Hatalmas szabadságot ad, fitté tesz, megtanít észrevenni az apró szépségeket, és még szexi is. Mi az? Hát a kerékpár. Idén nyáron pattanjanak nyeregbe, mutatjuk miért érdemes.
Ki ne tűnődött volna már azon, hogy lehet minél több új élményre szert tenni, új helyeket megnézni – mindezt ráadásul minél olcsóbban. A megoldás a lábaink előtt hever... amíg fel nem állítjuk a biciklit. Az alábbiakban sorra vesszük, miért érdemes bringatúrára indulni!
Mert szabadságot ad, és kellemesen lefáraszt
Egy kerékpártúrás nap után az utazón a kellemes fáradtság érzése vesz erőt, ami után igazán jól esik egy finomat, bőségeset vacsorázni, és jó nagyot aludni. Mindeközben a pszichológia is dolgozik: érezzük, hogy ma is tettünk valamit a testünkért, egy kis edzettség senkinek sem árt, a jól végzett munka megérdemelt örömével lehet nyugovóra térni.
A bicikli igazán nagy szabadságot ad: erőnléti szintünkhöz igazíthatjuk az útvonalat, a ráérősebbek levághatnak a napi penzumból, a kilométer-hiányosak pedig plusz köröket tehetnek. De még ezen belül is lehet bolyokat kialakítani, a lassabbakból, gyorsabbakból, amelyekben mindenki jól érzi magát.
Bátran nekivághatunk egy kisebb túrának gyerekekkel is. A kiskorúak jöhetnek velünk gyerekülésben, pótkocsiban, ráakasztós kisbiciklin, vagy önállóan. Utóbbi esetben vegyük figyelembe, hogy egy kis biciklin mennyivel többet kell tekerni ugyanazon táv megtételéhez – ne támasszunk teljesíthetetlen elvárásokat gyerekünkkel szemben.
Mert kerékpárról minden más
Két keréken ugyanaz a táj, ugyanaz a település, város is másnak látszik. Hiszen más perspektívából tekint rá az utazó, ha kerékpártempóval halad rajta át, mintha egy autó volánja mögül figyelné. Biciklistaként ráadásul sokkal több idő van ugyanazt a tájat nézni, az apróságokat regisztrálni, a finomságokat észlelni. És mégis, egy nap alatt kerékpáron már térképen is látható távolságot lehet megtenni. (Ez persze Magyarországra igaz, Brazília térképén például aligha lenne látható akár egy napi 100 kilométeres adag sem).
Ráadásul, bicikliről szemlélve a falvakat, városokat könnyebben lehet megállás mellett dönteni, hogy valamilyen a térképen nem jelölt, vagy eddig ismeretlen nevezetességet megtekintsünk. Autóval, 50, vagy 90 kilométeres óránkénti sebességgel fel sem tűnik egy-egy kisebb kiírás, érdekfeszítő jelzés, reklám, nyeregben ülve azonban van idő eltöprengeni, megfontolni a dolgokat, és eltérni az előzetesen kidolgozott itinertől.
Egy pár napos túrával tehát egy tájegységet már alaposabban meg lehet ismerni, a nevezetességek felkeresésével, megtekintésével együtt, sőt, ebben már a térség szociológiai viszonyainak feltérképezése is benne van.
Kerékpározás közben ugyanis célszerű kisebb célokat kitűzni magunk elé minden egyes elinduláskor. Ez sokszor a következő nevezetesség – természeti látnivaló, emlékhely, múzeum stb. –, de annak híján is jól eshet 10-20 kilométerenként kicsit szusszanni. Ilyen sűrűséggel pedig nem biztos, hogy van látnivaló – ami viszont biztosan van, az a kocsma. Így csoportos, több bolyban haladó kerékpártúra esetén is jól működő stratégia, ha megbeszéljük, melyik település első kocsmájánál várjuk be egymást.
A kocsmák vasár- és ünnepnapoktól függetlenül jellemzően nyitva tartanak, alkoholmentes italt és sokszor némi harapnivalót is tartanak. (2014 óta egy-két fröccs elfogyasztása sem számít szabálysértésnek, de vigyázzunk, nyáron könnyebben fejbe kólint az ital.) A kocsmában pedig útikönyvekből aligha megszerezhető információkat, benyomásokat lehet kapni. A helyiek néha idegenkedéssel, de legtöbbször mégis barátságosan fogadják a messziről jött embert, tanulságos szóba elegyedni velük, néha meglepő megismerni a térség helyzetét, problémáit.
