Ha mindig is szerette volna látni, hogyan fest a valóságban az a vár, amiről a világhírű Carcassonne társasjáték is a nevét kapta, akkor itt az idő csomagolni! Szeptembertől ugyanis közvetlen járattal utazhat Budapestről Toulouse-ba, onnan pedig már csak egy rövid vonatútra található a világörökségi listán is szereplő Carcassonne.
Carcassone városa Toulouse-tól délre, a Földközi-tengerhez viszonylag közel fekszik. Toulouse-ból intercity vonattal akár háromnegyed óra alatt elérhető, de több busztársaság is üzemeltet járatokat a két város között, nagyjából irányonként másfél órás menetidővel. Tökéletes kirándulás lehet egy toulouse-i hosszú hétvége során, de akár több napot is eltölthetünk itt, ha alaposan fel akarjuk fedezni a környéket.
A leghíresebb látnivaló, a Disney-mesékbe illő carcassone-i vár
A mai Carcassonne területe már az időszámításunk előtt sok száz évvel is fontos csomópont volt, így az itteni erődítményeket rendszeresen támadták, a terület gazdái folyton cserélődtek. A 13. században a francia uralkodók építtették ki azt a komoly várvédelmi rendszert, amelynek ma is a csodájára járnak a világ turistái.
De azt, hogy napjainkban még legyen egyáltalán mit csodálni a váron, egy jóval későbbi időszaknak, a 19. századnak köszönhetjük. Ekkor ugyanis annyira lepusztult állapotban volt már a carcassonne-i vár, hogy először a lebontása mellett döntöttek.
Végül Prosper Mérimée író közbenjárásának köszönhetően mégis a helyreállítás terve kapott zöld utat. A feladatot pedig a középkor egy nagy rajongója, Eugène Viollet-le-Duc építész kapta meg. Munkáját sokan kritizálták, mert túl tökéletesnek, túl mesébe illőnek ítélték meg a helyreállítást; ma is sokan egy Disney-mese palotájához hasonlítják az épületet. De mára pont ez az egyik ok, ami miatt annyi turista érkezik megnézni magának Carcassone-t.
Szeptember 4-étől a Ryanair üzemeltet heti 2 alkalommal (szerdán és vasárnap) közvetlen járatot a Liszt Ferenc Repülőtérről a Franciaország dél-nyugati részén található Toulouse-ba.
A helyreállítása óta ötvenkét torony díszíti a kettős falrendszerrel védett erődítményt, ebből tizennégy a külső, huszonnégy pedig a belső falon található. A fennmaradó tornyok pedig a falakon belül, a legvédettebb helyen láthatók, amelyek a 19. században szintén újjáépített palotát, a Chateau Comtalt díszítik.
A Chateau Comtalban érezhetjük csak igazán a történelmet, ugyanis a kastély alapját egy még korábbi, római kori erődítményre építették. A várat alaposan bejárhatjuk, pazar kilátás nyílik belőle a környékre, ellátni innen a Francia-középhegység legnyugatibb dombjaihoz, és tiszta napokon még a Pireneusok vonulatai is jól kivehetők a messzeségben.
A bástyákon állva könnyen elképzelhetjük, hogy mennyire más látványban volt részük a várvédőknek a középkorban, de a várfalakon belül megmaradt lakóépületek között bóklászni is hasonló időutazás. Bár már ezek jelentős része sem az eredeti funkciójában működik, főleg ajándékboltok és éttermek üzemelnek bennük.
Ha nem éri be annyival, hogy napközben bejárja a várat, akkor maradjon tovább! Akár egy éjszakát is eltölthet a várfalakon belül, ugyanis egy négy- és egy ötcsillagos szálloda is üzemel a világörökségi vár területén. Ezek viszont jóval az aktuális belvárosi árak felett kínálnak szobákat. Így ideális „középutas" megoldás lehet egy kellemes vacsora és utána egy digestif a várfalakon belül, miközben élvezzük az éjszakai kivilágítást, és csak utána térünk vissza a városközponti szállásunkra.
Az Auberge des Lices étterem egy eldugott kis utcából nyílik, így itt garantáltan nem kell turistacsapdára számítanunk, és mindig megtaláljuk az étlapjukon a helyi különlegességnek számító cassoulet-t is. Ez egy babos egytálétel, amolyan francia sólet. Főleg hűvösebb őszi napokon és télen tud jól esni az embernek, igen laktató! A digestif elkortyolásához pedig ideális helyszín a várkastély Porte Narbonnaise nevű kijáratához közeli, bárokkal teli apró tere.
A St. Nazaire bazilika helyén már a 6. században is templom állt, amelyet a 11. században az akkori pápa szentelt fel. Ezt az épületet is többször átépítették, majd megkapta a bazilika rangot. A központi helyen található rózsaablakot érdemes alaposabban szemügyre vennünk, ez ugyanis az egyik legöregebb ilyen ablak egész Franciaországban. Fényképezni a reggeli órákban érdemes, ilyenkor kelet felől süt át a rózsaablakon a fény, amitől egészen éteri hangulata lesz a bazilikában készült fotóinknak.
