A Washington Állami Egyetem Medvekutatási és Természetvédelmi Központja arra volt kíváncsi, hogyan gazdálkodnak a grizzlyk az energiájukkal akkor, amikor élelmet keresnek. Ennek érdekében kilenc, fogságban tartott medvét képeztek ki, hogy járjanak és fussanak a padon, melyet különböző meredekségű lejtésre állítottak be - derül ki a sciencemag.org cikkéből.

A kísérletek előtt a kutatók 2 hónapig bőséges nassolnivaló segítségével szoktatták a medvéket a futópadhoz. Az állatokat először csak ültették a futópadon, és amikor az beindult, a medvék először nem értették, miért távolodnak az ételtől. Először csak nyújtózkodtak utána, de aztán a kutatók megnövelték a futópad sebességét, így kénytelenek voltak gyalogolni.

Minden medve körülbelül 6 percet sétált a futópadon, különböző lejtéssel, közben a kutatók megmérték, hogy mennyi oxigént fogyasztott a mozgás közben, így megbecsülve, hogy mennyi kalóriát égetett el. A legenergiahatékonyabb sebesség körülbelül 4,2 kilométer/óra volt.

Ezután a kutatók összehasonlították ezt a tempót 30, GPS-nyomkövetővel ellátott nyakörvet viselő grizzly medve adataival, akik a Yellowstone Nemzeti Park közelében élnek. A GPS-adatokból kiderült, hogy a medvék általában csak 2 kilométer/órás sebességgel mozognak, nagyjából, mint egy lassan sétáló ember, vagyis nem mozognak olyan hatékonyan, mint lehetne.

Ebből a kutatók arra következtettek, hogy nemcsak a sebesség a fontos az élelemszerzésben, hanem az idő is, amit menet közben azzal töltenek, hogy felmérjék a terepet. A medvék ugyanakkor előnyben részesítették a sík vagy enyhén - legfeljebb 10%-ban - lejtő utakat, vagyis gyakran tévednek az emberek által is járt túraútvonalra. Aki tehát el akarja kerülni a medvéket, annak a nehezebb utat kell választania.