Mit jelent az, hogy "legyen elég minden szerzetesnek napi egy hemina bor?" És mi közük a szerzeteseknek a paprika elterjesztéséhez? A szerzetesek konyháját, asztalát és a kolostori étkezési kultúrát mutatja be a majki Kamalduli remeteség dísztermében, augusztus 13-án nyíló kiállítás.
Mi közük a szerzeteseknek a gasztronómiához? Kenyér, olaj, méz, sajt, sör, bor, gyógytea, likőr - sok ételünk és italunk készítési módja és elterjesztése a szerzeteseknek köszönhető. A kolostorkertekben zöldséget, gyümölcsöt, fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek, az asztalukra főleg böjti ételek, ünnepekkor különleges finomságok kerültek. A szakács testvérek az idők során nemcsak a közösségre, hanem szegények és betegek sokaságára is főztek, olvasható a Forster Központ közleményében.
Ha augusztus 13. és október 31. között ellátogat a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ fenntartásában működő majki Kamalduli remeteségbe, rengeteget tanulhat a témáról a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szerzetesek asztalánál című kiállításának köszönhetően.
Megismerheti például a bor hétköznapi és szakrális használatát is, ennek apró „titkaival". Milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy a bor misebor lehessen? Vajon mit takar az a titokzatos mértékegység, amelyet Szent Benedek rögzít máig érvényes regulájában: legyen elég minden szerzetesnek napi egy hemina bor? Kiderül az is, milyen szerepük volt a szerzeteseknek a paprika hazai elterjesztésében: hogyan vált a ferencesek patikaszeréből a legmagyarabb fűszerré.
A kiállítás nemcsak a kolostori életben fontos ételeket-italokat és történetüket mutatja be, hanem azt is, hogy hol, hogyan, milyen szabályok szerint élnek a szerzetesek, mi a monostor, a kolostor, a rendház, mit jelent a regula, miben különbözik a refektórium egy hagyományos ebédlőtől.
A tablók és tárgyak mellett számos érdekes könyvet és más írásos dokumentumot is kiállítanak. Kéziratos szakácskönyvek, konyhakönyvek, számadáskönyvek mesélnek a monostorok hétköznapjairól.
Megér egy kirándulást is
A fallal körülvett, szabályosan elhelyezkedő, szinte teljesen egyforma remetelakok mellett látogatható a volt jégverem-ház, a kerti grotta kápolna, a nagy tó északi partján a Celli Szűz Mária kápolna és a vízimalom is. Az egyébként hatalmas, kis utcákkal elválasztott épületegyüttes kertjeit is érdemes megnézni, amelynek jelentős része még XVIII. századi, barokk szerkezetét őrzi, és amelyben sétálva táblákkal jelzik a kultikus Szent György-sáv kereszteződési helyeit. A kertekben egyébként korábban a szerzetesek gyümölcsöt, zöldségféléket, és - állítólag a hely energiáit kihasználva - értékes gyógynövényeket termesztettek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.
A kamalduli remeteség megújult épületét 2015 szeptemberében adták át. 1733-ban kezdték el építeni Majkon, az első remetelak alapkövét Esterházy József tette le. A remeteségben cellaházakat, templomot és közösségi épületet alakítottak ki; a némaságot fogadó fehércsuhás szerzetesek külön-külön elmélkedtek cellaházaikban, évente csak egyszer beszélhettek egymással. A remeteség II. József 1782-es rendeletéig virágzott, amikor a rendet feloszlatták, a berendezés egy részét pedig elárverezték, állami tulajdonba vették vagy széthordták.
Majk Közép-Európában azon kevés kamalduli remeteségek egyike, amelyeknek épülete és környezete építészetileg eredeti formájában maradt fenn. A remeteséghez 17 cellaház tartozik, közülük hét apartmanházként működik, és rendszeresen fogad látogatókat.