Ahhoz, hogy része legyen egy felejthetetlen kerékpáros kalandnak, nem kell profinak lennie. A világ legkeményebb útvonalait mutatjuk most be, melyek bár nem hosszúak, de kimerítőek – viszont ez korántsem jelenti azt, hogy kizárólag országúti versenykerékpárosok vághatnak neki. Hiszen milyen jólesik utána elmondani: teljesítette a Giro d'Italia vagy más versenyek egy-egy ultranehéz szakaszát?
Olasz ínyencségek
A Passo di Gavia a Giro d'Italia kerékpárosverseny leglátványosabb szakasza, nem csupán az Alpok hegyeinek látványa miatt, de azért is, mert az utolsó tíz kilométeren olyan szűk az út, hogy az autók sok helyen nem is tudnak elhaladni egymás mellett. A 26 kilométeres etap végén 2621 méteres tengerszinti magasságban pihenhetünk.
Az út télen zárva van a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, de a május, június táján megrendezett versenyen egyszer már előfordult (1988-ban), hogy a versenyzők hófúvásban küzdöttek felfelé. Az útvonalon egy helyen egy kivilágítatlan alagúton is át kell kelni, az alagút után pedig az utolsó két kilométeren 8-10 fokos emelkedővel és kellemetlen útviszonyokkal kell számolni. A kilátás azonban többek között az Adamello csúcsra (3539 méter) egészen kivételes.
Olaszországban azonban nem ez az egyetlen hely, ahol a született mazochisták kiélhetik magukat. A Passo di Stelvio már a levegőből is gonosznak látszik, mégis sokan vonzódnak hozzá. Szintén hágó, ez is csak nyáron van nyitva, és még ilyenkor is előfordul, hogy a nyári bringások hóban gázolnak. A Pratóból induló 24,3 kilométeres szakasz összesen 1808 méter szintemelkedést rejt magában, és 48 hajtűkanyaron bizonyíthatnak a vállalkozó kedvűek (ezek mindegyike számozott, úgyhogy legalább érezheti, hogy halad). A legendás, bajnokok bajnokának (Il Campionissimo) becézett Fausto Coppi azt nyilatkozta e szakasz megtétele után, hogy „úgy éreztem, mindjárt meghalok". Ebből induljon ki, ha kedvet kapott az úthoz.
Két keréken a halál ellen
Az amerikai Death Valley-ről mindenki hallott már, de arról biztosan nem sokan, hogy bár kicsit extrém, mégis remek hely a kerékpározásra. Két rizikófaktorral azonban számolni kell, ezek a hőguta és a – kitalálta? – halál.
Ezen a környéken ugyanis nem ritka a 49 Celsius fok napközben, úgyhogy a tájékozódási pontok nevei, mint a Temető hegyek, az Ördög golfpályája, illetve a Koporsó csúcs igazán beszédesek. Ám a világon sehol máshol nem nyílik lehetőség arra, hogy tengerszint alatti magasságból egy szusszal 1700 méteres magasságba juthassunk.
A 64,8 kilométeres szakasz a tengerszint alatt 85,5 méterről indul a száraz, sóval borított „Rosszvíz gödörből" (Badwater Basin), mely Észak-Amerika legalacsonyabb pontja. Az első huszonöt kilométert gyakorlatilag sík terepen kell megtenni, majd egy harminc kilométeres, 4 fokos emelkedő kezdődik, ami egyre fokozódik. Az utolsó kilométeren már 13 fokos emelkedővel számoljon az a bátor kalandor, aki nekivág. Jutalma a csúcson található kis autóparkolóból a felejthetetlen kilátás lesz.
Távol-Kelet: egzotikus utóérzés nélkül
Az indiai Khardung-hágóról régóta tartják, hogy a világ legmagasabban fekvő, autókkal is közlekedhető útja, és minden megszállott országúti kerékpáros bakancslistáján rajta van, de akik nekivágnak, rendszerint öt perc után megbánják. Leh városából 39 kilométeres úttal érhető el a csúcs, és bár az emelkedés folyamatosan 5 százalékos, az út nem aszfaltozott, emiatt az utolsó 15 kilométeren kőomlással és néha hófoltokkal is számolni kell. Összesen 1839 métert kell felfelé pedálozni.
A pakisztáni és kínai határ közelsége miatt folyamatosan járnak katonai konvojok erre, de ez semmi ahhoz a kihíváshoz képest, amit a magasság ró ránk. Embere válogatja, de a tapasztalatok szerint az akut hegyi betegség 2400 méter felett kezd el hatni. Tekintve, hogy a Khardung hágó ennél több mint kétszer magasabban van, így az utolsó kilométerek enyhén szólva is légszomjas állapotban telnek.
Ez nem az a Provence
Franciaország e tengerparti megyéjéről első körben a lazulás juthat eszünkbe, pedig aki izzadni akar, az is megteheti. A Mount Ventoux felfutóját azoknak ajánljuk, akik mártíromságról álmodoznak: a 21,8 kilométeres szakaszon 1611 méter a szintemelkedés. Az igazi klasszikusnak tartott útvonal a „Provence óriásának" becézett csúcsra vezet – az önmagában álló hegy 1912 méter magas. A kihívást nem is a legfeljebb 11 fokos emelkedő jelenti, inkább az, hogy ahol elfogynak az út mellől a fák, ott hatalmas szelek fújnak, a nap pedig csak tűz és tűz.
A hegy arról is híres, hogy egy ismert brit sportoló itt vesztette életét az 1967-es Tour de France-on. Mindössze 29 éves volt. A halál oka hivatalosan kimerültség volt, bár a vérében talált brandy és amfetamin nyilván rásegített.
Haláli panoráma
A saját Twitter-feeddel rendelkező hágó, a Paso Internacional Los Libertadores az Andokban kanyarog felfelé, Chile és Argentína határán. A chilei Los Andes helységből nekirugaszkodva egészen 3800 méteres tengerszint feletti magasságba visz fel az út (a szintemelkedés 1600 méter) – 25 kilométeren. Az első 29 hajtűkanyar 600 méteres emelkedést jelent a völgyből, ahonnan újabb öt kilométert kell megtenni a chilei határállomásig, majd még kettőt a régi útig, mely már egyenesen a csúcsra vezet.
Felfelé haladva egyre keményebb a túra, erről a légszomj és a helyenként 14 fokos emelkedők tesznek. A csúcson azonban a Megváltó Krisztus szobra üdvözli a megfáradt vándort, és a létező legszebb kilátás Dél-Amerika legmagasabb csúcsára, az Aconcagua-ra. Hogy mi a legjobb tippünk? Leginkább az, hogy ne felejtsen el pulóvert és kabátot is csomagolni, mert pl. 2013-ban 15 ezer, a határon átkelni kívánó chilei utas rekedt Argentínában a hirtelen kerekedett, hatalmas hóvihar miatt.