A tavasz új életet visz az északi félteke minden szegletébe. Szépen lassan mindenhol virágba borul a táj, kizöldülnek a lombhullató erdők fái, Japánban pedig elindulnak a cseresznyevirág-néző vándorutak Tokión és Kiotón keresztül, végig a szigeteken. Ha még messzebbre nézünk és egy kicsit extrémebb túrákban gondolkodunk, akkor áprilisban a Mount Everest alaptáborának környéke is a legszebb arcát mutatja virágba borult túraútvonalaival. Mi azonban két jóval közelebbi helyszínt választottunk áprilisi úti célunknak: csillogó tavak, irodalmi szépségek, Nyúl Péter és meghódítandó sziklák, egyelőre csak ennyit mondunk.
Anglia káprázatos tóvidékén (Lake District) járunk, amit már virágoskertté alakítottak a napsárgán billegő nárciszok tengerei. Arról nem is beszélve, hogy a zölden hullámzó dombok lábánál lépten-nyomon belefuthatunk egy arra járó bárány nyájba és a köztük bukdácsoló újszülött báránykákba. Van ennél ihletettebb látvány a világon? Az olyan nagyszerű lírikusok szerint, mint William Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge és Arthur Ransome, valamint a híres gyermekkönyv szerző Beatrix Potter, akinek Nyúl Péter történeteit köszönhetjük, úgy gondolták, hogy nincsen.
A Lake District, vagy Lakeland, ahogy a helyiek nevezik, Nagy-Britannia egyik legismertebb és kedveltebb nemzeti parkja. Évente nagyjából 15 millió ember keresi fel a régiót, járja körbe a túraútvonalakat, a vidéki városkákat és persze a csillogó tavak környékét.
Mióta a 19. században a romantikus költők felfedezték maguknak a Lakeland inspiráló vidékét, képeslapokra illő panorámáját, csipkézett szikláit, zöldellő domboldalait, és persze meg is „énekelték" azokat, azóta folyton csodájára járnak a látogatók. Nem csoda hát, hogy 2017-ben az UNESCO is felfigyelt a vidéken folyó, domboldali gazdálkodás egyediségére, és védelme alá is vette azt.
Ha el akarjuk helyezni a térképen a területet, akkor Anglia északnyugati csücskében kell keresnünk; az itt elterülő védett nemzeti park, pedig szinte az egész vidéket lefedi. Bár az ismeretsége akkor nőtt meg igazán, mikor a romantikusok rátaláltak, a turisták megérkezését az a vasútvonal tette lehetővé, ami 1847-ben összekapcsolta a Lakeland királynőjének is nevezett Windermere tavat és a mellette álló városkát Londonnal (a vonatút jelenleg 5 óra 50 percig tart London Paddington állomástól Windermere-ig).
Ha idáig eljutunk, itt már nincsenek határok. A túraútvonalak - könnyedtől az epikus kalandtúráig- végeláthatatlanok. Felsétálhatunk a hegyekbe, mehetünk erdőtúrára és persze, a legtöbb tavon hajókirándulásokat is szerveznek. A Windermere vizén hajózni klasszikus lakeland-i programnak számít, de készüljenek fel, mert mások is szívesen választják ezt a lehetőséget.
Windermere-n túl, ha észak felé indulunk, a park közepe irányába, akkor a természet egyre vadabb és drámaibb alakot ölt. A sötétzöld völgyeket fehér gyapjús bárányok pontozzák, miközben a csipkézett vonalú hegyvonulatok szürkén hasítanak az ég felé.
Az itt keresztülhaladó hegyi ösvények eldugott falvakat és menedékhelyeket kötnek össze. Ezen a vidéken még az is költővé vagy íróvá válhat, aki még sosem izzadott ki egyetlen rímet sem magából.
Sziklahódítók figyelmébe!
Ha az angliai Lakeland túl messze lenne, vagy már be van tervezve máskorra, de azért az áprilisi jó időt nem akarják a lakásban, tévénézéssel tölteni, akkor irány egy kis hegyi kalandozás. Ebben a kellemesen melegnek ígérkező tavaszi hónapban Magyarországon nagyon sokfelé várják a sziklamászókat szervezett programok és egyéni megmérettetések.
Az egyik ilyen csoportos sziklahódítást április 13-án illetve május 11-én szervezi az iKaland.hu, ami bevállalós, kiscsoportos kalandutazásokat szervez az ország legtapasztaltabb mászóinak közreműködésével. Az áprilisi egynapos sziklamászás program Várgesztesen indul, a mászás pedig vagy itt, vagy a Rókahegyen lesz. A pontos információkat és a jelentkezési lehetőségeket a meghirdetett esemény honlapján találják.
A mászónapra szívesen várják a teljesen kezdőket, az újrakezdőket és a képességeiket gyorsan növelni igyekvő haladókat is. A leírás szerint sem a fizikai erőnlét, sem az életkor, de még a testsúly sem játszanak igazán szerepet egy ilyen alkalommal; sokkal fontosabb tényező a lelkesedés, a vagányság.
Mivel a Róka-hegy kőfejtőjének impozáns sziklafalain nemcsak mászni lehet, de a környéken jó túraútvonalak is futnak, ezért egyénileg is nekivághatunk egy kis kalandnak. A tapasztalt túrázók szerint nem túl hosszú az út a kőfejtőig, de viszonylag nagy szintkülönbségre kell számítani. A fenti kilátás azonban minden időt és verejtéket megér. A sziklakatlanok tetejéről ráláthatunk a Hármashatár-hegyre, láthatjuk egész Budapestet, és még a Gellért-hegy csúcsa is felismerhető.