2013 volt, amikor a Kaliforniában élő Loni Philbrick-Linzmeyer úgy döntött, hogy elindul az El Caminón, és biztos volt benne, hogy ezt az utat egyedül kell végigcsinálnia.

A 29 éves Loni épp egy fájdalmas szakításon volt túl, és úgy érezte, sodródik. Élethelyzete arra késztette, hogy megkérdőjelezze mindazt, amiben korábban hitt. Akar-e gyereket? Munka szempontjából is nehéz helyzetben érezte magát, tanár volt, és egy nagyon nehéz tanítási éven volt túl.

Egy éjszaka gondterhelten hánykolódott az ágyban, nem tudott aludni, és a céltalan netezés közben egyszer csak felbukkant egy oldal az El Caminóról.

A magyarul Szent-Jakab útnak is vezetett zarándokút 800 kilométeren halad keresztül Franciaországon, Portugálián és Spanyolországon. Több kiindulási pontja is van – akár Budapestről is elindulhatunk –, az útvonalak pedig egy bizonyos ponton csatlakoznak, és a spanyol Santiago de Compostela városában és annak látványos katedrálisánál érnek véget.

Loni ott és akkor megérezte, hogy cselekednie kell. Azonnal foglalt egy repülőjegyet Párizsba.

Az Atlanti-óceán túloldalán, Dániában, a 24 éves Kjartan Bergqvist az orvosi egyetem felénél járt, és éppen azon vívódott, jó döntés volt-e, hogy ezt a hivatást választotta. Egy volt barátnőjétől hallott egyszer az El Caminóról. Egyik késő este, amikor az orvosi tankönyveket kellett volna bújnia, azon kapta magát, hogy a Caminóról álmodozik. Végül még Loninál is spontánabb volt a döntése, hogy nekivág. Már másnap elmentem Koppenhágába, vett egy pár túrabakancsot és egy hátizsákot, és gyakorlatilag még aznap felszállt a Párizsba tartó vonatra.

Loni és Kjartan pár nap eltéréssel indultak el a zarándokúton Párizsból. Mind a ketten meg voltak győződve róla, hogy egyedül kell végigjárniuk az utat, de aztán másképp alakultak a dolgok...

Bár az El Caminón a legtöbben magányosan járnak, ha nyitott az ember, annyira közösségivé is teheti az élményt, amennyire csak akarja. Csatlakozni lehet másokhoz, a caminósokat könnyen fel lehet ismerni a hátizsákjukról és a bakancsukról. Hosszú beszélgetések alakulhatnak ki gyaloglás közben szinte bármilyen témában, akár mélyebb, érzelmi dolgokról is.

A találkozás

Kjartan és Loni körülbelül két héttel az utazásuk után találkoztak először. Éppen egy erdős területen haladtak, nem messze a spanyol Burgos városától.

A caminósok között szokásos Buen Camino-val üdvözölték egymást, és egy pillanatra találkozott a tekintetük. Majd egy rövid small talk (felületes csevej) következett az esőt sugalló felhőkről, amik izgatottá tették Lonit, mivel Kaliforniában sosem esik az eső. Kjartant kevésbé dobta fel a borús égbolt, tekintve, hogy Koppenhágában folyton esik. A barátságos interakció ki is merült ennyiben, és egyikük sem javasolta, hogy együtt folytassák az utat, így Kjartan továbbment előre.

Ahogy Loni elindult, egy meglepő gondolat futott át a fején: „Koppenhágába tudnék költözni ezért a srácért." „Furcsa volt, nem mondanám, hogy szerelem első látásra" – meséli a CNN-nek. „Azt hiszem, még a nevét is elfelejtettem. De az biztos, hogy volt egy pillanat, amikor azt gondoltam: „Oké, lehet, hogy engem érdekel ez a dolog." Eközben Kjartan is azon kapta magát, hogy abban reménykedik, hogy útjaik újra keresztezik egymást.

Mintha egy filmrendező írta volna meg a történetet, azon az estén a két idegen ugyanabban a burgosi fogadóban kötött ki, ahogy sok más caminós is. Amikor Kjartan észrevette, hogy Loni besétál, el volt ragadtatva. "Egyenesen odarohantam hozzá" – meséli.

"A Caminón esténként gyakran jönnek össze az emberek, boroznak, beszélgetnek, majd korán lefekszenek, hogy másnap készen álljanak a gyaloglás folytatására" – mondja Kjartan. Aznap este is kialakult egy kisebb társaság, akik caminós történeteiket osztották meg egymással, miközben összehasonlítgatták a vízhólyagjaikat.

Egy ponton Loni megemlítette, hogy azt tervezi, hogy a következő napot pihenőnapnak tekinti, és inkább szétnéz Burgosban. Bár Kjartannak nem ez volt az eredeti terve, úgy döntött, ős is így tesz,  hátha újabb alkalom adódik, hogy időt töltsenek együtt.

A kibontakozó románc

Amikor Loni másnap a városnézéshez készülődött, Kjartan odament hozzá, hogy meghívja egy kávéra. Nem igazán volt egyértelmű, hogy ez egy randimeghívás-e, vagy a férfi egyszerűen csak nagyon szereti a kávét, mindenesetre a beszélgetés nagyon könnyedén ment.

