Egy kellemes és tágas bérelt lakásba lépek be, pár utcára a Nyugatitól. A hatalmas előszobából nyílik a konyha, két fürdőszoba és két elkülönített szoba. Az egyik Rita hálószobája, a másik vendégszoba. Most is épp van nála egy couchsurfer, de vendége éppen várost néz, ezért hármasban a macskájával ülünk le a konyhában. Novemberben érkezik századik vendége, akinek Rita egy meglepetést talált ki: szponzorként megnyerte a Corinthia Hotel Budapestet, akik egy luxuslakosztályt bocsátanak rendelkezésükre, a Costes Michelin csillagos étterem pedig meghívta őket egy vacsorára. Kérdésemre, hogy tudja-e már, ki lesz a századik vendég, és honnan érkezik, széttárja a karját: „fogalmam sincs".

Az alapötlet, ami miatt két és fél éve a Couchsurfingbe belevágott, az angol nyelv gyakorlása volt; korábban tanították ugyan iskolákban, de nem tudott megszólalni, ezért fél év autodidakta tanulás után eldöntötte, az idepottyant emberekkel gyakorol majd. A terv bejött: tavaly letette a középfokú nyelvvizsgát, az év végén megy a felsőfokúra.

Rendezvényszervezőként dolgozik, de nem csak emiatt akart jól tudni angolul, hanem mert „hiányzott, hogy nem tudok elolvasni a neten érdekes angol cikkeket, és olyankor is zavart, amikor utaztam. Az angol nyelvvel tényleg megnyílt előttem a világ" – mondja a harmincas évei közepén járó nő.

Budáról Pestre

Egészen szeptember 1-ig Budán, egy társasház bérelt lakásában fogadta a vendégeit. A szomszédokat egy idő után elkezdte zavarni az életformája, végül egy angol vendége furcsaságait már nem tudták tovább tolerálni (egyszer a rendőrök kísérték haza a fiatalembert). Felhívták a lakás tulajdonosát azzal, hogy veszélyeztetve érzik a biztonságukat. Ritát 4 és fél év bérlés után a tulaj válaszút elé állította: vagy abbahagyja a vendégfogadást vagy elköltözik. Az utóbbit választotta, azóta él a Nyugati közelében lévő bérház tágas lakásában.

Vendégeiről blogot ír, aki nagyon nem szimpatikus neki, annak álnevet ad. Az elmúlt időszakban szponzorai is lettek, és bár ez nem jelent túl sok pénzt, ha abbahagyná a CS-t és a blogolást, a szponzorok mellett élményt és angolnyelv-gyakorlást is vesztene.

A költözéssel megnőtt a kérések száma is – ezek 95 százalékára kénytelen nemet mondani. Az idők során kialakult pár irányelve, amikhez tartja magát; és meggyőződése, hogy ezzel jobbat tesz a szálláskeresőknek és magának is. Néha pont azzal teszi a legjobbat, ha valakinek nemet mond.

Amikor inkább nemet mond

„Az például nem jó, ha valaki teljesen olyan, mint én, mert húsz percen belül egymásnak feszülnénk. Nem szívesen fogadok 25 évesnél fiatalabbakat, de meggyőzhető vagyok, ha valaki leírja, hogy miért pont engem választott. És a hosszú úton lévőktől is távol tartom magam, mert ők általában eltartókat keresnek. Nem az én dolgom az etetés, mert az már a kihasználás kategória" – sorolja a pontokat.

Ami a különböző nemzeteket illeti, a németekkel és a távol-keletiekkel nem voltak jó tapasztalatai. „A németekről időközben megváltozott a véleményem, de távol-keletieket továbbra sem fogadok. Ez nem rasszizmus, csak tudom, hogy nem fogunk jól kijönni. Nagyon kedvesek és udvariasak, de zárkózottak, nem lesz meg bennük felém a kíváncsiság."

