Csupasz lábbal járkálni rendkívül egészséges dolog, nem véletlen, hogy óriási népszerűséget élveznek a Kneipp-taposók, vagy a mezítlábas sétaösvények. De nekivágnánk egy erdei kirándulásnak mindenféle lábbeli nélkül?

Ahhoz, hogy megértsük, miért lenne fontos különös figyelmet fordítani a lábunkra, kicsit ismerkedjünk meg közelebbről ezzel a rendkívül hasznos testrészünkkel! A lábfej-boka összeállítás harminchárom ízületből, huszonhat csontból és több mint száz izomból, inakból és szalagokból áll. Ehhez adjuk hozzá a talp bőrét az összes idegvégződéssel és érintési receptorral, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy érezzük és reagáljunk a fájdalomra, viszketésre, csiklandozásra... Hogyan hat rá, ha mezítláb sétálunk?

A mezítlábas kirándulása előnyei:

A cipő túl kényelmes

Az első és legfontosabb dolog a cipőben, hogy megvédi a lábát. Ám a cipők természetellenes járást is okoznak, és olyan rossz szokások kialakulásához vezethetnek, mint például a kiterjedt terhelés a láb egyik szélén vagy az erős sarokütés. A lábbelik párnázottsága miatt elkényelmesedhet, tompulhat a láb érzékelése, ez egyensúlyhiányt okozhat, ami túlterhelheti a bokákat, térdeket és csípőt. Ennek eredményeként, bár a párnázás jó érzés, a sérülés esélyét is növeli. A mezítlábas túrázás hatására a testünk egésze jobban reagál a talajra, hatékonyan nyeli el az ütéseket, és javítja az egyensúlyt.

Csökkenti a feszültséget

A modern túracipők jó tartást és védelmet nyújtanak, amitől a láb legyengül. Ez idővel térd, csípő, ízületi és hátfájdalmakhoz vezethet. A mezítláb járás lassításra és óvatos lépésekre kényszerít minket, hiszen figyelni kell, hová lépünk, hogy elkerüljük például az éles kavicsokat. Ezenkívül a csupasz talpakon való közlekedés természetes módon csökkenti az alsó végtagok három ízületére nehezedő feszültséget, és elkerüli, hogy lépéskor erősebben csapjuk oda a sarkunkat, mint az indokolt lenne.

Jobb testtudat

A cipő nélküli lábak konkrét és valós információkat vesznek fel a környezetükről és erre természetes érzékszervi visszajelzést küldenek az egész test, így az agy számára is. Információt ad a terep hőmérsékletéről, textúrájáról és szerkezetéről, hogy védelmet nyújtson a járás különböző erőivel szemben. Bár a lábunk kevésbé érzékeny az érintésre vagy a hőmérsékletre, mint a tenyerünk vagy az ujjbegyünk, mégis jobban reagál a nyomásra, mivel úgy tervezték, hogy biztonságos, gyors mozgást tudjon kezelni a természetes úton kialakult ösvényeken.

Megfelelőbb testtartás

A megemelt sarok és a középső ív alatti megnövelt anyag jó alátámasztást és védelmet nyújt a lábnak, de növeli az alsó végtagok mindhárom ízületének igénybevételét, és torzítja a testtartást. Miért történik ez? A megemelt sarok a testsúly nagyobb részét a lábközépcsont-fejekre kényszeríti, így megterhelve azokat. Az eredmény megrövidült Achilles-ín és természetellenes testtartás.

Csökkenti a lábfájdalmat

A cipők keskenyebb orra és a középső ívtartó támasztékok a lábujjak eltolódásához vezetnek, ami miatt nem megfelelő szögben érnek a talajhoz, emellett nem tudnak úgy szétterülni, mint mezítláb, így a láb izmai nem kapják meg a szükséges ellazulást. Ezenkívül a cipőviselés csökkenti a láb elülső részének rugalmasságát, a lábfejek ellustulnak, ezért a fascia gyulladás gyakori problémát jelent, főként azoknál, akik rendszeresen túráznak hosszú utakon, vagy munkájuk miatt sokat sétálnak, állnak egyhelyben. Ezzel szemben a mezítlábas séta erősíti a láb izmait, és csökkenti a fascia gyulladás esélyét.