A kellemes szituációt az előző estéről ismert kanadai caminós, Liz zavarta meg, akinek nem igazán esett le, hogy éppen egy kibontakozó románc kellős közepébe csöppent. Mivel fájt a térde, aznap ő is szünetet akart tartani, így csatlakozott a városnézéshez.

A hármas az egész napot Burgos utcáin sétálva töltötte, és beugrottak egy múzeumba is. Este elmentek sangriázni, Liz pedig korán visszavonult, így Kjartan és Loni ott folytathatták, ahol reggel abbahagyták.

Ekkorra már nem volt kérdés, hogy vibrál a levegő közöttük. Csodálatos este volt, de másnap Loni ambivalens érzésekkel ébredt.

„Volt egy szupererős érzés bennem: „Nem azért vagyok itt, hogy mindeféle afférokba keveredjek. Nem azért jöttem idáig, hogy valami sráccal lógjak két hétig."

Loni ezt elmagyarázta a férfinak, aki vette a lapot. Eredetileg Kjartan is egyedül szeretett volna gyalogolni, de a találkozás Lonival elbizonytalanította. Úgy döntöttek, hogy a következő napot külön töltik, majd este újra összejönnek, és kitalálják, hogyan tovább.

Időközben Loni átbeszélte a dolgot újdonsült barátnőjével, Lizzel, és végül egy saját maga számára is meglepő következtetésre jutott: rájött, hogy a lehető legsebezhetőbb dolog, amit tehet – és valószínűleg ez volt az a fejlődés, amire vágyott –, az lenne, ha megnyílna, és valaki mással folytatná az utat.

Amikor újra találkoztak, Kjartan már épp mondani kezdte, hogy szerinte a Camino hátralevő részét önállóan kellene végigsétálniuk – tiszteletben akarta tartani Loni érzéseit és eredeti szándékait –, amikor Loni közbeszólt:

"Tudod mit? Inkább mégis szeretnék veled menni."

A következő hetekben együtt haladtak, és a vicces és jópofa Liz is velük tartott, aminek mindketten nagyon örültek, mivel könnyeddé tette a hangulatot.

Minden nap, amikor felébredtek, megkérdezték egymástól, hogy még mindig együtt akarnak-e menni. Legtöbbször igen volt a válasz, de aztán volt olyan is, amikor egyikük egy kis egyedüllétre vágyott. Ilyenkor megbeszélték, hol találkoznak legközelebb.

Ahogy teltek-múltak a napok, Loni és Kjartan egyre közelebb kerültek egymáshoz. Gyönyörű vidékeken, búzamezők és szőlőültetvények mellett sétáltak, és csak beszélgettek és beszélgettek. Meséltek egymásnak az életükről, megtárgyalták ki mit gondol a világ nagy dolgairól, beszéltek a jövőbeli reményeikről, a házasságról.

Az eredeti cél, hogy megérkezzenek Santiagóba már nem tűnt olyan fontosnak. Nyitottabbakká váltak a váratlan kitérőkre – egyszer például egy egész napot egy furcsa, függőágyakkal teli panzióban töltöttek, ahol csirkék szaladgáltak a lábuk előtt, és egy szamár vicsorgott a kert végében.

"Ez a három hét sokkal hosszabbnak tűnt, jó értelemben, nagyon jó értelemben" – magyarázza Kjartan. "Szinte szárnyaltam – nyilvánvalóan nagyon szerelmes voltam, nyár volt, és nem kellett sehol máshol lennem, mint ahol éppen vagyok."

Santiagóhoz közeledve Liz lecsatlakozott, mivel lassabban szeretett volna haladni, a pár így kettesben maradt az út legutolsó és egyben legizgalmasabb szakaszára. Az éjszaka közepén sikerült megérkezniük Santiagóba. Szürreálisnak érezték látni végre a katedrálist, amelyet csak a holdfény világított meg. Az összes szálloda zárva volt, így az utcán töltötték az éjszakát, közös hálózsákban.

„Rájöttem, hogy nem akarom, hogy ennek vége legyen, nem akarok úgy hazamenni, hogy ne legyen Loni az életemben." – mesélte Kjartan.

Loni is hasonlóan érzett. És az elérhetőségek cseréje, a kapcsolattartás ígérete nem tűnt elégnek. Még a távkapcsolat is kevésnek tűnt.

„Nem akarok nélküled hazamenni." – mondta Kjartan Loninak másnap, amikor már Santiagóban voltak.

"Én sem." – mondta Loni.

„Akkor már eldőlt." – mondta Kjartan.

"Hogy érted?" – kérdezte Loni.

"Tényleg meg kell kérdeznem?" – így Kjartan.

"Igen, igen."

Majd Kjartan hangosan kimondta a mágikus szavakat: „Hozzám jössz feleségül?"

A pár hat hónappal később Kaliforniában kötött házasságot. jelenleg Dániában élnek, és boldogan nevelik három két nyelven beszélő gyermeküket. 

Forrás: CNN