Megnéztük az osztrákok legkülönlegesebb tavát, amelyet mélysége, színe és a benne kalandozó búvárok száma miatt is a legtöbbször emleget a világsajtó. Mert Stájerországban a természet direkt zöld festékkel színezi a környező hegyekből leolvadó vizet, majd megtölt vele egy kis virágzó rétet, hogy aztán mindenki a csodájára járjon.
Varázslatos pillanat
Ezzel a szöveggel osztotta meg Facebook-oldalán Ashton Kutcher azt a cikket, amely Marc Henauer a 2014-es National Geographic fotópályázatra beküldött, Grüner See-t ábrázoló fotóit tartalmazta. És tulajdonképpen aki látta már valaha ezt a smaragdzöld színű tavat - pláne a meder aljáról -, az tudja, mire gondolhatott Kutcher.
Az egyébként tényleg varázslatos fotókkal felszerelt cikk csak az ő oldalán 82 ezer lájkot és több mint 15 ezer megosztást kapott. Aztán alig telt el néhány hónap, az ORF tévécsatorna egyik földi csodabirodalmakat kereső műsorában még abban az év októberében megválasztották a tavat Ausztria legszebb pontjának. Marc Henauert egyébként a NatGeo pályázatán 3. helyezést nyert, tóban kalandozó búvárokról készült gyönyörű fotói miatt többek között a BBC is megtalálta, hogy bemutathassa egyik természetfilmjében. Henauer a fotóiból saját YouTube-csatornájára is készített egy összeállítást, érdemes ezeket itt végignézni:
Mindezek hatására aztán turisták ezrei keltek útnak, hogy megnézzék maguknak azt a Graz közeli Tragöß településen elterülő tavat, amelynek kristálytiszta vizében sok helyen még a meder alján guggoló sziklák és a zöld színét adó alpesi rét növényzete is látszik. Mert ez a tó minden tavasszal kilép medréből, vizével megsimogatja a partján stabilan álló padokat, aztán felkúszik az őt körül ölelő turista-utakra, majd onnan is szétnéz egy kicsit. De volt idő, amikor még azt is hagyta, hogy búvárok lepjék el folyékony birodalmát, és úgy fedezzék fel, ahogy Platón is tette képzeletben Atlantis tartományával. (Tavaly óta azonban egy helyi természetvédelmi rendelet miatt már nem merülhető a tó, pedig nem is olyan régen még Budapestről is indultak háromnapos szervezett búvártúrák a fák törzsei közé meghirdetett pisztráng-kergetésre.)
Aztán ez a folyton mozgó tó ősszel diszkréten visszahúzódik, majd egészen felszínes téli álmot alszik, hogy aztán márciusban, áprilisban a környező hegyekből leolvadó hóból újra feltölthesse magát. Éppen ezért a tavat a tavaszi és őszi hónapokban lehet a legkönnyebben száraz lábbal körbe járni - legalábbis amikor mi június közepén a partján jártunk, már bizony jóval nehezebb dolgunk volt. A környező sétaútvonal egy-egy vízzel áztatott szakaszán ekkor a babakocsikat már úgy kellett átemelni a szülőknek, a víz ugyanis egyre kényelmesebben terült el, és egyre közelebb a meredeken emelkedő sziklás támfalakhoz.
Így aztán ha valaki beéri azzal, hogy egy picit távolabbról szemlélje a smaragdzöld világot, és szívesen komponál a róla készült fotóira gyönyörűen terebélyesedő fenyőket és a felsőbb útvonalakra kihelyezett padokat, akkor is maradandó élménnyel fog hazatérni. A legtöbben ugyanis itt ülnek le egy-egy vaskosabb fa tövébe elkölteni túrazsákjukban hozott elemózsiájukat, majd mennek tovább fel a hegyekbe.
Galéria: Stájerország ékszerdobozát Grüner See-nek hívják(Fotó: rea / Travelo)
Ha valaki kíváncsi a tó aktuális vízállására, annak érdemes követnie a területért felelős turisztikai hivatal weboldalát, ahol nagyjából kéthetente közlik a legfrissebb adatokat. Most például a tó átlagos mélysége 4 méter, ami pont hét méterrel kevesebb a nyári maximális vízálláshoz képest.
Szép, de hogy jutok el oda?
Mivel a Grüner See a Hochschwab-hegy lábánál fekszik, így a magyar határtól nagyjából két órás autózással lehet eljutni partjára. A határt átlépve az S6-os autópályáról Kapfenberg után a Bruck an der Mur kihajtónál kell letérni, majd - St. Katharein an der Lamingon is túl - az autóutat követni, ahonnan aztán már végig jelölik az irányt a Grüner See felé.
Aki szívesen sétálgatna mihamarabb a friss magaslati levegőben, annak közvetlen a Tragöß-Oberor települése után érdemes letenni a kocsit. Az itt futó út gyorsan elvezet egy tóhoz, amit ráadásul parkolóhellyel és mosdóval is felszereltek, de ez ne zavarjon meg minket, ez még nem a Grüner See - ahhoz nagyjából még egy kilométert kell sétálni. Aki azonban körbejárásához előbb koffeinből vagy komplett egytálételből merítene energiát, az a tó mellé épült Gasthof Seehof vendéglőt keresse. Itt egyébként szintén találunk egy nagyobb parkolót, amelynek területén négy euróért parkolhatunk, mialatt körbetúrázzuk a smaragd zöld tó legendásan szép birodalmát.
Újságírónk a Club Appartement Hotel am Kreischberg meghívására érkezett a régióba.