Vannak helyek, amikre idegenben járva, turistamentes övezetet keresve rábökünk a térképen, és elmegyünk oda túrázni. Mint a BBC Travel írja, helyismeret nélkül azonban a spontán ötlet könnyedén végzetessé válhat. 

Londontól északkeletre, Essex tartományban létezik egy különleges út, mely a Mont Saint-Michel apátsághoz vezető úthoz hasonlóan naponta csak néhány órán át járható. Viszont utóbbinál jóval hosszabb, és nincs menekvés, ha elszámítottuk magunkat, és nem sikerült visszaérnünk a partra, amikor jön a dagály.

Az első írásos feljegyzés az útról 1419-ből származik. 1932-ig csak így lehetett megközelíteni Foulness szigetet, melyet egyébként csak egy keskeny folyócska választana el a szárazföldtől, ám onnét közelítve még veszélyesebb volt a helyzet: Fekete Földnek is becézték ezt a mocsaras szakaszt. Így aztán kb. 400 seprűnyéllel kijelölték a Doomway-ként (Végzet útja) is emlegetett Broomway-t (Seprűk útja), mely a Wakering Stairs ponttól néhány száz méteren át keletnek tart, egyenesen bele a tengerbe, majd északkelet felé fordul (igen, a tenger közepén), és onnét nagyjából öt kilométert kell gyalogolni a következő lehetőségig, hogy visszatérjünk a szárazföldre. Képeinkre kattintva talál térképet a galériában.

A táj nem evilági: jobbról is, balról is tükörsima tenger, a kissé puha, saras talajon pedig semmilyen növényzet nem él, legfeljebb néhány moszat, emiatt a tájékozódás ködben például teljesen reménytelen. Apálykor 20-50 méter széles utat látunk magunk előtt, melyben a csapda az, hogy csak minimálisan emelkedik ki a tengerből: így aztán dagálykor olyan sebességgel érkezik a víz, hogy a kijutás reménytelen. Az elmúlt évszázadokban legalább száz áldozatról tudunk, akik közül 66-nak a teste a sziget templománál van eltemetve, de biztos, hogy ennél többen is vesztették már itt életüket.

Ma is csak jó látási viszonyok között, helyismeret mellett ajánlják itt a túrázást. A különleges élményt azonban jó eséllyel nem fogjuk elfelejteni.