Ahol van, használjuk a felfestett, kiépített bicikliutat. Lehet, hogy az autóúton rövidebb lenne, de aki sietni akar, ne kerékpártúrára, hanem kerékpárversenyre induljon. Ha nincs kerékpárút, célszerű előnyben részesíteni a kis forgalmú útvonalakat, hiszen akkor akár kettesével egymás mellett is lehet tekerni, beszélgetni, a zaj sem zavaró, és a veszélyérzet is kisebb. Főként a tranzit teherforgalom által sújtott egy- vagy kétszámjegyű főutak kerülendők, a kamionforgalom a biciklitúrák mumusa. Nem is a valós veszély, inkább a veszélyérzet, és a nem komfortos körülmények miatt. E sorok szerzője volt olyan balga, hogy egy ízben a 86-os út Körmend–Szombathely szakaszán indult neki, mondván „ki jár a két város közt", nos a válasz hamarjában kiderült: a teljes szlovák-délszláv kamionforgalom, az jár.
Vannak speciális útszakaszok, aszfaltozott, de gépkocsik elől lezárt, jellemzően erdei utak, amelyekre más járművel nem járhatunk be, gyalogosan viszont sokszor túl hosszú lenne végigmenni rajtuk. Elzártságuk miatt olyan csendes, természeti környezetbe kalauzolnak el, ahová máshogyan nagyobb erőfeszítéssel lehetne csak eljutni - érdemes ezeket kerékpáron felfedezni!
Mert szexi
Végezetül: bringázni szexi. A kerékpározás – akár városban, életvitelszerűen, akár alkalomszerűen, túrázásra, akár sportolásra –, óriási divat. Az elmúlt években hatalmas változáson, bővülésen ment keresztül a biciklis társadalom Magyarországon, és még mindig nem látszik a vége.
Ezzel együtt a közlekedési szemlélet is változóban van. Már nem olyan éles a határvonal gyalogosok, autósok, biciklisták között. A sarki boltba valaki gyalog megy, túrázni biciklivel szeret, a városban a villamost használja, de épp a biciklitúra helyszínére a biciklit az autója tetején viszi. Ennek megfelelően már a közlekedésben sem csak megtűrt szereplők a kerékpárosok, és az autósok is jobban figyelnek rájuk.
Bringaszállítás vonattal: Előzetes bejelentés esetén a vasúton olyan szerelvényekhez is lehet kerékpárszállító kocsit rendelni, aminél a menetrend nem jelzi a lehetőség meglétét. További tippjeinket a vasúti kerékpárszállításról itt találja.
Vízvételi lehetőségek: Nagyon eltérő az egyes megyék ellátottsága kék, út mentén álló nyomókaros kutakból, amelyeknél a kulacsot fel lehet tölteni. Ilyen híján vasútállomásokat, vagy temetőt keressünk fel, ezekben mindig van csap. De a tapasztalat azt mutatja, a kocsmákban is örömmel megtöltik az üres kulacsot.
Aranyszabály: addig ne öntsük ki, akár a megmelegedett vizet sem a kulacsból, amíg meg nem bizonyosodtunk afelől, hogy a kiszemelt csapból jön is-e a víz!
Szerszámok: Ha más szerszámunk nincs is, kerékcseréhez legyen eszközünk, és legyen pótbelső. Ez filléres befektetés, de sok kellemetlenségtől kíméljük meg vele magunkat.
Étkezés: A biciklitúra tervezésénél arra is gondoljunk, hogy a szállásul szolgáló településen vajon van-e vacsorázó hely? Figyelem, ez nem mindenhol evidens!
Időjárás: Bringatúránkat érdemes akkorra időzíteni, amikor nincs sem túl meleg, sem túl hideg, nem esik az eső, süt a nap, és a szél sem fúj. Ilyen időjárást májusban, júniusban, és szeptemberben lehet a legnagyobb eséllyel kifogni. Július-augusztusban sokszor célszerűbb a legmelegebb órák előtt vagy után nekiindulni, és a legnagyobb hőséget árnyékban átvészelni.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Ingyen ágy és néha meleg vacsora is jár a megfáradt bringásoknak
Ez a közösségi oldal százhetvenöt országban kapcsolja össze a bringásokat és a potenciális házigazdákat.