Az illatos hunyor (Helleborus odorus) őshazája Délkelet-Európa, ott is főleg sziklás karsztos, bükk- és gyertyánelegyes erdőkben terem. Hazánkban csak a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon találkozhatnak az illatos hunyorral a túrázók. A wikipedia szerint elsőként főleg a zöld, zöldessárga virágjáról ismerhetjük meg, amelynek levelei szórt állásúak, tenyeresen összetettek, épszélűek, fonákán pedig a főerek mentén szőrös. De ez a kép talán jobban segít a beazonosításban.

A szakértők a félörökzöldek közé sorolják a növényt, mert levelei képesek átélni a téli hónapokat, és csak akkor veszíti el azokat a növény, amikor tavasszal már újak fejlődnek helyettük. Az illatos hunyor minden része - a többi hunyor társához hasonlóan - mérgező alkaloidot tartalmaz. De nemcsak ezért, hanem annak hazai védettsége és tízezer forintos eszmei értéke miatt sem szabad az erdőkben leszakítani.