Vannak helyek a világban, ahova azért megyünk, mert él és pörög; árad a zene, minden csupa vibrálás, és mindig történik benne valami. Aztán vannak olyan helyek, ahova azért megyünk, mert olyan a hangulatuk, mintha a területükön megállt volna az idő. Ezeken a helyeken minden lassú és csendes, a kis falvak pedig még őrzik a régi hagyományokat. Menorca valahol félúton van a két történet között: itt senki sem siet, és nincs is hova sietni. Az étkezések nem állnak meg másfél óránál, és lehet strandpapucsban slattyogni a városok főutcáján. Az idő lassan csordogál, mégis minden megtörténik, aminek egy napba bele kell férni. Családdal Menorca tökéletes, de azok is imádni fogják, akik szeretik, ha néhány órára csak az övék lehet a tengerpart.
Egy hely a lecsendesedéshez
Menorca egy apró sziget a Földközi-tengeren. Valamivel több mint 40 km hosszú, szélessége helyenként 20 km. Egy számmal kisebb, mint a Baleár-szigetek legnagyobb tagja, Mallorca, és egy kicsit nagyobb, mint a bulikról híres Ibiza. Aki a spanyol szigetekre utazik, az általában pont ezt a két szigetet jelöli ki úti célnak, Menorca pedig gyakran kimarad a szórásból. Ennek valószínűleg pont az a fajta ritmus az oka, ami itt nagyon is jellemző a mindennapokra – itt nincs pörgés, és a turista is jóval kevesebb, mint a szomszéd szigeteken.
Mivel a sziget nem különösebben nagy, ezért folyamatosan érzékeljük, hogy a tenger közepén vagyunk. Akkor is, amikor a kis földdarab legmagasabb pontján fekvő El Toro tetejéről körbenézünk, és akkor is, amikor a sós tengeri levegőtől minden délutánra enyhén hullámossá válik a hajunk. Gyakran finoman fúj a Tramontana, az északi szél, de ebből a déli part csendes tengeröbleiben semmit sem lehet érezni.
A napi ritmust a valóság diktálja, és aki erre ráérez, és beleolvad, az hamarosan egészen ki tudja engedni magából a felesleges feszültséget. Sietni persze itt is lehet, csak épp semmi értelme. A spanyolok nyugodtan étkeznek, és amikor felmerül, hogy az ebédre csak másfél óra van, akkor inkább átszervezik a programokat – hisz kell idő a desszertre és a kávéra is. A kora délutáni hőség gyakran a pihenésé, és a vacsorába is akkor kezdenek bele, amikor az átlag közép-európai már rég a tévéje előtt ül.
A sziget színe, illata, hangja, tapintása ...
Menorcán nagyon jó leülni és szétnézni. Fizikailag is, de akár szellemileg is. Van tere annak, hogy belemerüljünk a múltba, miközben épp felkeressük a sziget sok ezer éves, mészkövekből rakott romvárosát, vagy ha körbejárjuk a gyakran hátborzongató emlékeket őrző erődöket. De arra is jut idő, hogy kiránduljunk az erdőkben, megmásszuk a magaslatokat, felfedezzünk egy új világítótornyot, vagy épp alámerüljünk a csillogó tengerben, melynek színe az azúrkéktől a mély szürkéig változik az időjárás függvényében.
A sziget mind az öt érzékünkre hat: halljuk a tenger csendes zúgását, a fák lombjának finom susogását; látjuk a hófehér fövenyeket, a tarkára festett spalettákat, a burjánzó virágokat. Tapintható a sokféle szúrós növény, a mézszínű, forró sziklák, míg orrunkkal a legkülönfélébb illatokat hozza körénk a szél. Az erdőkben a naptól hevített tűlevelek ragacsos illatát, a parton a sós víz szagát. A városokban mosott ruha és az éppen nyíló virágok illata keveredik, és akkor hol vannak még az ételek és az italok!
... és íze. Kóstolja meg Menorcát!
Aki szereti Spanyolországot, az itt is megtalál minden olyan finomságot, amit a kontinensen korábban már kipróbált. Itt is imádják az apró falatkákat, a tapas-t, ami tökéletes ötlet, hiszen így egy-egy étkezés alkalmával nemcsak egy előételt, egy főételt és egy desszertet eszünk, hanem akár nyolc-kilencféle ételt is megkóstolhatunk.
