A pályarendszer működtetői mindent elkövetnek, hogy a síkomornyik Turrach egyik húzószolgáltatása legyen. Jó, jó, de mit keres egy frakkos, karót nyelt, monoklis, hátrafésült őszes hajú úriszolga egy sípályán – merülhet fel a kérdés. Kaput nyit nekünk, majd bejelent a liftkezelőnek? A síbakancs felvétele után elviszi az utcai cipőnket a gardróbba? Csenget, ha elkészült a Germnknödel a hüttében?

A fentieknek a szöges ellentéte az igazság, és ezt be is mutatták nekünk Turrachon. Szögezzük le az elején, hogy a síközpont roppant büszke a kezdeményezésére (amiről bővebben, magyarul a honlapjukon is olvashat), minden más sípálya komornyikját másolatnak tartják. Turrach komornyikjai nem frakkos szolgák, hanem kedves, jófej, rutinos sízők, akik ugyan fura hacukában vannak, de sokat hozzátesznek a síeléshez.

Hölgyem/uram, a síliftje előállt!

Mi is kaptunk egy síkomornyikot (angolosan-németesen Pistenbutlert), név szerint Elmar Ebnert, aki bőrsisakban, kvázi osztrák népviseletben csúszott előttünk hibátlan eleganciával. Nyelvi nehézségek persze adódhatnak, a profi síoktató és túravezető Elmar is németül beszélt a legjobban, az angollal már akadtak gondjai, ellenben roppant joviális és barátságos úr volt, akinek vezetésével bejártuk a sípályarendszert. A komornyik ugyanis megmutatja nekünk a legmegfelelőbb lejtőket, segít eligazodni a térképen, kvázi idegenvezetést tart a hegyen.

Ezen felül kiszolgál minket, figyeli a kívánságainkat. Ha a gyerekek unatkoznak, szórakoztat, ha valakinek folyik az orra, zsebkendőt ad, ha szomjas, proseccót nyújt át (mint megtudtuk, ennek praktikus oka is van, hisz a fenti mínuszokban a víz előbb befagy, mint a prosecco), a kicsiket édességgel traktálja, és ha ég a bőrünk a napon, naptejet ad. Mi még olyanba is belefutottunk - ez valószínűleg a komornyikprogram reklámja lehetett -, hogy minden síelőnek osztogatták a fentieket az egyik ülőfelvonó alatt.

Kérem, fáradjon feljebb!

És ezzel még nincs vége, ugyanis a komornyikokra építve programokat is kitaláltak, amiket ezen a linken lehet átböngészni némi német tudással vagy Google Translate-tel. Mi a Reggeli Trilógia becenevű programra neveztünk be. A trilógia első része volt a hajnali kelés után, hogy reggel 7-kor találkoztunk a Panoramabahn nevű vegyeslift (kabinos és ülő egyben) aljában, majd hótalpakat vettünk, azzal túráztunk fel egy meredek, piros jelű pályán. A hegyen következett a trilógia második része: a napfelkelte megtekintése egy svédasztalos reggeli mellett.

A harmadik rész pedig a síliftek 9 órás indulásakor jött: felhozták a léceket és síbakancsokat, majd elsőként síelhettünk le a frissen ratrakolt - bár a hótalpainkkal némileg már összebarmolt - pályán. Ez valóban maradandó élmény volt - sőt, a program mindegyik fázisa -, bár a napfelkeltét a felhős idő miatt csak ímmel-ámmal láttuk.

De a programok között van családi hótalpas túra, betekintés a síliftek kulisszái mögé, bakancsos túra a téli erdőben vagy pl. éjjeli szánkózás. Pontos adatokat a túrákról, így dátumokat, kezdési időpontokat, találkozóhelyeket, felhívásokat ezen a linken talál. Érdekesség, hogy nyárra is tudunk alpesi komornyikot (Almbutlert) felbérelni, aki túrázni és piknikezni visz minket.

Sőt, még egy Butlercardnak nevezett kártyát is kifejlesztettek Turrachon, ami mindenféle kedvezményeket ad nemcsak a komornyikszolgáltatás igénybevételekor, hanem a környező múzeumok, síboltok, bérbeadó helyek, sőt, még egy hüllőkre specializálódott állatkert látogatásakor is.

A komornyiknak is meg kell élni valamiből

Felmerül a jogos kérdés, mennyiért kísérgessen minket egy komornyik a sípályán? Egy órára normál esetben 70 euróért fogadható fel síszolga, de ha egyes kiemelt szállásokon alszunk, akkor csinos kedvezményeket is kapunk az árból. A háromórás ár 190, a négyórás 250, a teljes napos 480 euróba kerül. Foglalni a helyi turista információs irodában lehet vagy a linkre kattintva látható e-mail-címen és telefonszámon.

A Travelo munkatársának útját az Österreich Werbung és a Turracher Höhe Marketing GmbH szervezte és támogatta.