Aki járt már itthon piacon, úgy gondolja, semmi meglepő nem érheti már egy külföldi alkudozás során. Aztán elmegy nyaralni, és nagyon meglepődik azon a rituálén, ami a szimpla szuvenírvásárlásból egyszercsak kialakul a bazárban. Én jó pár éve Marokkóban, Tanger óvárosában éltem át először, milyen bizarr tud lenni, ha a zegzugos utcák szövevényes hálózatában árusok hordái követik kitartóan az embert, és ha csak egyetlen pillantást vet a portékájukra, máris alkudozni kezdenek vele, akaratán kívül. Finoman szólva nem lettem a műfaj rajongója.

 „Az alkudozás részével nincs is bajom. Azt utálom, hogy valamiért ez kéz a kézben jár az erőszakos nyomulással. Ha véletlenül ránéztem egy termékre, akkor képes jönni utánam, és tukmálni, pedig még csak az árát sem kérdeztem meg, mert nem érdekel, nem akarom megvenni, ha ingyen adja, akkor sem kell, csak épp ránéztem, ahogy elhaladtam! Na, ez kiborít tényleg" – erősít meg egy kolléganőm, hogy nem vagyok egyedül az ellenérzéseimmel.

Van, hogy véletlenül alkudozik az ember

Szerencsére persze pozitívan is végződhet a mit sem sejtő turista kalandja az alkudozó eladókkal: „legutóbb Izraelben sikerült teljesen véletlenül féláron elvinnem egy medált. Szimplán csak érdeklődtem, az eladó mondott egy horribilis árat, mondtam, hogy nekem csak a medál kéne, a lánc nem is, de így inkább a medál sem. Megint lejjebb ment egy kicsit, mondtam, hogy tényleg nem kérem, és már mentem is volna ki, erre utánam szólt, hogy jó, úgyis mindjárt zár, féláron az enyém" – meséli egy másik kolléganőm.

 Hogy hol jellemző az alkudozás kultúrája? Eltérő mértékben és vehemenciával, de utazásaink során Marokkó, Tunézia, Egyiptom mellett például a fent említett Izraelben, Kínában, Törökországban és Dél-Kelet Ázsiában (például Thaiföld, Vietnam) is találkoztunk a jelenséggel. De nem feltétlenül kell egzotikus helyekre utazni ezért az élményért: egy ismerősöm Londonban, Camden Townban alkudozott nemrég nagy lelkesedéssel álmai poncsójára: „amit így szerzel meg, annak más az értéke, mert komoly harc volt az adott ruha levadászásáért" – vallja.

Sok turista húsz percen belül elhagyja a terepet

Egyiptomi idegenvezetőket kértünk meg, hogy meséljenek tapasztalataikról, hiszen ez tipikusan egy olyan célpont, ahová nagyon sok magyar turista megy, közülük pedig az itteni nyaraláson találkoznak először a nagyüzemi alkudozással. A Kartago Tours két Egyiptomban élő idegenvezetője, Fábián Fruzsina és Gera Patrícia válaszolt a kérdéseinkre.

 „A magyarok hatvan százaléka általában nem szereti az alkudozást, és idegesíti, hogy megszólítják, karon fogják... Sérelmezik, hogy fogdossák, és berángatják őket az üzletbe. Sok turista, aki kimegy a bazárba, húsz percen belül elhagyja a terepet, és köszöni szépen, elég volt neki. A maradék negyven százalék, akinek tetszik a dolog, napokat képes átbeszélgetni és alkudozni az árusokkal. Tapasztalataim szerint a hölgyek jobban vevők erre a dologra. Sokan elhiszik, hogy adott árus tényleg az ő szemüket tartja a legszebbnek a világon. Egy pár szép szó után képesek bármit megvenni, amit kínálnak" – meséli Fábián Fruzsina.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan készítik fel azokat az utasokat, akiket először visznek vásárolni. „Elmondom nekik, hogy ne lepődjenek meg, de a legtöbb dologra alkudni kell, még a patikában a napozókrémekre is! Az alkudozás a játék része. Sok kereskedő meg is sértődik, ha a vevő nem akar alkudni, és sokszor ő maga mondja a vevőnek: 'dehát ez sok'. Az itteni emberek kedvesek, barátságosak, teára invitálják a vevőt, leültetik, és akár órákig elbeszélgetnek annak érdekében, hogy a végén üzletet kössenek. El szoktam mondani, ha szeretnék, nyugodtan fogadják ezt el. Ha a végén nem vesznek semmit, nem fogják őket kidobni az üzletből. Ha mégis vesznek valamit, százról legalább hatvanra alkudják le, így az eladó és a vevő is jól jár. Attól pedig nem kell félni, hogy elrontják a dolgot, és olyan helyen alkudoznak, ahol nem szabadna. A fix áras boltok mindig nagy betűkkel feltüntetik, hogy 'fixed prices'. Ezen kívül minden terméken rajta van az ára" – mondja Fruzsina.

