Sok száz éves csatornák karbantartására használt ösvényekből lettek Madeira egyedi túraútvonalai, a levadák. Számos ilyen, jelzésekkel jól ellátott útvonalon fedezhetjük fel a sziget őshonos növényeit és különleges madarait is. A levadákat hátunk mögött hagyva pedig olyan helyeken találhatjuk magunkat, amit még a helyiek is csak elvarázsolt erdőként emlegetnek.
Levadák mentén sétálni egy olyan program, amit csak Madeirán próbálhatunk ki. Akár több levadatúrát is végigjárhatunk anélkül, hogy ráunnánk – annyira változatos a növényzet a sziget különböző részein.
Madeira egy vulkanikus eredetű sziget az Atlanti-óceánban, nagyjából ezer kilométerre Lisszabontól. Portugáliához tartozik, a portugál fővárosból másfél órás repülőútra fekszik. A fizetőeszköze euró, a csapvize iható, a tömegközlekedése jól szervezett, a közbiztonsága a legtöbb európai nagyvárosnál jobb, egzotikus betegségek nincsenek, miközben a sziget minden pontja mesésen távoli tájak hangulatát árasztja.
Tökéletes úti cél lehet azoknak, akik régen vágynak valami egzotikus helyre, de tartanak a fejlődő országok turizmusát jellemző, vélt vagy valós egészségügyi és egyéb kockázatoktól. Madeirát az örök tavasz szigetének is szokták nevezni, de ennél is jobban illene rá a „mikroklímák szigete", ugyanis kicsi, nagyjából három óra alatt körbeautózható területén rendkívül változatos az időjárás. A tengerszinten fekvő területét jobbára a mediterrán klíma jellemzi, míg a magaslatokon hegyvidéki időjárással kell számolni. De a helyzetet tovább bonyolítja a sok-sok völgy is a sajátos klímájával. Annyi viszont biztos, hogy Funchalban tizenöt fok alá nem nagyon megy a hőmérő télen sem. Nyáron pedig egészen ritkaság, ha huszonnyolc foknál melegebbet mérnek.
A mikroklímák miatt egy-egy völgyben vagy fennsíkon teljesen más növényzettel találkozhatunk, és az őshonos madarakból is más fajtát láthatunk az erdők mélyén, mint a tengerparthoz közel. És teljesen más világot találunk a legmagasabb csúcsokon is, ahova viszont csak igazi, kemény túrákon vagy dzsipkirándulásokkal juthatunk el.
Levadák – A tökéletes kirándulások kocatúrázóknak
A levadák nagy előnyének szokták tartani, hogy nincsenek rajtuk nagyobb emelkedők vagy meredek lejtők, mivel a csatornák, amelyek mentén ilyenkor túrázunk, nagyjából egyenletesen ereszkedve szállítják a vizet a hegyekből a völgyek felé. Így sokkal nagyobb fizikai megterhelésre nem kell számítani rajtuk, mint a legtöbb sík terepen, de a jó tapadást biztosító cipőket nem szabad otthon hagyni, a kövek szinte mindig nedvesek és csúsznak ezeken a helyeken.
Mivel jól kitáblázott útvonalakról van szó, és egyébként is (néhány kitérő vagy alagút kivételével) a legtöbb levada végig a csatornák mellett halad, szinte lehetetlen eltévedni rajtuk, viszont két szempont miatt mégis azt javasoljuk, hogy csoportos (vagy, ha a pénztárcájuk engedi, akkor egyéni) túrára nevezzenek be.
Az egyik szempont egészen operatív: a legtöbb útvonal tömegközlekedéssel nem elérhető, és nincs mellettük parkoló sem. Ahol pedig van, ott ugyanazon az útvonalon kell visszagyalogolnunk a bérelt autónkhoz a kezdőpontra, mert a levadák jellegéből adódóan itt nem találunk körtúrákat. Szervezhetünk ugyan magunknak taxit, amely kivisz minket a kezdőponthoz, és felvesz a végpontnál, de anyagilag valószínűleg (a résztvevők számától függően) jobban jövünk ki, ha befizetünk egy csoportos túrára, ami tartalmazza azt is, hogy reggel felvesznek minket a szállodában, a nap végén pedig vissza is visznek oda. A másik szempont, ami miatt megéri csoportos túrára benevezni, az a sok információ, amit egy jó túravezetőtől megkaphatunk az őshonos növények és állatok kapcsán.
A levadautak közül a legnépszerűbb a PR6.1 jelzésű Levada do Risco, ahol a sziget egyik leglátványosabb vízesésével találkozhatunk. A vele sokáig együtt haladó, majd párhuzamosan futó PR6-os szakaszon a Paúl da Serra fennsíkról lefutó patakokból összegyűlt lagúna és a „huszonöt forrás" a madeirai túrázók kedvenc látványossága. A túraútvonalhoz az E.R.110-es jelzésű útról juthatunk el. Ebben a magasságban a túránk során az őshonos babérfák két alfajával is találkozhatuk, mellettük a hangafélék és a feketeáfonya a leggyakoribb növények.
