Rengetegen vágyunk a zöldbe a kijárási tilalom lazulása és feloldása után, még azok is, akik részben a kertben tölthették ezt az időszakot. Érezzük, hogy ki kell most már menni, ki kell mozdulni, újra látni valami régit, vagy megint felfedezni az ismert helyeket. Mi most a Budapesttől sem távoli Vértes, pontosabban Gánt környéke felé vettük az irányt, és nagyon nem bántuk meg, hogy rászántuk a kirándulásra az egész napot.
Sok a kacskaringós túraút
Feketeöves túrázók a cím hallatán biztosan rávágják, hogy itt csakis Gántról lehet szó, és valóban. A nyugodt kis falut ezren sem lakják, azonban környezete annyira szép, hogy sokan hallották már emlegetni a nevét. A Vértesben persze rengeteg jó túrát lehet tenni, de önmagában Gánt környékén is többfelé el lehet indulni. A neten több turistatérképet is lehet találni, ahol különböző hosszúságú és nehézségű kirándulások vannak feltüntetve, de nekünk főleg az tetszett meg a helyben, hogy akár gyerekekkel is simán neki lehet indulni, mert nagyon változatos a táj.
Egyrészt lehet tenni kisebb és nagyobb körtúrákat, melyek erdőn, mezőn, dombokon kanyarognak végig, de a legjobbak kétségtelenül azok a kirándulások, amelyek érintik a bauxit külfejtést is. Ha valaki kifejezetten azért utazik Gántra, hogy megnézze az egykori bauxitbányászat nyomait, az is válogathat a lehetőségek között, attól függően, hogy mi érdekli inkább.
Aztán irány a Mars!
Egyrészt van egy intézményesített megoldás Gánt-Bányatelepen. Ez a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum, melyhez jelenleg éppen vadonatúj épületet húznak fel, az udvaron azonban sok régi, a bányászathoz kapcsolódó gépet lehet látni: van itt például egy gőzmozdony, és bányában használt csillék is. A lényeg azonban a hátsó udvarban van, pontosabban az épület mögött.
Ez a Bauxitföldtani Park, amely valójában egy hatalmas bányagödör, melynek fala körülbelül 28 méter magas. Emellett, illetve ezen belül kanyarog végig egy 13 állomásból álló, 3,5 kilométer hosszú tanösvény. Az állomásokon lévő táblák a bányászat történetéről és a helyi geológiai érdekességekről, jellegzetességekről mesélnek, az egész útvonalat körülbelül egy bő óra alatt be lehet járni.
Van egy másik lehetőség is, ha valaki már bejárta a parkot, vagy ha csak a családdal és a kutyával akar csavarogni egy jót, de úgy, hogy ne maradjon le arról a nem mindennapi látványról, amit egy ilyen külszíni fejtés jelent. Lehet, hogy nevetségesen hangzik a lelkesedés, de higgyék el, ez a hely tényleg nagyon látványos. Tehát, ha valaki nem a múzeumba megy be, akkor is ugyanott kell leparkolni a kocsit, aztán az út túloldalán elindulni egy másik külfejtés irányába. Csak nagyon rövid ideig, talán 10-15 percig kell befelé ballagni az úton, és egy idő után eltéveszthetetlenül megtaláljuk a pirosló völgyet.
A gyerekek imádni fogják a helyet
Először csak azt vesszük észre, hogy egyre pirosabbá válik az út, ahogy hordja a szél és a kirándulók lába a port, ami megtapad a kavicsokon, aztán színesedni kezd az út mellett a föld is, majd egyszerre változik a kép, és a kevésből hirtelen nagyon sok piros lesz. Eddig csak megbújt a zöld füvek és levelek közt, most azonban gyönyörű kontrasztot alkot a kék éggel és a bányászat beszüntetése óta folyamatosan növekvő friss növényekkel. Hogy a völgyben mennyi időt lehet eltölteni, az attól függ, hogy ki mennyi idő alatt élvezi ki.
Mivel nem egyetlen lapályról van szó, ezért a különböző szinteket fából ácsolt kis lépcsők, esetleg rövid kis hidacskák kötik össze, ezeken pedig rengeteget lehet le és fel futkosni. A gyerekek valószínűleg az első lépéseknél elkezdenek színes köveket gyűjteni, aztán mikor már kifordul a kezükből, és lépni sem bírnak, akkor otthagyják majd egy fa alatt. A kutyák boldogan loholnak le és fel, de olyanok is akadnak, akik csak letelepszenek egy nyugodt zugba, ahonnan csendben élvezhetik a látványt.
Igen, mindez azt jelenti, hogy ez egy népszerű kirándulóhely, így valószínűleg fognak más emberekkel is találkozni, tömegre viszont nem kell számítani. Mikor mi ott jártunk, körülbelül 4-5 család volt még velünk együtt a völgyben.
Barangolás a meseszép angolkertben
Mivel a Gánt környéki barangolás nem veszi el az egész napot, bár így is lehet tervezni, ha valaki lassan csordogáló délutánt tervez, ezért a kirándulást össze lehet kötni valamilyen, a közelben lévő látnivaló megnézésével is. Ha valaki középkori kövek között barangolva szeretné lezárni a napot, érdemes tovább menni, mert a környéken található Várgesztes és Csókakő vára is – utóbbi a cikk írása idején még be volt zárva a járvány miatt. Ezért mi egy másik irányba indultunk, és a bauxitbánya után egy tündérszép kert felé vettük az irányt.
Az Alcsúti Arborétum Gánttól körülbelül félórányi autózásra van. Az arborétum már kinyitott a karantén után, de mikor ott jártunk, akkor még olyan szabályok betartását kérték, mint például a távolságtartás vagy a védőmaszk használata. Mivel azonban az arborétum kellemesen tágas, majdnem 40 hektár, ezért attól nem kell tartani, hogy bárkit is kerülgetnünk kellene.
Az arborétum egy része eredetileg József nádor kastélyparkja volt, előtte birkalegelőként használták. Amikor a 19. század elején elkezdték parkká alakítani, 300 olyan növényfajt ültettek itt el, ami akkoriban egész Magyarországon ismeretlen volt. A gyönyörű angolpark jellegű kertben minden hónapban másféle látnivaló van, ezekről az arborétum honlapján is lehet tájékozódni. Májusban például a hárs és a gesztenye is virágzik, míg júniusban varázslatos esti programot ígér Szentivánéj környékén a Szentjánosbogártánc, így bármikor indulnak útnak, biztos, hogy valamilyen testet és lelket is frissítő élményben lesz részük.