Na persze, nem mostanság - ahhoz előbb újra ki kellene zöldülnie a világ járványtérképének -, de a cím teljesen komoly: valóban van több olyan társaság is, ahol nyomon követik, hogy ki hány helyet keresett fel életében. Nem egyszerűen az országokat listázzák, hanem apró területekre bontják a bolygó felszínét, hogy minél több helyet kelljen bejárnia annak, aki azt mondja magáról, hogy ő aztán „mindenhol" volt.
Egészen vad utazási rekordok
Gondolatébresztő listát lehet találni a Guinness Rekordok hivatalos oldalán, ahol az égvilágon minden fura teljesítményt dokumentálnak. Mi csak az utazással kapcsolatos leg-eket néztük meg, de itt is egészen fantasztikus adatok szerepeltek. Olyan kategóriák, amelyek álmunkban sem jutnának eszünkbe.
Feljegyezték például, hogy egy Raymondo nevű játékmackó volt a legtöbbet utazó kabala állat a világon, amely több mint 630 000 kilométert tett meg. Az is megvan, hogy mi volt a legnagyobb távolság, amit valaki egy focilabdát a fején egyensúlyozva tett meg: az indiai Manoj Mishra hozta össze a pár száz méter híján 50 kilométer hosszú utat. De azt is listázták itt, hogy vonatozásban kik voltak verhetetlenek, legalábbis 24 órán belül. Egy négy tagból álló társaság egy nap leforgása alatt 11 országot járt be csupán vonattal.
Ezek jópofa tények, és vicces olvasni szinte mindet. Az eredményeket sokan szeretik újra látni és felidézni, valószínűleg ez hívta életre a legtöbbet utazó emberek különböző klubjait is. Ezek eltérő kritériumok alapján veszik fel az új tagokat a soraikba, mint ahogy abban sincs konszenzus, hogy melyik hány országra vagy régióra osztja fel a világot. Abban viszont közmegegyezés van, hogy mindnek az a célja, hogy az utazni szerető embereket összehozza, és újra meg újra megcsiklandozza képzeletüket egy-egy úti cél képével, ha már túl sokáig ültek egy helyben.
Majdnem ezer hely a „minden"
A Most Traveled People klub tagjai olyanok, vagy olyanok lehetnek, akiknek az a céljuk, hogy a világon nagyjából mindenhova eljussanak. A „mindenhova" meghatározása egyébként utazási klubbonként eltérő, mivel nem mindenhol listázzák egyformán a különböző országokat, tájakat és területeket. Az MTP honlapján 949 hely van jelenleg felsorolva, de az induláskor, 2005-ben még csak 573 helyszínt tartalmazott a lista. Vagyis ez egy folyamatosan bővülő felsorolás. Ebből a 949 helyből eddig egy Charles A. Veley nevű amerikai járta be a legtöbbet, ő jelenleg 888-nál tart. Az meg már csak egy vicces kis adalék, hogy az egész klubnak ő az alapítója.
Persze a helyszín nem lett több, egyszerűen csak a nagyobb tájegységeket, országokat kisebb részekre bontották, mivel így tűnt racionálisabbnak a dolog. Csak hogy egy egyszerű példát mondjunk: ha valaki járt Máltán és az Egyesült Államok mondjuk egyetlen városában, akkor az nem egyenértékű, azaz az USA ezzel még nincs kipipálva. Málta egyetlen helyszínként szerepel a listában, míg az Államokban 52 terület van felsorolva.
Ahhoz, hogy valaki a klub tagja lehessen, csupán annyi kell, hogy szeresse az utazást, meg akarja ismerni a világot, és próbáljon meg minél többet kihozni a lehetőségeiből, már ami az úton levést illeti. Ha valaki belép, akkor csak annyit kell tennie, hogy szorgosan pipálgatja, hogy merre járt, és arra a két kérdésre kell válaszolnia, hogy legálisan járt-e az adott területen, illetve, hogy tudja-e valamilyen módon bizonyítani, hogy valóban ott járt. Erre jó lehet az útlevélbe nyomott pecsét, valamilyen jegy (repülő, hajó stb.), esetleg számla, de akár egy kép is, amelyen az utazó is rajta van.
A száz ország felettiek társasága
A The Travelers' Century Club (TCC) az egyik leghíresebb a listában. 1954-ben alapították Los Angelesben, és azóta is olyanokat fogad tagjai közé, akik legalább száz országban jártak már a világon. Az ő listájukon, melyet utoljára 2020 januárjában frissítettek, 329 helyszín szerepel, náluk ez a „mindenhol". Az oldalon részletesen is leírják, hogy milyen kritériumok alapján kap egy-egy terület önálló besorolást.
