Legalább hatszáz éve él Peruban az a hagyomány, hogy a helyiek a legendás inka birodalom utolsó, Queshuachaca néven fennmaradt függőhídját, minden év júniusára nagy gondossággal újjáépítik az Apurimac folyó felett. Egészen pontosan, nem is építik, hanem szövik, fonják, csomózzák – fűből, szerszámok, gépek és bármilyen modern anyag használata nélkül! 

A Cusco régióban található kézműves kötélhidat 2013-ban még az UNESCO is felvette világörökségi listájára, amely egykoriban a legfontosabb inka városok összeköttetését biztosította a birodalmon belül – írja cikkében a BBC, amelyben egy gyönyörű fotósorozatot is közöltek a nem mindennapi eseményről. Ha a fotókat nem is, egy háromperces videót azért tudunk mutatni erről a ceremóniáról:

A hídszövés tudományát a helyiek generációról generációra örökítik tovább az ott élő közösségeken belül, gondosan leosztva azt is, hogy ki, melyik részén dolgozhat a kötélnek. Így aztán a hagyomány szerint a híd nagyobb "alkatrészeit" a férfiak készítik, míg a nők csak a kisebb, vékonyabb köteleket fonhatják meg. Ahhoz azonban, hogy a száraz fűvel dolgozni tudjanak, előbb megcsapkodják a fűcsomókat lekerekített peremű kövekkel, majd vízbe áztatják, hogy hajlíthatóvá, rugalmassá váljanak. 

A hidat hat vaskosabb, háromrétegű kötélkábel tartja, ezek átmérője nagyjából harminc centiméter, és mind a hat köteget egyenként 120 vékonyabb kötelekből sodorják össze. Ha sikerült összeszőni az összes fonatot, négy vaskosabb darabot padlóként, kettőt pedig korlátként használnak. Ha ezek is összeálltak, akkor egyszerűen levágják a régi függőhidat, hagyják belezuhanni a folyóba, amely aztán addig sodródik majd, amíg egy idő után magától lebomlik. 

A fűhíd-készítés harmadik napján az új hidat a kanyon két oldalára rögzítik, és az első, legbátrabb férfiak egyből tesztelik is annak strapabírását – de nem ám csak úgy üresjáratban! Ekkor viszik magukkal azokat a vékonyabb fonatokat, amelyekkel - a biztonságos áthaladás érdekében(!) - kerítésszerűen egymáshoz rögzítik a padlót és a korlátokat.

Ha pedig úgy érzik, hogy sikerült kellően biztonságossá tenni a függőhidat, akkor a negyedik napon együtt örülnek, esznek, isznak és megünneplik azt, hogy ismét sikerült kapcsolatot teremteni a folyó két partjával. És ezt minden év júniusának második vasárnapján ugyanígy megteszik.