A CS-re frissen csatlakozókkal is óvatos, mert szerinte ők még nincsenek tisztában a rendszerrel: „Nem szeretem az olyanokat, akik csak a meleg ingyenszállásra utaznak. Olyat pedig a saját biztonságom érdekében nem fogadok, akinek nincs referenciája. Azok a legjobb vendégek, akik már hostoltak, mert mindkét oldalt ismerik. Egyébként is, kezdj azzal, hogy hostolj: előbb tegye bele mindenki magát a rendszerbe, azután vegyen ki belőle" – jelenti ki. És még valami: Rita szerint vannak Couchsurfing-függők, akik mindenkinek igent mondanak. „Az sem biztos, hogy az a jó fej, aki több száz embert fogadott, lehet, hogy teljesen magányos és fura szerzet, és ez az egyetlen lehetősége, hogy emberekkel találkozzon".

Mindegy, hogy vendég vagy vendéglátó: a referenciák közül a semlegesekre és a negatívakra figyel leginkább, mert szerinte azok árulkodnak leginkább az emberekről. Persze azért is kaphat valaki rossz referenciát, mert éppen rossz korszakában találták. Vagy kiégett – merthogy ilyen is van: „Nem voltak nálad mostanában túl sokan?" – kérdezte tőle egy bő évvel ezelőtt egy vendége. Ekkor rájött, hogy valóban, nincs energiája újabb emberekre, ezért két hónapra jegelte a profilját.

Ilyen a szuper vendég

És milyen a szuper vendég? „Szeretem a kíváncsi embereket, a jó storytellereket, akik jól tudnak mesélni, de azért rád is kíváncsiak - bár az is elég, ha csak két rövid kérdése van rólam. Szeretem azokat is, akiknek van véleménye és el is mondják" – mondja, és példaként egy svájci lányt említ, akivel a szakításaikat beszélték meg épp, amikor Rita is egy szakításra utaló mailt kapott. Vendégének tanácsai a több üveg elfogyasztott cider után másnap nagyon hasznosnak bizonyultak.

Sok olyan ember járt nála, aki lenyűgözte és emiatt többször volt szomorú, amikor az illető távozott. Ugyanakkor tudja, hogy három-négy napon túl már lehet, hogy nem lenne kényelmes az együttélés.

Időigény

Mindezek miatt Rita átlag két-három napra fogad vendégeket, és ilyenkor intenzív időt tölt velük: elmegy a hetedik kerület romkocsmáiba, együtt vacsoráznak stb. És igen, ez a műfaj a rugalmasságon kívül igényel valamennyi pénzráfordítást (elég, ha az ágyneműmosásra gondolunk) nem sokkal a kezdetek után  kiszámolta, hogy egy vendég összköltsége az ágyneműmosástól a reggeli kávén át az esti sörig legfeljebb 1450 forintnyi kiadást jelent. De fontosabb a vendégeire fordított idő: „Ha úgy hostolnék embereket, hogy nem töltök velük időt, akkor minek? Ha az emberiséggel akarok jót tenni, akkor felhozok a Nyugatiból hajléktalanokat és nem a Couchsurfingre regisztrálok" – mondja.

Hétköznaponként általában csak este tölt időt a vendégeivel, a hétvégék változók, attól függ, vannak-e egyéb elfoglaltságai. A műfaj velejárója a bizalom. Aki nem bízik az emberekben, az jobb, ha nem couchsurföl. Rita lakásából eddig egyetlen dolog tűnt el: egy laptop, amit hónapokig egy sarokban tartott használatlanul. Júniustól decemberig nem nyúlt hozzá, decemberben vette észre, hogy eltűnt: „Így persze fogalmam sem volt, ki vihette el. Lehet, hogy a legjobb referenciákat írtuk egymásról" – mondja. Ez az eset nem vette el a kedvét, de óvatosabb: nem tart szem előtt értékes dolgokat.

Megváltoztatja az embert

És hatott-e rá a 99 vendég? Sokkal rugalmasabb és megengedőbb lett, és már egy csomó olyan dolgon nem kezd el idegeskedni, amin régen igen. „Liberálisabb lettem a szó eredeti értelmében – annyiféle ember jött, és annyira természetessé vált közben, hogy nem számít a bőrszín, csak az ember" - mondja. A homoszexualitás sem zavarja, legjobb vendégei között egy homoszexuális pár is akad, Brüsszelben pedig ő lakott egy meleg párnál. „Eljutottam oda, hogy már nem is kell említeni, ha valaki meleg."