Ma már nem kell leragadni a síelésnél, ha téli, havas üdülésben gondolkodnak, a síparadicsomok megannyi sportlehetőséget kínálnak. Ha van hó és energia, akkor már csak egy pár hótalp vagy sífutóléc kell, vagy egy szánkó, esetleg egy óriási fánkra hasonlító siklógyűrű, vagy akár egy vitorla, amivel a havas táj felett repülhetnek.
A magyarországi síelés 125 éve, 1892. december 4-én vette kezdetét, mikor Bély Mihály és Demény Károly felcsatolta a Norvégiából hozatott 222 centiméteres síléceket és a Vérmezőről kiindulva, keresztül a Városmajor utcán, felkapaszkodtak a Kis-Svábhegy oldalába. Ezzel egy időben, Chernel István, a neves ornitológus, Kőszegen szintén „munkába fogta" a sporteszközt, melyet a helybéliek „lábszánkó"-nak neveztek el.
A legelső síeléssel kapcsolatos írásos dokumentumok i.sz. 550-ből származnak. A közép-európai sízésről először a 17. és 18. században röppentek fel hírek. Azóta a fémplatnis léceket, melyhez oldalról bőrszíj rögzítette a cipőt, annyiféle és fajta síléc, deszka, bicikli és szánkó váltotta fel, hogy felsorolni is nehéz, de a legérdekesebbeket azért bemutatjuk.
Kezdje nyugisan az üdülést
Ha szereti a túrázást, a természetjárást és a kalandokat, akkor a téli túrázás egyik legjobb eszköze a hótalp. Semmilyen előképzettség nem szükséges a használatához, csak egy kis kitartás az első métereken, utána már pillanatok alatt megszokja a haladást.
A hótalpas túrák elsősorban arról szólnak, hogy egy síparadicsomban, ahol megfelelő idő és hómennyiség idején rengetegen vannak, a csoport egy kicsit eltávolodhasson a ricsajtól, de a téli sportok élménye maradéktalanul megmaradjon. Egy hótalpas túrához kell egy jó, impregnált bakancs, egy lábszárvédő, és egy pár túra-, vagy síbot. A hótalp lénye pedig az, hogy a bakancs talpfelületét megnövelje, és így ne süllyedjenek el a hóban. Hótalpas túrákra mehetnek többek között az Alacsony-Tátrában, a Felvidéken, Donovaly-ban, vagy éppen Ausztriában Stuhleck környékén.
Könnyen megtanulható és kellemesen elfáraszt
Mikor a síelés szerelmesei tudomást szereztek a sífutásról, akkor még csak a televízióban találkozhattak ezzel a sportággal. Ma viszont már több kilométeres sífutópályák várják a havas sportok szerelmeseit, és egyik üdülőparadicsom sem akar kimaradni a trendből. A sífutásnak azonban más előnyei is vannak: sokkal egyszerűbben elsajátítható, mint a síelés és még oktató sem kell hozzá feltétlenül. Sítudás nem szükséges hozzá, sőt jobb is, ha nincs mivel a két mozgásforma merőben eltér egymástól.
A sífutás jóval olcsóbb sport. Spórolhatnak a felszerelésen is, mivel itthon sokszor találni futóléc leárazásokat, illetve nem szükséges síbérletet váltani és a sorban állás is kiváltható. Sőt a magyarországi hó- és terepviszonyok alkalmasabbak a sífutásra, mint a lesiklásra. Ha elsajátítaná ezt a minden porcikát átmozgató havas sportot és még üdülne is egyet, akkor a Salzburg tartományban található Kaprun környékén tökéletes sífutópályákat talál.
A gyerekkort idézi, de igazi adrenalin bomba
A szánkózás az egyik legjobb kísérőprogram a síelés után. Régen igazi családi időtöltés volt, ahogy a környék behavazott dombjaira apa kihúzta a szánkókat, a gyerekek pedig addig csúszkáltak viháncolva, amíg bírta az overál. Ma ez egy kicsit átalakult, de maga a sport ugyan olyan kedvelt. Azt tudni kell, hogy a síterepeken tilos szánkózni, de így is egyre több terep kínál külön szánkópályát, amit felvonóval és esti kivilágítással is használhatnak.
A „profi" szánkósok kilométereken át csúszhatnak a minőségi pályákon – ráadásul a szánkó több változata közül választhatnak. Főként Ausztriában fedezhetnek fel jó szánkópályákat, melyeket a térképeken sárga színnel jelölnek. Itt a szánkókölcsönzés is megoldott.
Egy nagy fánkkal a fenekünk alatt
A snowtubing elődje az élményfürdőkben és a csúszdaparkokban jelent meg a nagy nyári melegben. A hatalmas felfújt traktorgumibelsőre emlékeztető és ebből kiinduló „járgány" először a vizes, aztán a havas környezetben hódította meg a gyerekek szívét. Ma meg már korosztálytól függetlenül csúszhatnak, pöröghetnek vele a téli sportok szerelmesei.
Az amerikai fánk alakú eszközt, a megemelt hófalú pályák mellett, vontatózsinórral felhúzzák a kiindulóponthoz. A közepébe ülve indulhat a lecsúszás – a gumigyűrű irányíthatatlan, csupán a hófalak tartják mederben. Egyszerre izgalmas és félelmetes móka. Hazánkban három olyan síterep található, ahol hófánk pálya is működik: ellátogathatunk érte Mátraszentistvánra, Visegrádra, vagy a Zempléni Kalandparkba.
Mikor a sárkányeregetés és a hó egymásra találnak
A windszörf ötlete 1966-ban merült fel két mindenre elszánt sportoló fejében, akik a vitorlázást és a hullámlovaglást szerették volna összekötni. A kite pedig a kínai sárkányeregetés továbbgondolása volt azzal a céllal, hogy a sárkányok húzóerejét felhasználják vontatásra az 1800-as években. A több mint 100 évvel később, a kettő összefonódásából pedig kialakult a kiteszörf, mely ma egyre nagyobb rajongótábort vonz.
És miután ezt a sportágat „téliesítették", és sílécet vagy snowboardot kapcsoltak hozzá, megszületett a snow-kite. A sport lényege, hogy a nyáron is használatos, felfújható kite ernyőt a síző vagy snowboardos a derekához erősíti egy biztonsági hevederrel, majd a kezével tartja és irányítja az ernyő huzaljait. Jó szélerősség esetén kifejezetten nagy sebességet lehet vele elérni a hóval borított sík terepeken. Kezdőknek életre szóló élményt jelent, a profiknak pedig komoly sportágat, ahol a síelés és a repülés összeolvad.