„Mindig kihangsúlyozom, hogy tartsák szem előtt, hogy ezekben az országokban hatalmas a szegénység, egy kereső ember tartja el a családot, és a némileg visszaesett turisták száma miatt sokszor irreális összeget akarnak elkérni egy-egy ajándékért. Fel kell hívni a vendégek figyelmét arra is, hogy itt szeretik megrohamozni a sétálókat a portékáikkal. Ha ez nem szimpatikus nekünk, akkor kerüljük a szemkontaktust, és határozott léptekkel sétáljunk, vagy határozottan mondjuk meg, hogy nem kívánunk vásárolni, és köszönjük meg" – teszi hozzá Gera Patrícia.

 És hogy hogyan szabaduljunk meg a túl erőszakos eladóktól? „Nyilván vannak fokozatai az erőszakosságnak, de általában elég, ha nagyon határozottan elindulunk kifelé a boltból. Az eladó nem érezheti, hogy bizonytalanok vagyunk. Megyünk, és kész! Ha ez nem elég, esetleg az eladó ráncigálni kezd, és idegessé válik, azt kell neki mondni 'Tourist Police', elő is vehetjük a telefont, így garantáltan abba fogja hagyni a zaklatást" – tanácsolja Fruzsina. „De a legtöbb esetben a mosolygás, kedvesség is elég lehet a feszültség feloldásához" – egészíti ki Patrícia.

Egy darabot kérsz, erre mosolyogva adnak kettőt

Sokan azt hiszik, hogy Ázsiában aztán tényleg szabad a vásár, ott, és úgy alkudoznak, ahogyan csak akarnak. Ez nincs így. „Thaiföldön a helyi, lokális piacokon, ahol főleg zöldségeket, ételt árulnak helyieknek, nincs helye alkunak. Ki vannak írva az árak, amelyek vagy egy kilóra vagy egy adagra vonatkoznak (néha kis tányérban vannak összeszedve a gyümölcsök, az egy adag). A turistásabb helyeken, strandokon, vagy Bangkok éjszakai piacain már lehet alkudozni a ruhaneműkre, ajándékokra. Nem kell aggódni, a thai eladók mindig vidáman, mosolyogva alkudoznak, ha pedig nem jön létre az üzlet, akkor sem dühösek. Messze nem olyan rámenősek és agresszívak, mint az arab vagy török bazárokban. Cserébe mi se legyünk erőszakosak, mert azt nem szeretik a thaiok. Színészkedni, a szívünkhöz kapdosni viszont nyugodtan lehet, mert a jó show-ra ők is vevők" – tanácsolja Bangkok Charlie, aki a Facebookon közvetít a thai mindennapokról, illetve idegenvezetést is tart a kiutazó magyaroknak.

Milyen árakra számíthatunk egy alkudozós típusú thai piacon? „Biztos szabályt nem tudok mondani. Bangkokban néhány éve a patpongi éjszakai piacon olyan őrült magasról indultak az árak, hogy simán az ötödére le lehetett őket nyomni, ám az utóbbi évben azt tapasztaltam, hogy kevesebb a turista, és az eladók is szelídebben indítanak. Néha csak a feléig lehet lemenni, akkor vagyunk a reális árnál. A Bangkok környéki Damnoen Saduak úszó piacra igaz, hogy általában legalább felére-harmadára le kell alkudni a dolgokat. A piac szárazföldi részén, az egyik sarokban egyébként ott van Paew, a helyi híresség, egy idősebb hölgy butikja, ami fix áras. Ott meg lehet nézni a reális árakat, bár őszintén szólva, ezek a hajókból szinte elérhetetlenek" – mondja Charlie.

 „Én mindig megpróbálok alkudni, aztán vagy sikerül vagy nem. Az eladó tekintetéről és viselkedéséről olvasom le, hogy meddig mehetek el. Nálam az alkudozás élmény, és a szocializáció része. Ahol nem tudok alkudni, és még komoran is néznek, ott általában nem vásárolok semmit" – mondja Rita, aki harmincas évei közepén felmondott a munkahelyén, és nekivágott egyedül Ázsiának. Jelenleg Vietnamban jár. A sárga ruhás lány néven blogot is vezető Rita történetét nemrég a Travelón is bemutattuk, itt olvashat róla bővebben.

 "A legcsúnyább alkudozásom Pekingben történt a Gyöngypiacon. Megtetszett egy szövetkabát, otthoni áron számolva tizenötezer forintba került volna. Sokallottam. Többször is visszamentem, számológépen alkudtunk, és a végere annyira felmérgesítettem őket, hogy ötezer forintért szinte hozzám vágták a kabátot" – meséli. De persze kellemes tapasztalatai is vannak: "utcai ételárusnál már olyan is történt velem, hogy egy darabot kértem valamiből, de aztán mosolygott egyet a hölgy, és inkább kettőt adott. Szerintem az alkudozásnál a nyugodtság, és a mosoly is nagyon sokat segít" – mondja. Az pedig, hogy nőként egyedül utazik, főként a helyváltoztatásnál könnyíti meg Rita helyzetét: "egyszerűbb volt szerintem így motoros taxist fognom akár Vietnamban, vagy a Fülöp-szigeteken is. Mondták, hogy beautiful girl, mosolyogtak, és már vittek is."