A világtól elrejtett szegletekben csodák lakoznak. Általában nem vezet hozzájuk kiépített út, ugyanakkor annyira elbűvölően gyönyörűek, hogy legalább egyszer az életben muszáj ezeket látni. Ha nem riad vissza a nehézségektől, a kimerítő, hosszú túráktól, akkor kapja elő a bakancsát, és irány vízeséseket nézni! Összegyűjtöttünk négy lélegzetelállítóan szép és különleges helyet, ahova nem visz turistabusz.

Indiánok földjén, csak bevállalósaknak: Havasu-vízesés, Arizona, USA

A Havasu-vízesés a Grand Canyon területén, a Havasupai Indián Rezervátumban helyezkedik el, voltaképpen egy oázis a Grand Canyonban. Megközelíteni gyalog vagy helikopterrel lehetséges. A legközelebbi reptér, a Las Vegas Airport négyórányi autózásra van a Hualapai hegycsúcstól: ez az a hely, ahonnan tovább már csak gyalog lehet menni.

A festői szépségű zuhatag 30 méter magasról zúdul le egy függőleges sziklafalról egy gyönyörű, kék vizű természetes medencébe, amiben úszhatunk is. A bátrabbak pedig kipróbálhatják a 30 méteres ugrást a szikláról a vízesésbe. A vízesés lábánál sorakozó természetes medencék úgy jönnek létre, hogy a kalcium-karbonát kicsapódik a vízből, és lerakódik. A kalcium-karbonát és a magnézium természetes módon fordul elő a vízesést tápláló Havasu patak vizében, tehát nemcsak, hogy szép és izgalmas, de még az egészségnek is jót tesz. Már ha bevállaljuk az addig vezető, 13 kilométeres túrát az indiánrezervátumon keresztül.

Két verzió van azok számára, akik oda készülnek: vagy vezetett túrán mennek csoporttal, vagy maguk vágnak neki az útnak. Öszvért bérelni ér, sőt, ajánlott, mert elég nagy szintemelkedésre kell számítani (mégiscsak a Grand Canyonról van szó). Azonban az öszvér csak a csomagok szállításában segítség. Megszállni a vízeséstől két mérföldre található kempingben lehet, ahova érdemes hónapokkal előre lefoglalni a sátorhelyet.

Aki ide szeretne eljutni, annak ajánlott alaposan felkészülni, végiggondolni, hogy mire lesz szüksége és mire nem: semmi felesleges súly nem jöhet szóba az embert próbáló úton. És természetesen be kell szerezni egy teljesen vízhatlan, kényelmes túrabakancsot és kényelmes zoknikat!

Felfedező túra Izlandon: Glymur

Izland második legmagasabb vízesése a 198 méteres Glymur. Sokáig azt hitték, ez a legmagasabb vízesés a szigeten, mígnem nemrégiben tudósok felfedeztek egy vízesést a Vatnajökull gleccsernél, ami magasságban két teljes métert ver rá a Glymurra.

A Glymur szintén az a fajta látványosság, ahova túrázva lehet eljutni. Kiépített út nem vezet a vízeséshez, szóval csak jóféle, kényelmes, stabil és vízálló bakancsban érdemes nekiindulni a felfedezésnek. Van vezetett túra, de önállóan is megtalálható. A vízesés Izland nyugati felén, a Hvalfjordur fjordon van, körülbelül egy órát kell autózni Reykjavíktól. A túra minden pillanata lebilincselő és izgalmas – helyenként egyenesen adrenalinbomba –, óriási, mohás sziklákon, barlangokon és gázlókon kelünk át, hogy elérjük a vízesést.

Az út erősen próbára teszi a fizikai állóképességet, úgyhogy csak azok induljanak neki, akiknek nincs gondjuk az egyensúlyukkal, és az ízületeikkel! A Glymur megközelíthető északi és déli irányból is; a déli útvonal ajánlottabb, onnan szebb kilátás nyílik a vízesésre. A táv körülbelül három, három és fél óra alatt teljesíthető. Ha erre készülünk, érdemes rászánni egy egész napot.

Tündérek nyomában: Fairy Pools, Skócia

Tündérek medencéjének hívják ezt a gyönyörű helyet, mely Skócia nyugati oldalán található. A legközelebbi település Carbost, kb. kilenc kilométerre van innen, kocsival negyed óra alatt megtehető táv. Az autót a hangzatos nevű Glumagan Na Sithichean parkolóban hagyhatjuk, de a felirat alatt apró betűkkel a Fairy Pools elnevezés is fel van tüntetve.

Itt egyszerűen csak átmegyünk az út túloldalára, és megkeressük a zöld táblát, amin a Sligaghan felirat áll, ez jelzi az út elejét. Helyi túravezetők figyelmeztetnek arra, hogy tündérbirodalomban minden irányból eshet ránk víz, szóval öltözzünk tetőtől talpig vízhatlanba. Esős időben – ami Skóciában azért nem ritka jelenség – az útvonal kellemetlenül csúszós tud lenni.

A túra útvonala nem hosszú, körülbelül egy óra alatt megtehető, azonban helyenként kicsit rázós, esős időben például kimondottan kihívás átkelni a folyókon. Az útvonal három etapból áll, az első vízesés mindössze húszpercnyire van a parkolótól, a teljes táv 2,4 kilométer. Az eleje a legnehezebb, egy erős emelkedővel kezdődik az ösvény, el ne riasszon senkit! A tündérek medencéjében fürdeni is lehet, és itt is lehet vízbe ugrálni 10 méter magasról, habár a víz általában nagyon hideg. Hagyjunk magunknak elég időt gyönyörködni a mesés tájban, talán még a tündérek is tiszteletüket teszik, ha csendben várakozunk.

Bulgária több, mint a Napospart: Krushuna-vízesés

Ez az útvonal teljesen barátságos az eddig felsoroltakhoz képest, de azért ez sem egy sétálóutcai andalgás. Bulgáriában megszámlálhatatlanul sok vízesés van, egyik kedvencünk ezek közül a Krushuna. A vízesés Szófiától 186 kilométerre, észak-keleti irányban helyezkedik el. A Krushuna-vízesés felfedezéséhez kényelmes és stabil cipőre van szükség. Meredek lépcsőkön és megannyi hidacskán nézhetjük meg a legkülönbözőbb szögekből a türkiz medencéket, kisebb vízfolyásokat és a fő attrakciót, a 15 méteres vízesést.

Csodálkozás közben azért figyeljenek a lábuk elé, mert a védőkorlátokat sok helyen elnyűtte az idő vasfoga, a karbantartás pedig kimerült némi kreatív drót- és szigetelőszalag-használatban. Mielőtt kedvét vennénk bárkinek is: tényleg fantasztikus látványt nyújt a környék, és érdemes ide eljönni. Csak vigyázzanak testi épségükre!

Bár az utóbbi időben azért sokat fejlesztettek az infrastruktúrán, és aránylag könnyen bejárható terepnek tartják a vízesés környékét, nem árt az óvatosság. A belépőjegyért pár levát kell leszurkolni, ami körülbelül négy-ötszáz forintot jelent.