Az indulás a 82. kilométernél van

Az inkák által kialakított szakasz a világ öt legjobb túraútvonala között van. Ennek egyik oka, hogy a kirándulás égigérő hegyek között, smaragdzöld erdőkön és sok száz éves romok között vezet. Egy élmény, ami egy életre szól, és ami, bár elsőre kicsit félelmetesnek tűnik, mégis bizsergető izgalommal tölt el. Hogy ez tényleg így legyen, és, hogy az élménynek az örömteli oldala legyen erősebb, van néhány olyan dolog, aminek érdemes utánajárni, mielőtt útnak indulnánk. Tervezni pedig már most, ebben a pillanatban is lehet, sőt, kell is, mert a népszerűbb időszakok vezetett túráira akár egy évvel korábban be kell jelentkezni.

Kínálnak 2 napos, 4 napos, 5 napos és 7 napos utakat is, de a klasszikus a 4 napos változat. Ami ennél rövidebb, az csak az útvonal töredékét járja be; az 5 napos egy kis kitérővel is számol, de az alap útvonalon halad, míg a 7 napos már egy komoly erőpróba, jóval több kilométerrel. Csak vezetett túrán lehet bejárni a távot, így az adott iroda ajánlatától is függ, hogy milyen lehetőségeket kínálnak. Ezeknél az irodáknál lehet utánanézni a szükséges engedélyeknek is.

A hagyományos értelemben vett Inca Trail a 82. kilométernél kezdődik, mely Ollantaytambo városa mellett található. Maga a 82. kilométer annak a vasútvonalnak a kilométereit számlálja, mely Cuzco és Machu Picchu között húzódik. Az útvonal egyébként nem a sínek mentén halad, mivel az inkák eredeti útját követi a túra. Négy nap egy átlagos felkészültségű kirándulónak elég szokott lenni, ráadásul úgy számítják ki a távokat, hogy az utolsó napra már csak egy egészen rövid, egyórás kaptató maradjon. A cél ugyanis az, hogy a túrázók éppen napfelkeltekor lássák meg Machu Picchu romjait először.

Két évszak, pro és kontra

Az utat egész évben be lehet járni, ez alól egyetlen kivétel van, mégpedig február, ilyenkor ugyanis nem indítanak csoportokat. Mivel alapvetően kétféle időjárással kell számolni, az esős és a száraz évszakkal, ezért ennek megfelelően lehet kalkulálni, hogy kinek mikor lenne a legalkalmasabb a perui utazás.

Mindkét évszaknak vannak előnyei és hátrányai is. A száraz évszak, amely májustól októberig tart, jóval népszerűbb időszak, mivel ilyenkor nem kell attól tartani, hogy mind a négy napon szakadó esőben kell hegyet mászni, aztán letáborozni – ugyancsak felhőszakadásban. Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyenkor sokkal többen vannak, ami nemcsak azért érdekes, mert a tömeg ronthat az élményen, hanem azért is, mert sokkal korábban kell lefoglalni a túrát: ideálisan 6-7 hónappal, vagy akár egy évvel előbb. És bár igaz, hogy ilyenkor tiszták, szárazak és naposak a reggelek és a nappalok, de a forróság este nagyon gyorsan lehűl, és a hőmérsékletkülönbség éjszakára drasztikusan lecsökken.

Az esős évszakban, ami novembertől áprilisig tart, ilyen nagy hőingadozásra nem kell számítani, egy jó kis zuhéra viszont nagyon is. Kevesebb kirándulóval lehet számolni, a túrát is elég akár néhány héttel korábban lefoglalni, és az is benne van a pakliban, hogy olcsóbb árakat találunk az ajánlatok között. Az eső persze sokakat elijeszt, ám nem véletlen, hogy ilyenkor is szerveznek kirándulásokat. Az útvonal egész évben bejárható – február kivételével -, így csak az a kérdés, hogy ki mennyi kényelmetlenséget akar vagy tud vállalni.

Séta az inkák Szent Völgyében

Ha valaki belevág a kalandba, akkor érdemes néhány nappal korábban érkezni, vagy eleve egy olyan céget választani, akik úgy húzzák fel többnaposra a programot, hogy attól a túra maga nem lesz hosszabb. A G Adventures például egy héttel számol, ám itt a kezdet az inkák Szent Völgyének a bejárásával kezdődik. A kiindulási pont Cuzco, ahonnan mindenki indul: a város belvárosa nagyon szép és mindenképp megér egy sétát, azonban itt tényleg tömegre kell számítani, hisz a világ egyik leglátogatottabb helyének, a Machu Picchunak a közelében fekvő városról van.

A várostól néhány kilométerrel távolabb azonban már rengeteg inka emléket lehet találni. A Szent Völgy önmagában is meseszép a zöld völgyekkel, havas hegycsúcsokkal, apró kis parcellákkal, és ehhez a lélegzetelállító látványhoz társulnak a több száz éves romok.

A legfontosabb látnivalók közé tartozik Pisac, ahol egy hajdani inka erőd romjai láthatók, helyi kézműves piaccal és kávézókkal. Aztán ott van Ollantaytambo, egy ma is jó állapotban fennmaradt inka település, Salinas sólepárlói, illetve Moray látványos, kör alakú teraszai – ezek állítólag az inkák mezőgazdasági kísérleti területei voltak.

Néhány szó az anyagiakról

Egy ilyen kirándulás ára, ha ezt a konkrét példát nézzük, 725 dollárról (~230 ezer forint) indul, ebben benne van a szállás és az ellátás is. A négynapos túrák 650-1000 dollár (~205 ezer és 317 ezer forint) között vannak: ezek átlagárak, ami ennél több, az vagy túlárazott, vagy van benne valami nagyon extra. Ha viszont sokkal olcsóbb, akkor könnyen lehet, hogy például a tehervivők fizetésén spórolják meg a bevételkiesést (az útvonalon már nem lehet teherhordó állatokat használni, ezért minden szükséges holmit pl. ennivalót, sátrakat, konyhai felszerelést teherhordók cipelnek).

Nemcsak anyagilag kell felkészülni az útra. Igaz, a túrát közepes felkészültséggel is végig lehet gyalogolni, de érdemes belegondolni, hogy napi szinten kell majd menni, ráadásul hegyvidéken. Nem arról van szó tehát, hogy nem lehet kibírni, egyszerűen csak élvezetesebb az út, ha van egy kis állóképességünk, és nem a következő pihenőre gondolunk folyamatosan. A csomagunkat is úgy kell összeállítani, hogy ne legyen felesleges cucc; ami viszont nálunk van, az esőben, napsütésben, hideg estén is használható legyen.

És persze érdemes sokat-sokat olvasni indulás előtt. Ezen az oldalon például rengeteg hasznos tipp van a különböző túraszervező cégektől a fenntartható, felelős túrázási útmutatóig, meg sok olyan kép és leírás, melyeket nézve az ember legszívesebben azonnal belebújna a túrabakancsába, és indulna is egy Dél-Amerika felé tartó repülőgéphez.