A bontás egy hosszú távú terv első lépése: a cél az, hogy a folyón ismét szabadon áramolhasson a víz. A gát megakadályozta többek között a lazacok vándorlását és szaporodását, így végül a halállomány egyszerűen összeomlott, olvasható a WWF sajtóközleményében. A gát megszűnésével a Sélune egy szakaszon újra szabadon folyhat, így a vízében élő állatok újra szabadon élhetnek és vándorolhatnak, többek között az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel-öbölbe is.

Két éven belül megtörténik a Vezins-gát és a La Roche Qui Boit bontása is, így már a Sélune folyó 90 kilométeres szakaszán lesz szabad a folyó áramlása. Így javulni fog a víz minősége, illetve a lazacok is visszatérhetnek régi ívási helyükre.

A gátak elbontása egy európai uniós jogszabálynak is köszönhető: ez kötelezi a tagállamokat folyóik helyreállítására, hogy azok legkésőbb 2027-ig jó ökológiai állapotba kerüljenek. A duzzasztógátak nagyon rossz hatással vannak a folyók ökoszisztémájára, mivel feldarabolják a vízfolyásokat, és így a természetes élőhelyek már nem tudnak egymáshoz kapcsolódni. Plusz akadályozzák a hordalékáramlást és a vándorló halak útját is, így csökkennek az adott területen honos halfajok populációi.

Egész Európában beindultak a bontások. 2018-ban Spanyolországban történt a kontinens eddigi legnagyobb gátelbontása, míg az észtek 8-10 gát lerombolására készülnek, ezzel 3300 kilométernyi folyószakaszt kapcsolnak majd újra egymáshoz.