Ötödik szülinapját ünnepli a Travelo magazin, ennek örömére cikksorozattal jelentkezünk, melyben megmutatjuk azokat a helyeket a világban, amiket valamilyen okból örökre az emlékezetünkbe véstünk. Legutóbb kedvenc világörökségi helyszíneinket mutattuk meg – köztük Petrával, amit szintén túrabakancsban jártunk be –, most a legjobb kiránduló útvonalak következnek.

Mátra, Magyarország

Ha túrázás, akkor az ország legmagasabb pontjának otthont adó hegység nem maradhat ki a kedvenceink közül. Az évek során kirándultunk itt tarka avarban, és szó szerint combközépig érő hóban, párban és bébivel a hátunkon – a Mátrát mindenhogyan szerettük. Van olyan újságírónk, aki életében itt gyalogolt le először egyhuzamban 14 kilométert (ráadásul pont egy combos kékesi körtúrával kezdte), és annyira bejött neki a túrázás, hogy többet is ő pipált ki a lista további elemei közül.

A kedvencünk egyébként a Mátrán belül a Kékes vadregényes északi oldala, ahol a szigorúan védett őserdős területen haladva több hatalmas kidőlt fa törzsén kell átküzdeni magunkat – elsőre ijesztő, de olyan régóta vannak itt, hogy a kirándulók mindenhol kijárták a megfelelő útvonalat, hol mászni kell, hol átbújni az ágak alatt. A természetes akadálypálya mellett a fantasztikusan különleges, mohás kőfolyások teszik egyedivé a környéket.

 Káli-medence, Magyarország

Festői táj tanúhegyekkel, pipacsos mezőkkel, présházakkal, idilli falvakkal. Egyre sokasodó minőségi vendéglátóhelyek és borászatok, egy nagy mérete ellenére is családias termelői piac, bringaút híján is tökéletesen kerékpározható utak – ezt mind tudja a Káli-medence. 2016 nyarán pár napot töltöttünk itt két keréken, és annyira megtetszett, hogy elhatároztuk, 2017-ben inkább pár hétre kéne jönni. A konkrét útvonalakról és a legjobb helyekről itt írtunk.

 Via Francigena, Olaszország

A Via Francigena egy ősi zarándokút, mely Franciaországból Rómába vezet. A Via Francigena nevének jelentése is az, hogy "az út, ami Franciaországból jön". Sokan ennél is hosszabbnak tartják, és kezdőpontját Angliában, Canterbury-ben jelölik meg. A középkorban nagyon fontos út volt, mindenki, aki észak felől érkezett, ezen közelítette meg Rómát. Bár az út maga valószínűleg jóval régebbi, részletes útleírás a 10. század végéről maradt fenn, amikor a Canterbury érsek a Via Francigenán utazott Rómába. A dokumentum szerint az út összesen körülbelül 1700 kilométeres, naponta átlagosan 20 kilométert tettek meg, és 80 napig tartott. A Via Francigena az évszázadok során fokozatosan elvesztette jelentőségét.

Ma pedig egyszerűen azért nem olyan népszerű mint az El Camino, mert nem épült ki olyan komoly infrastruktúra, mint spanyol testvérén. Azért van fejlődés: az Olaszországon – és főként Toscanán – átvezető részt az elmúlt években kitáblázták, az utakat rendberakták. Az útnak van saját honlapja, le lehet tölteni appot hozzá, és már olyan cégek is vannak, ami csomagszállítással, vagy túravezető biztosításával segítik a modern kori zarándokokat.

2015 nyarán Toscanában nyaraltunk, és úgy döntöttünk, a slow tourism jegyében kipróbáljuk, milyen végigmenni a Via Francigena közepesen nehéznek mondott Siena-Monteriggioni szakaszán. Vallási háttere tehát nem volt a dolognak, de azt gyorsan megtapasztaltuk, hogy húsz kilométert a dimbes-dombos toszkán tájban nyár közepén legyalogolni akkor is spirituális élményt jelent, ha nem hívő az ember. A teljes beszámoló itt olvasható.

Sportgastein, Ausztria

Ausztriában, a patinás, századfordulós grand hotelekkel telezsúfolt Bad Gasteintől tíz kilométerre található, elképesztő panorámájú Sportgasteinben próbáltuk ki életünkben először a hótalpazást 2014-ben. A túrabakancsra csatolható műanyag talpak nagy előnye, hogy azok is ráérezhetnek a hegyi sportok ízére, átélhetik a behavazott, többezres hegycsúcsok látványának mámorát, akik nem tudnak se síelni, se snowboardozni.