Rengeteg a zöldség az étlapon, és természetesen kikerülhetetlenek a különböző halak és a tenger gyümölcsei is. A helyi, jellegzetes kolbász a sobresada enyhén vöröses színű, és olyan lágy, hogy kenni is lehet a kenyérre.
Mivel egy mondás szerint – enyhe túlzással persze – egy időben több volt a tehén, mint az ember Menorcán, ezért sokféle húsétel és különböző sajtok is kerülnek az asztalra. A lágy, puha fajtától, az egészen kemény verzióig mindenfélét csinálnak a helyiek, mellé pedig gyakran adnak házilag készült szeder-vagy fügelekvárt. Jellegzetes helyi süti a pasisset, ami egy virág alakú édesség, mely állagában és ízében leginkább a babapiskótára emlékeztet, és amelyet tálaláskor még porcukorral is megszórnak, hogy még édesebb legyen.
A helyi sajtok mellé alap a helyi borok kóstolása, például a Binifadet borászatban, ahol rögtön meg is ebédelhetünk. Vörösbort, fehérbort, rozét és habzóbort is kínálnak, és ha valami nagyon megtetszik, akkor fel is pakolhatunk belőle – mit szólnak például egy nagy üveg borzseléhez?
A boldog tehenek focimeccset néznek
Apropó sajt és tehenek. Igaz, hogy sokan vannak a négylábúak, mégis roppant jó életük van itt. Bármerre járunk a sziget kacskaringós útjain, mindenhol láthatunk domboldalban heverésző, foltos jószágokat, melyek a fák árnyékában hűsölnek, vagy épp hazafelé baktatnak. A helyi gazdák nagyon odafigyelnek arra, hogy a tehenek boldogok legyenek, és ez nem vicc! Van, ahol zenét hallgatnak a jószágok, de olyan hely is akad, ahol focimeccset bámulhatnak kérődzés közben. Mindez a lazaság jó hatással van a tej mennyiségére és minőségére is.
Bár a tehenek jól élnek a szigeten, nemcsak a tejükért, hanem a húsukért is tartják őket. Sőt, a bőrük egy helyi jellegzetesség alapanyagát is képezi. Ez az úgynevezett menorquina, ami egy kényelmes, lapos talpú szandálféleség.
Menorquinát rengeteg helyen lehet kapni a szigeten, kezdve a kisebb műhelyektől - ahol helyben készülnek a lábbelik -, egészen az elegánsabb üzletekig, ahol az alap, tarka bőrszandálok mellett mindenféle csillogó és szuper elegáns variációban is előfordulnak. De van menorquina alakú hűtőmágnes és kulcstartó is.
Egy gin alapú gyógykoktél a sziklabárban
Bár a helyben készült bor nagyon is zamatos és dús, van még egy helyi jellegzetesség, amit nem szabad kihagyni, ha a sziget minél több ízét szeretnénk megismerni. Ez a helyi gin, melyet jellemzően szénsavas limonádéval öntenek fel a helyi bárokban. Van, ahol egyenesen gyógyírnek tartják, és pomadenak hívják, ami körülbelül gyógykenőcsöt jelent nagyon szabad fordításban. A tengerparton különösen jól esik egy ilyen ital, melyet helyenként apróra őrölt jéggel kevernek: az eredmény pedig egy hófehér, jégkása szerű ital, mely citromosan frissít, és finoman bódít.
Persze, az nagyon nem mindegy, hogy olyan helyen szopogathatjuk el a gines limonádét, mint amilyen például a Cova d'en Xoroi, ami egy sziklába vájt bár. Pontosabban nem is egyetlen bár, hiszen a meredek tengerparti sziklán több helyiséget is kialakítottak a barlangokban, ezeket pedig sok-sok lépcsővel kötötték össze. Így különböző teraszokon üldögélhetünk, miközben a nap és a szél simogatja az arcunkat, vagy épp valamelyik zártabb teremben egy laza koncertet hallgathatunk a barátokkal együtt.
Egész nap el lehetne ücsörögni a Cova d'en Xoroi vászontetői alatt, de naplementéig mindenképp maradni kell. A tenger színe és illata, a könnyű ital, a különleges helyszín, a chill out zene – így mind együtt lekapcsolásra késztet, lelassít és feltölt. És még az sem baj, hogy el kell hagyni a sziklamenedéket, mert odakint vár a sziget, melyet épp csak megismertünk. És amely még tele van felfedeznivalóval, de erről majd cikkünk következő részében olvashatnak.