Vannak furcsa, sőt, szórakoztató világnapok is a naptárban. De ami a szeptember 15-i mozdonyvezetők világnapját illeti, az összeállításunkból látni fogja, hogy a masiniszták nagyon is megérdemelnek egy kis ünneplést. Biztosan látott már olyan felvételeket, ahol egzotikus tájakon, hajmeresztő magasságokban, sziklaperemen zakatolnak a vonatok – most mi is a legextrémebbeket mutatjuk.
Maeklong vonal, Thaiföld
Thaiföldön nem ritka a zsúfoltság, pláne Bangkokban. Képzeljen is most maga elé egy piacot. Megvan? Aztán egyszercsak meghallja a füttyszót, és felbukkan a vonat is – a piac közepén. A kereskedés itt zöldségre, gyümölcsre, illetve halakra és tengeri herkentyűkre összpontosul, közvetlenül a vasútvonal mellett. Azt, hogy mennyire közel, jól mutatja, hogy a standok előtti napellenzőket a vonat érkezésekor be kell vonni, utána pedig újra felerősíteni. Innen kapta becenevét is a piac: ez a "behúzott napernyők piaca."
Talán nem meglepő, hogy ez egész Thaiföld leglassabb vasútvonala, mindössze harminc kilométeres óránkénti sebességgel. Az viszont igen, hogy a vonalon egyáltalán nincsenek vasúti jelzések!
Nariz del diablo, Ecuador
Az „ördög orrának" becézik ezt a vasútvonalat Ecuadorban, és a világ egyik legnehezebbjeként tartják számon, mivel szűk szurdokokban, meredek sziklaperemeken mászik egészen nagy tengerszint feletti magasságokba. A transzandoki vonal megépítésekor ez a szakasz okozta a legtöbb fejtörőt a mérnököknek, hiszen csaknem függőleges sziklafalak között kellett megoldaniuk a vonat haladását. Ezért egy cikkcakkos útvonal mellett döntöttek, mely Alausí és Sibambe között több mint ötszáz métert emelkedik szűk tizenkét kilométer alatt. Az út nagyjából két és fél órás, viszont cserében felejthetetlen panoráma nyílik a Chachán folyó völgyére és a hegyvonulatokra.
Az 1800-as évek végén több mint kétezerötszázan haltak meg a Nariz del Diablo vonal építése közben – a munkások véleménye az volt, hogy ez a vonal el van átkozva. Sajnos menet közben a vonat tetejére, a panorámateraszokra már nem lehet felmenni, ugyanis az elmúlt években két haláleset is történt. Viszont az ablakokat le lehet engedni a fotózáshoz – és persze a borzongáshoz.
Az indiai vasút
Íme egy újabb leg: a világ legforgalmasabbja egyértelműen az indiai vasút. Sajnos biztonságosnak sem mondható: évente huszonötezren vesztik életüket vonatbalesetben ebben a hatalmas országban. A 69 ezer kilométernyi sínen futó vonatokon 2013-ban összesen nyolcmilliárd utas fordult meg. Naponta 19 ezer vonat indul útnak, ebből 12 ezer személyvonat, 7 ezer pedig tehervonat, hogy 7500 állomást érintve teljesítse küldetését.
A vonalon nemrég jelöltek ki hat szakaszt, melyet a jövőben szupergyors sebességű vonatokra szeretnének fejleszteni. Ezek úttörő projektje az 534 kilométeresre tervezett Mumbai-Ahmedabad vonal, mely a víz alatt is száguld majd. Jelenleg a leggyorsabb vonat Indiában 150 kilométeres óránkénti sebességgel száguld (Faridabad és Agra között), míg a leglassabb – talán egyszerűbb kocogni, ha nincs csomagja az embernek – a Metupalayam Ooty Nilgiri személyvonat, mely mindössze 10 kilométeres óránkénti sebességgel tör célja felé.
Pamban-híd, India
Most nem egy egész vasútvonalról lesz szó, de nem kevésbé érdekes része a válogatásunknak a Pamban híd India első tengeri hídja. A Tamil Nadu államban található mérnöki csoda Rámesvaram szigetét köti össze a szárazfölddel (ha továbbvitték volna a vonalat, Srí Lankával is összeköthették volna az indiai szubkontinenst, és eredetileg pontosan ilyen céllal készült a híd). A két kilométer hosszú szakaszt 143 támpillér tartja, és ez egyben India második leghosszabb tengeri hídja. 2014-ben már a századik születésnapját ünnepelte, úgyhogy képzelheti, mekkora dolog volt ezt megépíteni bő száz éve.
A híd középső része felnyitható, hogy a nagyobb hajók áthaladhassanak, de havi átlagban mindössze 10-15 kisebb hajó tiszteli meg ezt a tengerszorost. 1988-ig csak ez a vasútvonal kötötte össze Rámesvaramot a szárazfölddel – mivel a sziget fontos zarándokhely, zarándokok ezreit szállította már. 2007-es bővítése óta már nem keskeny, hanem széles nyomtávú vonalként üzemel.
Bangladesi vasút
A bangladesi vonatok izgalmát elsősorban az elképesztő zsúfoltság adja. A vasút 1862-ben érkezett meg a világnak e tájára, és azóta sincs jobb alternatíva az országon belüli közlekedésre. Az utasok több osztály közül választhatnak, a fenti képek a másodosztályon készülnek, ahol helyfoglalásról szó sincs. A képeket elnézve nehéz elhinni, hogy viszonylag pontosan járó intercity vonatok is vannak, főleg az ország keleti részében.
