A brit haditengerészet 1940. május 10-én támadta meg Izlandot, a briteket később a kanadai, majd az amerikai haderő váltotta fel. Noha a csapatok azóta már rég eltűntek, ugyanez nem mondható el a robbanóanyagokról. Az izlandi hatóságok ebben az évben már 15 értesítést kaptak bombákról, miközben a „szezon" általában júliusban kezdődik, és évente átlagosan 50 bombát szoktak találni - derül ki az icelandreview.com cikkéből.

Mint Ásgeir Guðjónsson, az izlandi parti őrség robbanóanyag-szakértője elmondta, a szokatlan mennyiség oka az lehet, hogy többen indultak belföldi utazásra. Mint hozzátette, a természetben található robbanószerek azért veszélyesek, mert idővel a burkolatuk bomlásnak indul.

Ásgeir szerint nem tudni, pontosan hány ilyen robbanószerkezet maradt Izlandon, de a számuk akár ezer, sőt, százezer is lehet, és nemcsak a szárazföldön, hanem az óceánban is megtalálhatók. Előfordul, hogy a bombák ártalmatlanításának legbiztosabb módja a robbantás, ahogyan néhány nappal ezelőtt is történt a Reykjanes-félszigeten.

A szakértő arra figyelmezteti a túrázókat, hogy messzire kerüljék el az esetlegesen felbukkanó robbanóanyagokat vagy katonai tárgyakat, és azonnal tájékoztassák a rendőrséget.