Ezek már nem azok az idők, mint amikor kettesben vagy barátokkal indultunk síelni. Családosként sokkal több mindenre kell figyelni ahhoz, hogy minden jól sikerüljön, és mindenki jól érezze magát.

Pályaszállás a nyerő!

Ha gyerekkel kerekedünk fel, érdemes minél közelebbi síterepet választani. Ne a francia Alpok legyen most a cél, remek helyek találhatók Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában is. Sőt, akár itthon is síelhetünk, egy-két napot a hazai pályákon is el lehet tölteni. A kicsiknek bőven elég egyébként két-három lankás pálya, ők még nem unják meg, ha egy nap tízszer ugyanazon az útvonalon csúsznak le.

Azért sem érdemes hatalmas pályarendszert választani, mert mi van, ha éppen a hegy másik oldalán vagyunk, és gyermekünk aznapra végleg megelégeli a sportolást, és vissza akar menni a szállásra? Akár egy-két órába is telhet, mire visszaevickélünk oda, ahonnan elindultunk. És ugyebár bármelyik pillanatban dönthet úgy a kicsi, hogy mára ő bizony befejezte, vagy megéhezik, elálmosodik, átázik a ruhája, és azért akar visszamenni. Ezért a legjobb, ha pályaszállást választunk, hogy a lehető leghamarabb haza tudjunk érni.

Mindenből legyen tartalék

Természetesen nem kell egyből hazarohanni, ha éhesek leszünk, vagy ha vizes a kesztyű. Inkább vigyünk mindig magunkkal a hegyre egy hátizsákban váltás kesztyűt, sálat, sapkát, zoknit, egy kis harapnivalót (kekszet, csokit, müzliszeletet), innivalót. A hátizsákot letehetjük egy hütte közelében, erre a célra általában vannak kialakított helyek, de akár magunkkal is vihetjük is. A kabinos felvonóban mindig jut idő a feltöltődésre, néhány falatra. A hüttében pedig mindig akad a gyerekek fogára való: rántott hús, sült krumpli, virsli, pizza, spagetti, gőzgombóc.

Ha a gyerek jól tud síelni, akkor se engedjük le egyedül a pályán, hiszen bármikor bármi történhet. A biztonság kedvéért mindig legyen nála feltöltött mobiltelefon, amin nem felejtettük el bekapcsolni a roamingot, és amire - ha feltöltőkártyás az előfizetés - elegendő egységet tettünk. Ezen kívül írjuk fel az elérhetőségünket egy papírra, amit tegyünk a gyerek dzsekijének egyik jól zárható zsebébe. Beszéljük meg vele, hogy bátran kérjen a többi síelőtől segítséget, ha bajba kerülne, és mi nem lennénk a közelében.

Természetesen senki nem szeretne síelés közben megsérülni, ezért fontos, hogy mindig melegítsünk be, mielőtt elindulnánk a lejtőn, és álljunk meg pihenni, ha fáradtnak érezzük magunkat. Balesetbiztosítás nélkül pedig sose induljunk síelni, sajnos minden nap történik néhány kisebb-nagyobb baleset a pályákon.

Kabát, kesztyű, sisak, szemüveg

Nagyon fontos, hogy kizárólag síelésre alkalmas ruhát adjunk a gyerekre, ami nem ázik át, bent tartja a meleget, és kiengedi az izzadtságot. Sajnos ezek elég drágák, ezért érdemes a kicsinek esetleg használtat venni, úgyis hamar kinövi. Vagy eleve síkabátot választani neki a tél elején, és járjon abba óvodába, iskolába, aztán majd síeléskor is jól fog jönni. A legkisebbekre húzzunk egyrészes anorákot, így biztosan nem fog bemenni a hó a kabát alá, vagy a nadrágba. A kesztyű legyen síkesztyű, ne csak egy egyszerű orkános darab, mert azok nagyon hamar átáznak. A sapka legyen vékony, hogy jól elférjen a sisak alatt. Ha pedig meleg van, akkor elég a sisak, sapka nélkül. Sose engedjük a gyereket sisak nélkül a pályára, és mutassunk neki példát, mi is vegyük fel!

A síszemüvegről se feledkezzünk meg, hiszen mind hóesésben, mind napsütésben jó szolgálatot tesz. Ebből is minőségit vegyünk, hogy ne párásodjon be, kiszűrje az UV-sugarakat, ne törjön el könnyen. Apropó, UV-sugárzás! Felhős időben is kenjük be a gyerek arcát (és a sajátunkat is) magas faktorszámú krémmel, mert fent a hegyekben a hó visszaveri a napsugarakat, így nagyobb dózisban kapjuk őket, és könnyen leéghetünk.

Irány a síiskola!

Ha gyermekünk nem tud síelni, keressünk neki síoktatót, írassuk be síoviba vagy síiskolába. Az alapokat csakis oktatótól sajátítsa el, mert a rosszul beidegződött mozdulatokat később sokkal nehezebb helyretenni. Vagy, ha nagyon profin síelő szülők vagyunk, akkor akár mi is bevállalhatjuk az okítást, de szerintünk mégis jobb választás a síiskola, hiszen addig szabadon száguldozhatunk a pályákon, nem kell minden bukkanó után összeszedni a gyereket a földről. Síiskolát érdemes már itthon keresni, még indulás előtt, hogy ott ezzel már ne kelljen foglalkozni.

Figyeljünk arra, milyen nyelvű oktatót kérünk, szerencsére ma már sok síközpontban magyar oktatók is dolgoznak. És vannak hotelek, ahol a szolgáltatásban benne van a síiskola a gyerekeknek, akár egész napos foglalkozással. Ezek nagyon jók lehetnek, hiszen ekkor szinte minden macerát átvállal a hotel: hozzák-viszik a gyerekeket, megebédeltetik őket, foglalkoznak velük. Persze ekkor a közös családi síelés veszít egy kicsit a varázsából, de hát valamit valamiért...

A gyerekek hajlamosak néhány óra után megunni a kint létet, a síelést, és reggel ébredhetnek úgy, hogy aznap nem hajlandók felcsatolni a lécet. Erre az esetre is fel kell készülni, ezért jól jön, ha egyéb programlehetőségek is akadnak a környéken. Élményfürdő, szánkó-, korcsolyapálya, lovasszánozási lehetőség – ezeket biztosan szeretni fogják. Ha pedig olyan szállodába foglalunk helyet, ahol különféle animációs programokat szerveznek a kicsiknek, tényleg nyert ügyünk van!