Jelenleg csaknem 1500 tagja van klubnak, a jelentkezést pedig egy adatlap kitöltésével lehet elkezdeni. Igen, elkezdeni, mert nem csak annyi, hogy valaki beküldi a lapot, és kész. Akár 6-8 hétig is eltart, mire átnézik és postázzák a tagkártyát. Az adatlap egyébként nem bonyolult, néhány személyes adatot érintő kérdést leszámítva csupán a helyek listáját tartalmazza, innen lehet kiválasztani azokat, ahol a jelentkező már járt.
A klubtagság nem ingyenes: a friss belépőknek belépési díjat kell fizetniük, ami fejenként 100 USD, plusz az első éves tagdíjat, ami amerikai állampolgároknak 75 USD, más országból származó tagoknak 85 USD, igaz, a házastársak ezen spórolhatnak picit, mert nekik jár némi kedvezmény.
Valójában a státusz az, ami miatt a leginkább érdemes tagnak lenni, mert bár más előnyöket is felsorolnak az oldalon, ezeket valójában a net segítségével más források is megadják. A honlap szerint nagy előny, hogy hasonló gondolkodású emberekkel lehet információt cserélni, találkozni, barátkozni, ezért főleg közösségépítő jellege van a klubnak. De hát igen, ehhez manapság nem feltétlenül kell tagdíjat fizetni, hacsak nem épp ebbe a klubba vágyik valaki.
A jótékony klub
A Nomad Mania egy kicsit tovább megy helyszínek tekintetében, náluk ugyanis 1301 helyszín van felsorolva, vagyis az ő listájuk szerint ezek fedik le egészében a bolygót. Mivel elég csavaros módokon számolják, hogy ki mennyit tudott le a bolyóból, ezért náluk több első helyezett is van. Egy Harry Mitsidis nevű görög utazó vezeti például a "master" listát, de összesítésben, pontosabban "a legnagyobb utazók" sorában csak a negyedik. Ha ugyanis mindent összevetünk, akkor egy 66 éves, Jorge Sánchez nevű spanyol fickó viszi a pálmát, aki megfordult az összes ENSZ-tagországban, az 1121 világörökségi helyszínből 641-et látogatott végig, és a klubja szerint felállított listából 1180 régiót, vagyis a bolygó 90,7%-át járta be. Az utazásaival beszínezett világtérképet ide kattintva lehet megnézni.
A társaság nonprofit, viszont működtetnek egy alapot, amivel segítik a kevésbé tehetős utazókat. Ez utóbbit teljes egészében adományokból oldják meg, a tagok dönthetnek arról, hogy mikor és mennyit szánnak erre a célra. A befolyt összegből működtetik a honlapot is.
Az oldal egyben egy óriási adatbázis is. Nemcsak a tagokat és az eredményeket lehet nyomon követni, hanem az összes helyszínről vannak alapadatok. Magyarországot egyébként három területre osztja, ezek a Dunántúl, az Alföld és Budapest plusz az Északi-középhegység. Ha valaki ezeket bejárta, akkor három területet kipipálhat a Nomad Mania listájából. Mindenről van térkép, egy rakás fotó, lehet tudni, hogy a tagok közül ki járt ott, ahogy azt is, hogy melyik tag származik az adott régióból. Vannak fent interjúk, podcastok, de fel lehet iratkozni hírlevélre is.
Rengeteg utazási klub címkés oldal van még a neten, sok ezek közül leginkább azzal foglalkozik, hogy információs bázis legyen, vagyis az utazók itt meg tudják osztani tapasztalataikat, esetleg rákeressenek egy őket érintő témára. Olyan oldalak is vannak, amelyek inkább az utazásszervezésre mennek rá.
Az utazásokat számláló oldalak esetében azonban van egy érdekes ellentmondás. Illetve nem is ellentmondás, inkább jelenség. Az, hogy sokan annyira rámennek arra, hogy pipálják a helyszíneket, hogy csak végigrohannak a világon. Ezért mindenhol meg van adva, hogy mikor lehet ténylegesen kihúzni egy helyet a listából. De még akkor is, ha valaki az elvárt minimum időt ott töltötte, a klubok akkor is arra buzdítanak, hogy lehetőleg az utazó maradjon még, ha teheti. Mert végső soron az utazást egyáltalán nem letudni, hanem megélni kell. Reméljük, minél hamarabb, minél többeknek lehet része benne ismét.