Dera-szurdok

Pilisszentkereszt közelében nyújtózik a Dera-patak szurdokvölgye. Rátalálni nem nehéz, a falu déli határában hamar meg lehet lelni a völgyet, mely körülbelül másfél kilométer hosszan húzódik a főútvonallal párhuzamosan. A kék jelzésen fél óra alatt végig lehet baktatni a szurdokon, amelyben a keskeny patak csordogál. Ha kocsival ékezünk, akkor a szurdok alsó, azaz déli végénél lévő parkolóban érdemes hagyni a járgányt. Külön tábla ugyan nem jelzi, de nagyjából két kilométerrel a falu előtt leágazó aszfaltozott út pontosan ehhez a parkolóhoz vezet.

Nagyon játékos környék, ami nemcsak annyit tesz, hogy csak caplatunk egy lapályon, hanem mindig van valamilyen apró akadály, fahíd, nagy kövek vagy fagyökerek, így amellett, hogy rövid a táv, kimondottan érdekes is, akár gyerekekkel, akár kutyával indulunk neki. Az út jól ki van építve, keresgélni nem kell, itt minden adott ahhoz, hogy tényleg csak a bennünket körülvevő erdőre figyeljünk. Az útvonal árnyas fák alatt vezet, így nyári melegben kifejezetten hűsítő lesz a séta.

Pilismaróti öböl

Pilismarót Dömös fölött van egy kicsivel a Duna mentén, vagy úgy is mondhatjuk, hogy Esztergomon innen, de Visegrádon már túl. Kocsival egy szűk óra alatt lehet odaérni Budapest központjából, helyben pedig a Dunapart utcát, aztán pedig az Akácfa utcát kell keresni – térképen látható, hogy ez nem egy különösebben bonyolult küldetés –, és már lent is vagyunk az öböl partján.

Pilismarót központjától bő két kilométerre, szintén a parton található a Hajótemető, ez sem hétköznapi látvány, még akkor is van benne valami megfoghatatlan varázs, ha nem éppen a hagyományos értelemben véve szépek a kavicsos parton ázó rozsdás teknők. Ami nagyon jó az öbölben, hogy egész hosszan lehet sétálni a víz partján, négylábú barátunk pedig ezalatt a lelkét is kifuthatja, előttünk, mögöttünk, a vízbe gázolva, szimatolva rohangálhat fel és alá a szárazon és persze a vízben is. Vannak árnyat adó fák is a parton, így be lehet bújni a lombok alá hűsölni, amikor már nagyon tűz a nap, vagy csak simán leheveredni egy plédre, és úgy hallgatni a hullámok hangját.

Kevélyhegyi levendulamező

Nem akármilyen kutyás program van Pilisborosjenőn – ez a település sincs egyébként messzebb autóval egy óránál Budapest központjától. A Nagy-Kevély hegy lábánál terül el az illatos Kevélyhegyi levendulamező, ahova akár a kutyussal is mehetünk lila virágot szüretelni, vagy csak elmerülni a nyári illatárban.

A kéthektáros mezőn lehet fotózni, de akár szedni is a virágokat, az aktuális időpontokat meg kell nézni a helyszín honlapján. Ami viszont igazán izgalmas, hogy a mező kutyabarát helyszín, így nem kell kitalálunk, hogy a kutyusra ki vigyáz, amíg mi elmerülünk a lila virágok tengerében. Persze figyelni azért kell a négylábúakra, nem bóklászhatnak, amerre akarnak, viszont a kijelölt sorok közé egészen nyugodtan be lehet velük menni, pórázzal pedig az egész területet be lehet járni velük.

Merzse-mocsár

Ez még valójában Budapest, ha kinézetre nem is, közigazgatásilag mindenképp, mivel a mocsár a 17. kerülethez tartozik. Bár szinte a városban található, teljes egészében mocsári jellege van az élőhelynek, mely természetvédelmi terület is egyébként. Igazi nádassal benőtt, cuppogós, vizes, fás, madárfüttyös kirándulóhely, ahol nagyon jól meg lehet járatni a kutyát is.

Egy hatkilométeres tanösvény is van a területen, mely összesen 15 állomásból áll: minden ponton információs táblák mesélnek a környék élővilágáról. Egy kilátótorony is található a tanösvény közelében, mellette pedig egy pihenőhelyet alakítottak ki. Könnyen lehet, hogy más kutyákkal is találkozik itt az eb, ezért unatkozni nem fog, viszont arra figyelni kell, hogy a védett területen sok madár és más állat él, melyek élőhelyét tiszteletben kell tartani.

Szigetcsúcs

A Kisoroszi Szigetcsúcs nagyon csábít arra, hogy egy forró nyári napon semmivel sem törődve zuhanjunk bele a Dunába. Bármennyire is vonzó a hely, ez nem strand – a hatóságok szerint sem –, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne például napozni vagy akár kutyázni a placcon.

Hogy egy kicsit jobban elhelyezzük fejben a dolgot: a Szigetcsúcs a Szentendrei-sziget felső vége, melyhez nagyon közel esik Kisoroszi települése. Ami miatt állati jó, az a nyugi, ami itt fogad: a csendben hömpölygő víz, a part menti hegyek látványa, a hűvösen hívogató fák, meg az óriási kavicsos lapály, ahol rengeteg a hely mindenféle rohangálásra és pihenésre. Olyan igazi nyári helyszín, ahol egész nap lehet pirulni, aztán lehúzni valami kellemesen hűvöset a pléden heverve, míg kutyánk boldogan nyargal a sekély vízben, vagy hozza vissza ötvenedjére is az újra, meg újra eldobott botot.

Paprikás-patak

Solymárról is indíthatjuk a túrát a patak mentén, azt pedig, hogy ki mennyit ballag ezen a szakaszon, mindenki kedve szerint eldönti. Ha a kutya futna egy nagyobbat, akkor lehet csinálni például egy körtúraszerű kis kirándulást is, mely egy darabig ugyanazon az útvonalon halad visszafelé is, amerre elindultunk.

Tehát Solymár déli csücskéből kell indulni, és a sárga sávon követni a meder irányát. Több apró látnivaló is van a bő 5 kilométeresre tervezett túrán, az első például egy kis vízesés, amelyhez egy falépcső is vezet, de vannak fahidak is a patak fölött, ezeken is be lehet járni keresztül-kasul az erdőt. A Rózsika-forrás után nyílik egy tisztás is, ahol lehet egy nagyot hancúrozni, és innen indulhatunk tovább még mindig észak felé a solymári várhoz, vagy más néven Szarkavárhoz, ahol rekonstruálták az egykori Öregtornyot; a torony ma kilátóként működik.

És innen, a várból lehet még egyet kanyarítani a sétán, ha belefér az időnkbe – a kutyánk egész biztosan úgy érzi majd, hogy még az egész nap előttünk áll. Lehet visszaballagni a patakparton, vagy akár továbbmenni a zöld sávon, és később visszatérni az eredeti útvonalhoz, de ezt már eldönthetjük a térképet böngészve is.