Bastide Saint Louise – a város másik arca
Az Aude folyó bal partján elhelyezkedő negyed különlegessége, hogy megőrizte azt a városrendezési elvet, amit Szent Lajos király idején, a 13. században alakítottak itt ki: a négyzethálós elrendezésű utcák egy parkot (ma Place Carnot) zárnak közre. Ebben a városrészben egy teljesen más hangulatot, és nagyságrendekkel kevesebb turistát találunk, mint a várban, így érdemes erre is tenni egy sétát, ha kicsit lazítani szeretnénk.
Szombatonként termelői piacot tartanak a Bastide közepén található téren. Ha alkalma adódik elcsípni ezt az eseményt (keddenként és csütörtökönként is van piac, de jóval szerényebb méretű), akkor biztos lehet benne, hogy egy egészen autentikus élménnyel lesz gazdagabb. A piacot ugyanis még egyáltalán nem fedezték fel maguknak annyira a turisták, mint azt sok más európai városban tapasztalhatjuk. Így valóban a helyi termelők finomságait nézegethetjük, nem szuveníreket; a vásárlók pedig zömében szintén helyi lakosok, akik a bevásárlás után – a helyi szokásnak megfelelően – leülnek egy pohár kávéra vagy aperitifre valamelyik bárba a piac környéki utcákban. Kövesse a példájukat, hogy teljesen részese legyen a piaci élménynek!
Szokatlan múzeumok is otthonra leltek itt
Annak, aki unja már, hogy mindenhol hasonló múzeumokat talál – mert mindig van valami antik, valami helytörténeti, valami szépművészeti és esetleg valami modern –, annak Carcassonne igazi felüdülést jelent majd. Itt ugyanis olyan rendhagyó témáknak szenteltek múzeumot, mint például az inkvizíció vagy az iskolák. (Itt rögtön tisztázzuk is, hogy két külön múzeumról van szó! Bár biztos, hogy legtöbben átestünk olyan iskolai élményeken, ami miatt elsőre azt gondolnánk, hogy egyetlen intézmény dolgozza fel ezt a két, akár össze is vonható témát.)
Az inkvizíciós múzeum (Musée de L'inquisition) kínzó- és vallató eszközök jelentős gyűjteményével rendelkezik. Végignézhetjük itt a legtöbb olyan tárgyat, amit kínvallatásra használtak a 12. század és a nagy francia forradalom közötti időszakban Carcassonne-ban.
Az iskolamúzeum (Musée de l'école) egy régi iskolaépület öt termében mutatja meg, hogy milyen volt az átlagos iskolai élet, hogyan festett egy-egy osztályterem felszereltsége öt különböző időszakban az 1880-as és az 1960-as évek között. Gyerekeknek izgalmas lehetőség, hogy kipróbálják, milyen volt tintába mártott tollal írni.
Carcassonne még egy szépművészeti múzeummal (Musée des Beaux-Arts) is dicsekedhet, ami viszonylag ritkaság egy ekkora városban. A múzeum átfogó képet ad az 1600-as és az 1900-as évek közötti francia festészetről, és méretéhez képest különösen nagy, nyolc termet megtöltő gyűjteménye van flamand festők műveiből. De helyet kapott itt egy olyan távcső is, amit állítólag Napoleon használt, mikor elhagyta Elba szigetét.
Természetközeli programok egy mesterséges csatornán: Canal du Midi
Carcassonne-ból gyorsan a Canal du Midi csatornánál lehetünk, amely mentén túrázhatunk, kerékpározhatunk vagy akár több napra lakóhajót bérelve fedezhetjük fel a környéket. A Canal du Midi csatorna a Földközi-tengert köti össze a Garonne-nal, rajta keresztül pedig az Atlanti-óceánnal.
A csatorna építését XIV. Lajos rendelte el, a cél pedig az volt, hogy a rakományok gyorsabban és biztonságosabban jussanak el Franciaország északi partjaihoz, mint korábban, amikor a hajókkal még az Ibériai-félszigetet kellett megkerülniük. Akkor nagyjából egy hónappal volt hosszabb az út, ráadásul a rakományt kalózok és időjárási tényezők is fenyegették.
A csatorna 240 kilométer hosszú és nagyon komoly szintkülönbségeket kellett leküzdenie a tervezőknek ahhoz, hogy működőképes legyen. Ezt 103 zsilippel, a világ első csatornahajózáshoz használt alagútjával és egy különleges víztározóval biztosították. Ezeknek a megoldásoknak köszönhetően a mai napig kora egyik legnagyobb mérnöki teljesítményeként tartják számon a Canal du Midi csatornát, amely 1996-ban az UNESCO világörökségek listájára is felkerült.
A 19. századtól egyre inkább veszített gazdasági jelentőségéből. Ma kirándulóhelyként éli a reneszánszát. A csatorna menti ösvények kerékpár- és túraútvonalként szolgálnak, a csatornán pedig ma már hajózhatunk is, több cégtől bérelhetünk hajós jogosítvány nélkül vezethető lakóhajókat a Canal du Midi mentén.
