A tavaszi erdőben kirándulva, a madárcsicsergésből kitűnik egy messzire hangzó, nyávogásra hasonlító hang. Sokan nem is gondolnák, de ez egy harkály területjelző hangja! A hazánkban előforduló tarkaharkály fajok közül a közép fakopáncs – mivel viszonylag gyenge csőrrel rendelkezik – nyávogó hanggal jelzi a területfoglalást. Március-áprilisban hallani ezt a hangot tőle, amikor a rivális hímek a területük határait igyeznek letisztázni egymás között. 

A közép fakopáncs hegy, domb és síkvidéki erdőkben egyaránt előfordul, de szereti az elhalt, korhadó fákban bővelkedő erdőrészeket is. Leggyakrabban a koronaszintben és a törzseken keresgél rovarok és lárváik után, de aki öreg erdő mellett lakik, annak a téli madáretetőjén is megjelenik és ilyenkor a napraforgómagot is szívesen fogyasztja.

Abban is különbözik a többi tarkaharkálytól, hogy a hím és a tojó egymáshoz nagyon hasonló színezetű. Mindkét ivar teljes fejtetője piros, csak a hímeké egy kissé élénkebb színű. Évente egyszer költ. Odúlakó, de az odúját korhadó fába, vagy puhafába (fűz, nyár) vési. Védett madár, és Natura 2000 jelölőfaj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Védelme elősegíthető a fakitermelések során, a holt fák minél nagyobb arányú meghagyásával – olvasható az Aggteleki Nemzeti Park Facebook oldalán. 

Az érdekes hangról az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság – Zempléni Tájegység természetvédelmi őrkerület-vezetője, Serfőző József készített kisfilmet.