Ha ön szívesen fedezné fel e távoli országot vasúton, jó ha tudja, hogy kétféle első osztályú jegy is létezik, az egyik csak helyfoglalást biztosít, a másik kiszolgálást is. Mivel ugyanis büfékocsi nincs, az első osztályon felszolgálók járnak körbe italokat és szendvicseket kínálva. Ezek a felszolgálók pedig a letűnt brit uralomra emlékeztetve, hófehér kesztyűben, enyhén sérült porceláncsészékben nyújtják át az angolos teát.
Nem esik messze tőlünk, és bármikor kipróbálható a Londont Párizzsal összekötő Eurostar vonat, melyről nem akármilyen kihívást jelent a mozdonyvezetőknek - írja a brit The Telegraph. Először is azért, mert egyedül irányítják az egész szerelvényt, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nincs lehetőségük kimenni az út alatt a mosdóba. Mivel a feladat fizikailag már nem jelent megerőltetést, vannak női mozdonyvezetők is: 2017-ben ketten szolgáltak a vonalon.
„Robotpilóta" tehát nincs, a mozdonyvezetőknek folyamatosan figyelniük kell a beérkező jelzésekre. A vonat olyan sebességgel száguld, hogy a tájban elhelyezett táblákat a vezető egyáltalán nem képes felismerni, így végig a monitort kell figyelje, és figyelme csak akkor lankadhat, ha a zöld jelzés világít. Kizárólag az út legutolsó szakaszain (London és Párizs felé közeledve) váltanak át a hagyományos, a sín mellett elhelyezett jelzések figyelésére. Az egész vonatútból a Csalagút csupán húsz percet vesz igénybe.
A francia jelzőőrök nem hajlandóak angolul beszélni, ezért minden brit mozdonyvezetőnek meg kell tanulnia rendesen franciául – ezt még azelőtt, hogy egyáltalán az Eurostar közelébe engednék! A tanulás kilenc hónapig tart, és közben egy francia családnál anyanyelvi tapasztalatokat is kell szerezniük.
És még egy érdekesség: ha úgy tűnik, hogy a vonat siklik, akkor az azért van, mert tényleg siklik. A környezetbarát vonat motorját ugyanis lejtőn kikapcsolják.
Mianmar véráztatta vonala
A mianmari vasútvonal megépítéséhez is sok vér és verejték tapad: egy részét a 2. világháború alatt háborús foglyokkal építtették a hódítók, így kiérdemelte a „Halál vasútja" nevet. A 424 kilométeres szakasz a japán utánpótlás biztosításáért felelt, és az építés összesen tizenháromezer ember vesztét okozta. Róluk a vonal mentén most két emlékmű is megemlékezik, háromezret itt is temettek el. A szakasz Thanbyuzayat és Ban Pong között húzódik.
Azért a névtől nem kell megrettenni, ma már inkább a vonal maga okoz izgalmakat: a vonat ősöreg faépítményeken döcög sziklafalak árnyékában és hidakon, a táj pedig lenyűgöző – de a félősek jobb, ha inkább az útikönyvükben mélyednek el. Akad itt egy vasúti híd is, amely megépítése pillanatában a világ legmagasabbja volt (jelenleg a második helyre szorult vissza), ez a Gokteik vasúti híd, Mandalay-tól száz kilométerre északkeletre. A majdnem hétszáz méter hosszú híd legmagasabb pillére 102 méteres.
Ferrocarril Central Andino, Peru
A világ második legmagasabban fekvő vasútvonala az Andokban, Peruban fut, ez a Ferrocarril Central Andino (Közép-Andok vasútja). Az 1870-es években kiépített vonal elsősorban gyönyörű panorámájáról híres, ráadásul a turisták által leginkább frekventált helyre, a Machu Picchu-hoz vezető szakaszon 2018-ban egy panorámavonatot is üzembe helyeztek.
Természetesen a hegyek miatt itt sem volt könnyű megoldani a vasútvonal kiépítését: vannak szakaszok, ahol a vonat csak „feloldalazni" tud a hegyoldalba: azaz az egyik irányba mindig tolat, vagy fordítókorongon fordítják meg, és van a szakaszon egy alagút is, amiben spirálisan halad felfelé a hegy gyomrában.
White pass & Yukon vasút, Alaszka
Talán a világ legfestőibb útvonalát tisztelhetjük az alaszkai vasút egy szakaszán. A klondike-i aranyláz idején, 1898-ban épült White Pass és Yukon vasúthoz elképesztő mennyiségű dinamitot használtak fel: a könyvelés szerint 450 tonnát. Építője, Mike Heney emlékezetes mondása volt: „Adjatok elég dinamitot és időt, és még a pokolba vezető vasutat is megépítem." Két év alatt 35 ezer munkás dolgozott a vonalon.
A legjobb szakasz pedig az, amikor a vonat mindössze harminc kilométer alatt ezer méter szintkülönbséget küzd le. A keskeny nyomtávú vasúton ma sok nosztalgiaszerelvény jár a turisták legnagyobb örömére – útlevelét azonban ne hagyja otthon, merthogy a vonat épp az USA és Kanada határán döcög.