A Káli-medence elég könnyen bekerült nálunk a „soha meg nem unós" kategóriában, de ezúttal nem a kőből rakott, romantikus kis házikókról, szőlősdombok között megbúvó fehér templomtornyokról, a tanúhegyek és a csillogó Balaton bársonyos vizének látványáról szeretnénk ódákat zengeni. Sokkal inkább azokról a rejtett kis ösvényekről, amelyek általában nem kerülnek középpontba, amelyek kertek alatt és erdők mélyén kanyarognak, mégis épp a táj lényegét mutatják meg.
Az Idő Ösvénye
A Káli-medence története roppant érdekes, és ezek a tanösvények bőséges részletekkel szolgálnak a múlt eseményeiről. Most nem a közelmúltra gondolunk, bár abban is akad egy-két érdekes mozzanat – például azt tudták, hogy többek között azért van ilyen érintetlen, tündérkert jellege a tájnak, mert az államszocializmus idején egyszerűen nem törődtek vele? Nem épültek itt tömbházak, mert nem akartak fejleszteni, inkább az értelmiség kezdte szép lassan felvásárolni a düledező, régi házakat a rendszerváltás után. Ez az alulról épülő kezdeményezés adta vissza a táj emberek lakta arcát.
Mi azonban a még korábbi, hegyeket formáló irtózatos erők történetére gondolunk. A Káli-medence tanösvényei ezeken is végigvezetnek. Kettőt mi is bejártunk, a többit csak érintettük: pl. a Csarabos tanösvény egy rövidke kirándulás Salföldnél, pihenővel és kilátóval, a Theodora tanösvény Kékkút határában a térség vizeiről és az ásványvízről mesél, a Theodora-Kékkő tanösvény geológiai tudnivalókkal van tele, az Idő Ösvénye pedig ez utóbbi kettőt kapcsolja össze egymással. És van még kettő, amely a hegyek tetejére és a vulkánok gyomrában vezetnek el bennünket.
A láthatatlan tavak
A Boros Ádám tanösvény kiindulópontja elméletileg az Eötvös Károly kilátó. Illetve a gyakorlatban is ez a kiindulópont, csakhogy odáig is valahogy fel kell jutni, mivel a fából ácsolt kilátó az erdő közepén bújik meg. Szentbékkálláról vagy Köveskálról is fel lehet ballagni, ha ez utóbbit választjuk, akkor a Tűz útja tanösvény erre haladó szakaszán lehet felkaptatni a hegyre – erről a tanösvényről mindjárt mesélünk bővebben is. Önmagában a tanösvény nem különösebben hosszú, összesen 5 kilométer, de a két ösvény kombinálásával már nagyon szép kis túrát lehet összerakni, és itt nemcsak a kirándulás hosszára gondolunk, hanem egy olyan sétára, amely változatos, békés és látványos egyben.
A Boros Ádám tanösvényen összesen öt információs tábla van elhelyezve, ezek a különböző élőhelyekről mesélnek a kirándulóknak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján az összes állomásról lehet olvasni, de ami nekünk különösen tetszett, azok az előbb említett tanösvény mellett is található hegyi tavak voltak.
A Monostori-tó például már nagyjából Balatonhenyével egy magasságban, a kiindulóponttól északkeletre található, de hogy lássuk is a tavat, ahhoz nagyon kell meresztgetni a szemünket. Ezeknek a tavaknak ugyanis szinte alig van szabad vízfelülete, ez pedig a Monostori-tóra különösen igaz. A tó, pontosabban az azt jelző nádas mellett két vadászles is van, ezekre felkapaszkodva rá lehet látni a tó környékére és a csillogó kis vízre is.
Az Eötvös Károly kilátó környékén viszont több tavacska is van, ilyen például a Bonta-tó és a Bika-tó, ez utóbbi a leglátványosabb mind közül, mivel ez valóban olyan, amilyennek egy rendes tavat elképzelünk.
A vulkánok útja
A Tűz útja tanösvény egy egészen komoly túra – itt nem néhány állomásból álló, egy óra alatt letudható kis sétára kell felkészülni. Összesen 27 kilométer hosszan kanyarog a Káli-medence hegyein és völgyein át, és nagy alapossággal mutatja be a térség vulkánjait, a régmúltat, az egykor itt munkálkodó hatalmas erőket.
Azoknak is csak ajánlani tudjuk a túrát, akik nem épp a geológia szerelmesei, viszont szívesen csavarognak meseszép tájakon: a Tűz útja erre tökéletes. Ha csak a főbb helyszíneket nézzük is, már megértik, hogy mire gondolunk. A kirándulás ugyanis Monoszló mellől a Hegyestűről indul, áthalad Köveskál fehér kövekből rakott házai között, feltekeredik a Fekete-hegy sűrű erdői és napsütötte mezői közé, majd ismét dél felé, Szentbékkállát elhagyva megkerüli a Kőtengert, hogy a Mindszentkálla melletti Kopasz-hegyen engedje útjára a kirándulót.
