hogy a gyerekeik miatt gyökeresen megváltoztak az utazási szokásaik. „Szeretek velük utazni, de ez csak akkor megoldható, ha beiktatunk gyerekprogramokat, különben csak nyűg lenne nekik is, és így nekünk, felnőtteknek is. Városlátogatás múzeumokkal és feszes programbeosztással velük nem nyerő, de vízpart, kirándulás, játszótér, túra, fagyizás és sok-sok érdekesség annál inkább bejön nekik. Egy ilyen úton még a lazább kulturális programokat is élvezik. Jellemzően olyan szállásokat, helyeket keresünk, ahol kényelmesen elférünk öten, és bőven akad program a gyerkőcöknek is. Tényleg háttérbe szorul kicsit a felnőttes, romantikus program, de ha akad egy kis esti bulizás, akkor nagyon élvezik a gyerekek, hogy ezekben ők is részt vehetnek velünk" – mondja.

A külön töltött idő összehoz

De olyan is van, akinek nem elég a családi nyaralás: „Imádunk utazni. A gyerekeinkkel közösen is szívesen tesszük ezt, télen síelünk és nyaralni is megyünk együtt, valamint a barátokkal is sok közös kirándulást szervezünk. Ugyanakkor, néha nélkülük is útnak indulunk. Kifejezetten aktív, hosszú utazásokról van szó, ahol szeretnénk kettesben lenni, a közbiztonság, vagy a természet pedig nem igazán gyerekbarát" – kezd bele történetébe Dolly, egy 12 és egy 9 éves lány anyukája.

„A kezdetektől igényünk volt a kettesben töltött időre. Eleinte pár napra szöktünk el kipihenni magunkat a Mátrába, a Balatonhoz. Később messzebbre, de még szintén 3-4 napra mentünk a környező országokba aktívabb üdülésre, így Szlovéniába biciklizni, Ausztriába hegyet mászni, Horvátországba kirándulni. Amikor a lányok hét, illetve négy évesek voltak akkor egy egyhetes Írországi kirándulást szerveztünk magunknak. Két évvel később 18 napra egy Thaiföld, Kambodzsa körutazásra mentünk, és két év múlva, azaz idén Mexikóba jutottunk el" – folytatja.

Hogy mi a recept? Két segítőkész nagymama, sok barát és rengeteg előzetes adminisztráció. "A teendők listáját utazás előtt részletesen megszervezem, egyeztetem, leírom. Szerencsére van két megértő és mindenben segítő, kedves nagymama, akik vidékről eljönnek hozzánk, és vigyáznak a lányokra. Nagyon hálásak vagyunk nekik, és persze a barátainknak is, akik az autós logisztikában vagy bármi másban kisegítenek minket" – mondja Dolly.

"Azt gondolom, mindenki nagyon sok maradandó élménnyel gazdagszik ezen időszak alatt. A nagymamák – elmondásuk szerint – megfiatalodnak az aktív tempóban, igazán közel kerülnek nemcsak az unokákhoz, de egymáshoz is. Megismerik barátainkat, és teszik amiben a legjobbak: sütnek, főznek, szeretgetik az unokáikat. A gyerekek örülnek, hogy ennyi időt tölthetnek mindkét nagymamával egyszerre, mivel a távolság miatt csak ritkábban találkoznak. Hiányzunk nekik, nagyon várnak minket, de mindig tele vannak pozitív élménybeszámolókkal. Izgalmasnak tartják ezt az időszakot, sokat önállósodnak, mivel jobban alkalmazkodniuk kell a megváltozott helyzetekhez, sok mindenben kell a nagyik segítségére lenniük, illetve az iskolai felkészülést, hirtelen jött programokat ők tartják számon. Legutóbbi nyaralásunk alkalmával külön érdekesség volt, hogy a Google Hangoutson tartottuk a kapcsolatot, ahol minden nap leírtam hol jártunk mit ettünk, láttunk és pár képet is csatoltam. Ez nagyon tetszett nekik, követték a nyomunkat a térképen és ők is leírták a napjukat" – meséli.

 "Mi eközben próbálunk egymásra figyelni, új élményeket gyűjteni, látni, mindent magunkba szívni, új dolgokat beengedni, és nem utolsósorban a saját tempónkban mozogni. Sokszor spontán megy minden magától, sokszor kell némi tudatosság is, egyfajta nyugalom, humor, gyakorolni kell ezeket a helyzeteket. Például az elengedést, hogy ne arról szóljon az egész pihenés, hogy a gyerekekre gondolunk. Hogy ne legyen bűntudatunk, amiért elutaztunk, hogy élvezzük egymás társaságát, örüljünk az életnek, legyen nagyobb értéke aztán az együtt töltött időnek. Mert nagyon jó elmenni, de még jobb hazajönni! A távolság és a külön töltött idő mindenkiben egy erősebb kötődést eredményez. Az élménybeszámolók, mesélések sokszor hetekig eltartanak, kíváncsian kérdeznek vagy hallgatnak minket, és a végén mindig elmondják: ők is el szeretnének majd ide jutni" – zárja történetét Dolly.

Mit mond a szakértő?

"Hasonlóan az együtt alvás-külön alvás problematikájához, kifejezetten megosztó téma, hogy a gyermekkel vagy nélküle utazzanak a párok. Sokan elítélik, ha valaki otthon hagyja a gyerekét, de az is belátható, hogy néha a szülőknek is fel kell töltődni. Jó ebben a kérdésben valahol az arany középutat megtalálni. Nem szerencsés például az, ha csak a gyerek nélkül utaznak, mert így ő kicsit kiszorul a családi kötelékből" – magyarázza Bojti Andrea, a Gyermekpszichológus blog tulajdonosa, és szakértője.

"Sokan nem szívesen kelnek útra egy év alatti gyermekkel, de számos üdülőhelyen, szállodában (például wellness-hotelekben), az egészen fiatal csecsemőket is szívesen fogadják. Így az utazás-nem utazás egyéni megítélés kérdése. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy csecsemővel utazni nagyon sok szervezést igényel. Aki ezt nem szeretné vállalni, inkább ne utazzon vele. Fontos, hogy a nyaralás alatt is legyen egy kiszámítható napirend, ne nagyon térjenek el az otthonitól, mert a kisgyerekek hamar nyűgösek lehetnek. A gyereknek a közösen töltött idő a fontos. Amíg kicsi, úgysem emlékszik rá, mit látott a nyaraláson" – tanácsolja a pszichológus.

 "Természetes, hogy a szülőpárok egy része szívesen tölt kettesben is időt, távol a gyermektől. Általában ezek a gyerek nélküli utazások fokozatosan történnek. Először a szülők csak pár órára mennek el, aztán később egy napra vagy hétvégére. Jellemzően kamaszkorban szoktak ettől hosszabb időre gyermek nélkül utazni. Fontos, hogy megbízható, és a gyerek által is elfogadott ember vigyázzon rá, amíg a szülők távol vannak. Talán a nyári szünetben, vagy egy-egy hétvégén könnyebb elutazni a gyermek nélkül, mert akkor könnyebb programokat szervezni neki itthon, ami őt is leköti. Például, a nagymamánál egyedül töltött hétvége lehet egy jó buli, nagyoknak való program, az önállósodás része" – mondja a szakember.