A hangaféléknek rendkívül fontos szerepük van a madeirai vízgazdálkodásban. A növények ugyanis összegyűjtik, majd a talajhoz levezetik a rajtuk lecsapódó párát, vagyis a sziget nekik köszönhetően tud ennyire vízben gazdag lenni annak ellenére, hogy viszonylag kevés eső esik itt.
A levadákon túl – Túra egy elvarázsolt erdőben
Madeira túraútvonalai közül az egyik legkülönlegesebb a szinte mindig ködös Fanal területe, ahol a girbe-gurba alakokat öltő fák között sétálva még akkor is elhisszük, hogy egy elvarázsolt erdőbe keveredtünk, ha egyébként már jó rég nem hiszünk a mesékben. A PR13-as jelzésű „Vereda do Fanal" elnevezésű túraútvonal a 209-es számú útról indul – itt szintén nincsenek kijelölt parkolók, ahol a bérelt autónkat hagyhatnánk. De nemcsak ezért, hanem a nagy köd miatt is érdemes egy kisebb csoporthoz csapódva bejárni a túrát.
Travelo tipp: A Madeira Experience Tours csapata egyéni és csoportos túrákat is szervez. Azzal a filozófiával alapították, hogy maximum 6-8 fős csoportokkal indulnak útnak, mert ennél több résztvevőnek már nem tudnák megfelelően átadni az összes információt a kirándulás során. Angolul, franciául, németül és spanyolul is visznek túrákat. De valami egész más teszi őket egyedivé. Mégpedig az, hogy bizonyos túráikban a helyiek autentikus ételét is megtanuljuk elkészíteni.
A sziget két glamping helyszíne közül az egyik ugyanis a cégcsoportjukhoz tartozik, így egy eldugott völgyben, egy teljesen hagyományos tűzrakóhelyen süthetjük meg az ebédünket, például a tradícionális, babérágakra felfűzött, parázson sütött marhasaslikot.
A Fanal-területen sok tehén legel. Ezek az állatok teljesen szabadon járkálnak, amivel a ködből előbukkanva nem kis ijedséget keltenek néha a túrázókban. Érdemes számítani rájuk, és tisztes távolságot tartani tőlük. A jelenlétük még egy figyelmeztetést maga után von: a szokásosnál is jobban nézzünk mindig a lábunk elé, nehogy belelépjünk egy kupacba, amit a tehenek hagytak hátra! Túlzás nélkül állítjuk, vannak olyan szakaszok, ahol egyenesen az aknakereső játékban érezhetjük magunkat miattuk. De a teheneknél izgalmasabb állatokkal is találkozhatunk.
Itt él például Európa legkisebb madara is, az alig 5 grammos madeirai királyka, a szintén őshonos, a madeirai babérerdőkben élő babérgalamb, és a szárazföldre kizárólag fészket rakni érkező, egyébként teljes életét a tengeren töltő madeirai viharmadár.
Dzsiptúrák – hogy senki ne maradjon ki a jóból
Annak sem kell lemondania arról, hogy felfedezze a sziget természeti csodáit, aki nem tud, vagy nem akar gyalogtúrákra indulni. Nekik szervez több társaság is egész- és félnapos dzsiptúrákat a sziget számos pontjára. A Green Devil Safari „Madeira Peaks" nevű egész napos túrájába például olyan helyszíneket válogattak össze, ahol egy napban ízelítőt kaphatunk a sziget számos arcából: a dzsipkiránduláson megmutatják a helyet, ahol a 15. században partra szálltak a portugálok, majd rövid ízelítőt kapunk egy babérligetekbe vezető túraútból, láthatunk teraszos művelésű termőföldeket, és ha szerencsénk van az időjárással, Madeira legmagasabb csúcsait is megpillanthatjuk.
Madeira viszonylag állandó időjárása garantálja, hogy bármikor utazunk is a szigetre, találunk magunknak megfelelő túraútvonalakat. Télen a hegyekben azért náluk is előfordulhat havazás, de a tengerhez közel olyankor sem megy tizenöt fok alá a hőmérő. Nyáron pedig legfeljebb a magas páratartalom nehezíti a kirándulásunkat, de nagy hőség biztosan nem. A legnagyobb kánikulában sem szoktak ugyanis huszonnyolc foknál többet mérni, a hegyekben pedig ennél is jóval hővösebb időben túrázhatunk. Így Madeirán egész évben, minden állóképességgel találunk aktív programot magunknak.