Ez rengeteg látnivalót jelent, egy egész napot egészen biztosan érdemes rászánni a túrára, de még jobb, ha a szállás valamelyik kis faluban van, mert így nem kell végigrohanni a terepen, hanem van idő megcsodálni a sok kisebb-nagyobb látnivalót.
Ha szállást és élményt keresnénk a közelben, érdemes megnézni a Nivegy-völgyben, a Hegyestű lábánál található, festői balatoni panorámát nyújtó pincészetet. A Tagyon Birtok területét vadregényes utakon, szőlőtőkék között barangolva érhetjük el, és amellett, hogy egy pohár finom Habzsi Gyöngyözőborral fogadnak minden ide érkező vendéget, három különböző szálláslehetőség közül is választhatunk. Ezek mellé friss, kerti alapanyagokból készült ételek és pihentető nyári programok társulnak. Jó pont még, hogy ettől a nyártól kezdve nem csak gyalogosan lehet feljutni tőlük a Hegyestűhöz, hanem helyben bérelt elektromos kerékpárokkal is, illetve hétvégente Tagyon Brunch-on is részt vehetünk, ahogy balatoni élményfestéseken is. És ekkor még nem is beszéltünk a minikoncertekről, amiket a panoráma teraszról hallgathatunk.
Még ha nem is időzünk a tanösvény minden állomásán fél órát, a kezdőpont, vagyis a Hegyestű, akkor is alap. Ide egyébként kocsival is fel lehet menni, ha valakinél épp úgy jön ki a lépés. A Geológiai Bemutatóhely azért is nagyon izgalmas helyszín, mert a hegy egyik felét kőbányaként használták, így létrejött egy 50 méter magas, meredek bányafal, ami egy az egyben megmutatja, hogy milyen volt egy 8 millió évvel ezelőtt működő bazalt vulkán belseje. A falat több irányból is lehet fényképezni, és a tetejére is fel lehet lépcsőzni – innen szédítő kilátás nyílik az egész, hullámzó tájra. És a kirándulás még csak most kezdődik!
A Vaskaputól a Kőtengerig
A Hegyestűről lefelé baktatva, mezőkön és dűlőkön visz az út Köveskálra, ahol a Mosóházat is bevették a tanösvény állomásai közé. Eddig keletről haladtunk nyugatra, itt viszont észak felé kanyarodik a túra, és szőlőkkel, mandulafákkal beültetett lankákon visz felfelé. Mikor mi arra jártunk, teljes szépségében virágzott a levendula az egész Balaton-felvidéken, és mézes hársillat lebegett a meleg nyári levegőben.
A hegyen egészen sötétre vált az erdő, hűvös lesz a Vaskapunak nevezett kis földvájat belseje, ami nagyon jól esik, ha egy napsütéses napon indulunk neki a kirándulásnak. Az útvonal találkozik a Boros Ádám tanösvénnyel is, majd elkanyarodik nyugat felé. És itt megint egy kötelező megálló következik: a 8. állomásként jelölt Keleményes-kőre leülni, és magunkba szívni a látványt, felér egy több órás meditációval. A hegyoldalban bújik meg a sziklapárkány, a lábunk alatt ásító mélység a völgy: a Káli-medence kis házakkal megszórt táját, tarka kockákra szabdalják a jegenyékkel szegélyezett hófehér utak.
És ismét észak felé megyünk, a Boncsos-tetőre, majd egy nagy ereszkedés ismét dél felé, le, egészen a Velétei palotaromig. Az egykori püspöki lakótorony romjai már Szentbékkálla határában magasodnak, de a tanösvény útvonala épp csak érinti a hangulatos kis települést. Ami utána jön, az az igazi szenzáció.
Ez az a bizonyos Kőtenger, amivel talán nagyon sokan azonosítják a Káli-medencét. Szétszórva fekszenek itt a legkülönfélébb méretű szikladarabok, némelyiknek egészen különleges alakja van. Innen még egy hurkot csinál az út, hogy végül Mindszentkálla határában, a Kopasz-hegyet körbejárva zárja le a Tűz, vagyis a vulkánok útjával való ismerkedést.
Csupa emelkedés és süllyedés az útvonal, ahogy hegyről dombra, mezőre, faluba, patakpartra, nádasba, majd erdőbe, kaszálóra vezet. Néha porosan meleg, a fák között pedig hűs, mint a kút vize. És most még be sem jártuk a Káli-medence összes tanösvényét és túraútvonalát. Majd legközelebb.
