Eddig elsősorban külföldről érkeztek olyan hírek, melyek szerint ismét felszínre került a víz alól egy elsüllyedt illetve elárasztott épület vagy akár egész falu, most Magyarországon, egészen pontosan a Mátrában is szemtanúi lehetünk hasonló, misztikus érzéseket ébresztő jelenségnek. A Mátraalján található Markazi víztározó, mely egyben a visontai hőerőmű hűtőtava is, kedvelt célpontja a horgászoknak. A tó vízállása az elmúlt hetekben végzett karbantartási munkák miatt a szokásosnál alacsonyabb volt, így másfél évtized után újra láthatóvá váltak az itt rejtőző, közel 800 éves pusztatemplom romjai - derül ki a kekesonline.hu híréből.

Markaz település a Tatárjárást követő évtizedekben, a 13.-14. században élte virágkorát, és a pusztatemplom eredete is ezekre az évekre tehető. A téli pásztorszállásból kialakult hajdani falu egy háromszög alakú földsáncon belül helyezkedett el, amelyet patak és vizesárok vett körül. Az egykori település legfontosabb épülete a templom volt, feltételezhetően 300 fő befogadóképességgel, az épület azonban a Török Hódoltság idején leéghetett. Romjainak maradványai egészen 1962-ig kökénybokrokkal benőve érintetlenül nyugodtak, de az iszapból kiálló, használható köveit 1961-62 telén a falusi építkezések alapjaiba széthordták - olvasható Markaz weboldalán.

1962-ben a helyi termelőszövetkezet egy halastavat létesített a Markazt körülvevő, megmagasított sáncok által közrefogott területen, 1968-ban pedig a Mátrai Erőmű mellette fekvő tavát is feltöltötték, a két tó pedig összeolvadt. Az ipari célzattal létesített Markazi-tó kialakításakor a régi pusztatemplom addigra már hordalékkal borított, földdel fedett romjai is víz alá kerültek.

Az 1980-as évek elején azonban egy komoly aszályos időszak következtében olyannyira leapadt a tó, hogy a meder alján nyugvó pusztatemplom is teljesen kiemelkedett, melyről a víz már lemosta a hordalékot. 1981-ben, megragadva az alkalmat Fodor László régész és csapata helyszíni szemlét végzett, melyet 1983-ban ásatások követtek. A kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a 13. századtól kezdődően egy egyhajós, félköríves szentélyű, román kori templom állt itt, kelet-nyugati tájolással. A templomot a környéken található görgeteg kőből, a markazi kőbányából származó tufából, valamint az abasári és visontai bányákból származó homokkőből építették fel. A kövek használata nem csak az épület korát, de a környező bányák legalább 700-800 éves múltját is alátámasztja. A régi pusztatemplom valószínűsíthetően 66 négyzetméter alapterületű, 16 méter hosszú és 8 méter széles építmény lehetett.