Az első próbálkozásról egyébként anno ezt írtuk: "némi edzettség ugyan nem árt hozzá, de sítudás nem feltétele a részvételnek. A hótalpazás sík terepen pofonegyszerű, lejtőkön viszont annál több kitartást igényel. Egy biztos: aki benevez egy ilyen túrára, vízálló nadrágot, és kellő mennyiségű jó kedvet mindenképp vigyen magával a hegyre, mert a gatyaféken csúszás, és az önfeledt kacagás garantált."

Ha kedvet kaptak, a gastein-völgyi hótalpas túrákról itt tudnak bővebben tájékozódni, érdemes csoporthoz csatlakozni, hogy garantáltan biztonságos legyen a kaland.

Tongariro Alpine Crossing, Új-Zéland

A Tongariro Alpine Crossing az egyik legnépszerűbb egynapos túra Új-Zélandon. A főszezonban naponta átlagosan 1000 ember teljesíti a közel 20 kilométeres távot. Az út legmagasabb pontja 1886 méteren van, innen a kilátás minden megpróbáltatást megér annak is, aki egyébként nem gyakorlott túrázó. Jó állóképességgel és egy jól bejáratott, megbízható túrabakanccsal teljesíthető a táv, technikai tudásra nincs szükség, viszont ez közel sem jelenti azt, hogy egy könnyű, nyári délutáni sétára indulunk!

2007-ben éppen azért tették bele a korábban csak Tongariro Crossingként ismert túra nevébe az "Alpine", azaz alpesi jelzőt, hogy a neve is tükrözze a túra komolyságát. Korábban azt tapasztalták, hogy sok látogató teljesen felkészületlenül vágott neki a távnak, és felelőtlenül figyelmen kívül hagyott olyan tényezőket, mint az időjárás. Könnyen előfordulhat, hogy induláskor még tavaszias idő és napsütés van, egy órával később viszont már süvítő szélben és hidegben találjuk magunkat.

 Azt sem szabad elfelejteni, hogy vulkanikus területen, szunnyadó, akár potenciálisan aktív vulkánok közelében járunk ezen a területen. Utoljára 2012-ben volt egy kisebb vulkánkitörés, ebben csak egy épület rongálódott meg, személyi sérülés nem történt. De az út mentén elhelyezett táblák arra figyelmeztetnek, hogy az első, kitörésre utaló jelre – mint amilyen a vulkánból felszálló füst, vagy akár egy apróbb földrengés is –, azonnal meneküljünk a tűzhányótól távol eső helyre, de elkerülve a völgyet, ami felé a láva ömleni kezdene egy kitöréskor.

A túra legemlékezetesebb része a hatalmas, szinte völgynek látszó, régi kráteren átkelni, majd felérni a legmagasabb ponthoz, körbenézni és kételkedni abban, hogy még mindig a Földön vagyunk. A kráterek olyan érzést keltenek, mintha másik bolygón járnánk. Az egyik irányban eltérő színű – kék és türkiz – tavak töltöttek meg párat, közvetlenül előttünk egy vörös kráter tátong, csak egy szakadék választ el tőle, kicsit távolabb pedig a Gyűrűk Urában Végzet Hegyeként szereplő Ngauruhoe-hegy látványa teszi felejthetetlenné a túrát. Nem véletlen, hogy ez az egyik legnépszerűbb egész Új-Zélandon!

Izland

Izlandrólsok gyönyörű tájat kiemelhetnénk, de számunkra az egyik legérdekesebb régiója a Myvatn-tó környéke lett. Olyan tájak váltják egymást itt, hogy ha azt mondja valaki, hogy másik bolygón vagyunk, még lehet, hogy azt is elhisszük! Bugyogó, agyagos sárgödrök, feltörő kéngőz, megszilárdult lávával borított hatalmas területek, lehetetlenül kék geotermikus tavak, kialudt vulkánok maradványai — csupa olyan csoda, amit csak itt láthat az ember!

 És akkor a Trónok Harca sorozat forgatási helyszíneit még nem is említettük, pedig van abból is pár a tó körül. A környék ellenállhatatlan, a baj csak az, hogy ezt a szúnyogok is így gondolják. Ezért ide mindenképp szerencsésebb akkor érkezni, amikor közeleg a tél.

A tó környéke tökéletes hely akkor is, ha a sarki fényre, azaz az aurora borealisra vadászunk. A látványos jelenség nyáron egyáltalán nem látható, és sajnos persze télen sem garantálható. De az, hogy mekkora esély van rá aznap este, a Vedur.is oldal előrejelzésében mindig kikereshető. Ha erős aktivitás várható, a legjobb hely, ahol lehetünk, egy ritkán lakott, alacsony fényszennyezésű terület. A Myvatn környéke pedig pont ilyen.