Több mint négy éve annak, hogy a természetkedvelő fiatalember elindította a Bakancskoptató blogot, melynek nevét a párjának köszönheti, hiszen a laptopjukon tárolt túrázós fotók mappáját így nevezték el. Jelenleg nagyjából 25 ezer ember követi kalandos túráit a közösségi felületeken és köztük sokan azok közül is, akik már a legelején bátorították. Gere Gergővel beszélgettünk.
Túrázol, koptatod a bakancsot a Börzsönyben, a Pilisben és amerre visz az utad. Mikor kezdődött a túrázás iránti elköteleződésed?
Gere Gergő: Gyerekkorom óta természetimádó vagyok, hisz hegyek közt nevelkedtem, igaz akkor még máshogy tekintettem a környezetre. Az erdőkkel való akkori kapcsolatomat inkább plátóinak mondanám, hiszen ott éltem mellettük, Márianosztrán, így teljesen magától értetődő volt, ha kimentem egyet kirándulni. Rengeteg könyv volt rám nagy hatással, továbbá mindig is irigyeltem azokat, akik egy hátizsákkal nekivágtak a vadonnak. Sajnos az akkori körülményeket nem tudtam nagyra értékelni, viszont pár év Budapesten élés után visszavágyódtam a hegyekbe. Azóta a túrázás életcélommá vált és szeretek folyton úton lenni. A hétköznapi stressz és a munkahelyi monotonitást tökéletesen megtöri bennem, ha a szabadban lehetek.
Honnan jött az ötlet, hogy bloggerkedésre add a fejed?
Több mint négy éve, hogy elindult a blog. Akkor még nem sok ilyen oldal volt a Facebookon, sőt, igencsak hosszas keresgélés után bukkantam rá egy-egy hasonló témájú tartalomra. Az hozzátartozik, hogy csak a saját magam szórakoztatására, hobbiként indítottam el, és nem is akartam többet kihozni belőle. Képekkel megfűszerezett beszámolókat írtam, interjúkat készítettem túrázókkal és eseményeket osztottam meg. Sőt, első körben a teljesítménytúrákat részesítettem előnyben, melyek során komoly fizikai erőnlétet és kitartást sikerült a tapasztalat mellé szereznem. Ez az időszakom igen aktív volt, hiszen már a 70 km-es túrákat is tudtam hozni, szintidőn belül. Majd rátaláltam a Szánhúzó kutyákért alapítványra, akiket igyekeztem közösségi segítséggel támogatni.
Szorgalmasan tetted a dolgod, és egyre több lett a követőd is...
Igazán akkor vált komollyá a történet, amikor azon kaptam magam 2 éve, hogy a Decathlonnal és a Zboss késwebáruházzal dolgozhatok együtt! A Decathlon égisze alatt az évek során sok közös projektet hoztunk létre a bloggerkedésen kívül is. Termék teszteket csináltam, közösségi túrákat rendeztünk, segítkeztem a híres Mátra túra folyamataiban, valamint videó sorozatban adtunk túrázási tippeket. Mostanra nagyjából 25 ezer ember követi a munkásságomat a különböző közösségi felületeken és szerencsés vagyok, hogy a mai napig követőim közt tudhatok olyanokat is, akik már a legelején biztosítottak róla, hogy jó az amit csinálok. Jelenleg az Aktív Magyarországgal is fut egy közös projektünk, egy Börzsöny kiadványt illetően, melynek a komplett tartalmi részéért én feleltem, valamint a fotózást is koordináltam. Eme kiadvány, ha minden jól megy, nemsokára meg is jelenik, úgyhogy izgulok, milyen lesz a fogadtatása.
Miben rejlik a Bakancskoptató esszenciája?
A hitelességre törekszem, megfelelő képet szeretnék alkotni a túrázásról, és úgy előadni az átélt kalandokat, mintha egy novellát írnék. Együtt fejlődtem a bloggal, mely a követőimnek köszönhetően jutott el a jelenlegi szintre. Rengetegen keresnek meg tanácsokért, vagy épp arra kérnek, hogy az oldal logójával ellátott kis emléket küldjek nekik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy professzionális eszközöket tesztelhetek és véleményt alkothatok róluk úgy, hogy az a túraeszköz vásárlásnál másoknak is segítségére legyen. Folyamatosan motivál az újabb helyek felfedezése, hiszen rengeteg úti cél van kicsiny hazánkban, ami bemutatásra vár. Ami hobbinak indult, az ma már egy szerelem, a természet és a közösség szeretete.
Fiatalkorod ellenére mennyi minden mögötted van már. Milyen álmok, vágyak vezérelnek?Miközben egyre több mindent felfedezek, tavaly megrendeztem két közösségi túrát is, melyeknek jó fogadtatása volt, így minél több ilyen kirándulást szeretnék szervezni. Jelenlegi terveim közt szerepel még az Országos Kéktúra teljesítése, melyen igazából szépen sikerül haladnunk, hiszen a barátaimmal már több mint 250km felett járunk, ami az egész távra levetítve nem sok, viszont hatalmas élmény. Olyan helyekre juthatunk el, amerre valószínűleg a túra nélkül nem hiszem, hogy mennénk. Ennek az új kezdetnek és egy jól célzott interjúnak a következtében lehetek jelen pillanatban a Kéktúra.hu külsős szerzője, melynek során nem csak útinaplót írok, de valós tapasztalataimat is megosztom, amiket az út során fedezek fel. Legyen az egy zárva tartó bolt, vagy épp egy rossz pecsét, közvetlenül a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) irányába tudom jelezni. A folyamatos fejlődést mutatja az is, hogy a továbbiakban több előadásra is meghívtak, ahol nem csupán a túrázást illetően, de turisztikai szempontból is megoszthatom az eddigi tapasztalataimat. Szerencsére oktató jellegű túrákra is van igény, ahol többedmagammal mesélünk az erdei etikettről, a térképolvasásról és minden olyan helyzetről, ami túrázás során érhet minket.
Tervbe vettem egy nagy, bakancslistás lépést. Miután az elmúlt 3 évben friss Crohn-betegként 2 életmentő és egy korrektúrás műtéten estem át, első körben magamra kívánok időt fordítani, így zarándokként indulok el a Szent Jakab zarándokúton és 8 nap alatt, egymagamban, elgyalogolok Budapestről Lébényig, minden mást csupán ezután teszek majd. Nyílván nem a Bakancskoptatóságra alapozom meg a kenyérkeresetem, viszont így biztosan több idő jut majd arra, hogy tartalmilag és közösségileg is egy szintet feljebb léphessek. Ez a tervem: oktatás és közösség építés. Meglátjuk miképp alakul, de biztosan beleadok majd mindent.
Mit szeretsz legjobban a kint létben??
Rengeteg szép emlékem és vidám sztorim van az útjaimról, de aki ezeket szeretné olvasni, az oldalon megteheti, elég visszagörgetni, hiszen minden hétvégén útra kelünk, vagy a párommal, – aki sokat segít a fotózásban és teljes mértékben támogat minden tervemben – vagy a barátaimmal, akikkel nagyon egy hullámhosszon mozgunk minden téren. Inkább egy idézettel búcsúznék, ami teljesen leírja, mit is érzek a túrázással kapcsolatban:
Indul a küszöbről az Út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarút, gyerünk utána, menni kell, utak találkozása vár, futok, a lábam bizsereg-csak ott lehetnék végre már! Aztán hová? Ki mondja meg?(Gyűrűk ura)
Ha ti is követnétek Gergő kalandjait, akkor a Facebook és az Instagram oldalain megtehetitek.