Hamarabb szárad, mit a cipő

Ha a túrázás során átkelünk egy patakon, pocsolyába lépünk, elkerülhetetlen, hogy vizesek legyünk. De szerencsére a láb sokkal gyorsabban szárad, mint bármelyik túracipő, így az átkelések során nem kell időt vesztegetnie a cipő le- és felhúzásával. A vizes cipő kényelmetlen, és hamar kellemetlen szagot is áraszthat, mint ahogy a lábunk is, ha esetleg átázik a cipő. Ha vizes cipőben folytatjuk a túrát, nagyobb az esélye a gombás fertőzések kialakulásának is. De nem csak emiatt ússzuk meg szárazon, hanem azért is, mert mezítláb nem izzad meg úgy a lábunk, mint cipőben.

Kevésbé csúszik

Bármilyen hihetetlen, de ha kisebb lejtőn, csúszós köveken akarunk átjutni, akkor sokkal biztonságosabban lépkedhetünk mezítláb, mivel egyetlen cipő sem biztosít olyan tapadást, mint a talpunk, ráadásul sokkal pontosabban érzékeljük a felületet, amin éppen vagyunk.

Egy jó tanács: akár cipőben, akár mezítláb megyünk, ha nagyobb lejtőn vagy emelkedőn szeretnénk haladni, akkor oldalazva lépkedjünk, így sokkal nagyobb biztonságban vagyunk.

Hátrányok:

Lassabban haladunk

Mezítlábas túrák során természetes, hogy mindig a földet nézzük, hogy megbizonyosodjunk arról, nem lépünk-e rá valamilyen élesre vagy tüskésre, ami nem csak kellemetlen, fájdalmas, de még komoly sérülést is okozhat. A minden egyes lépésre való összpontosítás nemcsak időigényes, hanem nagyon megterhelő, sőt kimerítő is lehet. Emiatt a mezítlábas túrázás lassabb és több figyelmet igényel, ami bosszantó lehet. De a legnagyobb hátránya mégis az, hogy túra közben nem tudjuk megcsodálni a minket körülvevő fantasztikus természetet, ezért gyakran meg kell állni, hogy körülnézhessünk, tájékozódhassunk.

Bőrkeményedés

Ez akkor alakul ki, ha a láb gyakori nyomásának vagy súrlódásának van kitéve. A szervezet így alakít ki egy természetes védelmet a sérülések ellen. Ennek azonban ára van, mert a bőrkeményedés nem túl esztétikus látvány, olykor kényelmetlen is lehet.

Megbámulnak minket

Mivel a mezítlábas túrázás nem túlzottan elterjedt jelenség, biztosak lehetünk benne, hogy a többi kiránduló megbámul minket, talán még bolondnak is néznek minket.

Jó, ha tudjuk!

- Kezdetben a lábunk igen érzékeny lesz mindenre. Némi időre van szükségünk, hogy megszokjuk, ami a talpunk alatt történik: hideg, meleg, rücskös, sima, száraz, nedves. Ugyanakkor éppen ez az, ami egy meditatív folyamattá varázsolja a túrázást, ugyanis annyira koncentrálunk ezekre a hatásokra, hogy egészen biztos nem jut eszünkbe mondjuk a munkahelyi problémáinkon kattogni. Idővel persze megszokjuk ezt az új élményt, és akkor jobban tudunk figyelni a környezetünkre is.

- Mindig legyen nálunk sebfertőtlenítő, csipesz és kötszer, hogy ha mégis belelépünk valamibe, azonnal el tudjuk látni a sérülésünket.

- Vigyünk magunkkal legalább egy könnyű gumipapucsot, hogy ha olyan terepre tévedünk, legyen, mint felvennünk. Bármilyen hihetetlen, de ilyen problémával nem az erdő mélyén fogunk találkozni, hanem éppen az ember által létrehozott aszfaltos, betonos utakon.

Nem csak fiatalon lehet kirándulni, sőt!