Meglepően közel van, és baromi jó: két keréken Stájerországban

Életuntság és őszi munkaundor ellen receptre írnánk fel a Budapesttől csupán három órányira fekvő osztrák bringautakat. Bemutatjuk Stájerország kevesek által ismert, síkvidéki részét, ahol az aktív pihenés nem csak egy jól hangzó szlogen.

Kukoricaföldeken és szőlőültetvényeken átvezető, festői kerékpárutak, gyógyvíz, különleges helyi fogások, tarka barokk kisvárosok, zúgó folyók és végtelen nyugalom – a szlovén-magyar-osztrák hármas határ környéke meglepően idilli tájat rejt.

Ilyen kereplővel zavarják el a madarakat a szőlőből a környéken
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: Harry Schiffer / Steiermark Tourismus

 Amikor Budapestről indulva cirka három órás utazást követően már Bad Radkersburg egyik kényelmes szállodájában is találtuk magunkat, még nem sejtettük, mekkora kincsre bukkantunk, amiről a magyarok többségének – a hely közelsége ellenére – fogalma sincs.

Tényleg nem ismerjük ezt a környéket – egy kis statisztika
Hiába a kedvenc tarománya a magyar turistáknak Stájerország – egyébként a sorban Karintia, Salzburgerland és Bécs követi a népszerűségi listán –, a kelet-stájerországi Termálrégiót, valamint Dél-és Nyugat-Stájerországot nagyon kevesen ismerjük. A statisztikák szerint a legnépszerűbb stájer település télen-nyáron egységesen a Murau-Kreischberg síterep közelsége miatt Sankt Georgen am Kreischberg (a 2014-15-ös adatok szerint a téli szezonban 18 800 vendégérkezést és közel 87 ezer vendégéjszakát, 2014 nyári szezonjában 4200 vendégérkezést és 24 500 vendégéjszakát regisztráltak itt). Ezzel szemben az általunk most felderített két régióba egy év alatt összesen 6600 magyar vendég érkezett tavaly, akik közel 27 ezer vendégéjszakát töltöttek el itt. Az osztrák turisták körében amúgy borzasztó népszerű, termálfürdőjéről és bájos belvárosáról nevezetes Bad Radkersburgba pedig tavaly egész évben 172 magyar turista érkezett, és 351 vendégéjszakát töltöttek el összesen. Szóval van még mit dolgozni a számokon.

Kirándulás két keréken – némi segítséggel 

A tüchtig kisvárosokkal és falvakkal pettyezett szelíd tájat a legjobb kerékpáron felfedezni, autónkat hátrahagyva ugyanis sokkal könnyebb átállni a vidék ráérős, békés tempójára. Ha még nem volt hozzá szerencséjük, érdemes kipróbálni az elektromos bicajokat – kényelmesebbek, és sokkal nagyobb távolságokat lehet velük megtenni, mint a hagyományos kerékpárokkal.

Elektromos bringák és a lugas
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: mimi / Travelo

A legnagyobb előnyük pedig, hogy a család vagy baráti társaság tagjai végre edzettségi szinttől függetlenül együtt élvezhetik a bringatúrát. Tekerni mindenképp kell, viszont azt mi állíthatjuk be, hogy mennyire szeretnénk, hogy segítsen nekünk a kerékpár.

Az edzettebbek teljesen ki is kapcsolhatják, de létezik kicsit segítő, eco névre hallgató fokozat, és van nagyon vicces, kis tekeréssel is szupergyors haladást lehetővé tevő turbó üzemmód is. Az elektromos kerékpárok használatát nagyon könnyű elsajátítani, magán a kerékpározáson kívül semmilyen plusz tudásra nincs szükség. Bérelni a bad radkersburgi termálfürdőtől nem messze található kempingben lehet, egy napra 25 euróba kerül.

Négyszáz kilométer bringaút

Idén nyárra újították fel, és adták át a nagyközönségnek a stájer borvidék-kerékpárút hálózatot, mely összesen közel 400 kilométernyi bringautat tartalmaz, nyolc kényelmesen teljesíthető szakaszra bontva. Mi két etapot próbáltunk ki, és bár nem vagyunk túl sportos típusok, mégis boldogan tekertünk volna tovább.

Az egyes szakaszok

• Leibnitz–Deutschlandberg (54 km)
• Deutschlandberg–Lieboch (41,6 km)
• Lieboch–Graz (48,1 km)
• Graz–St. Ruprecht an der Raab (42,7 km)
• St. Ruprecht an der Raab–Hartberg (52,4 km)
• Hartberg–Therme Loipersdorf (50,4 km)
• Therme Loipersdorf–Bad Radkersburg (59,6 km)
• Bad Radkersburg–Leibnitz (50,5 km)

Az egyes szakaszokat online előre meg lehet tervezni, ehhez itt találnak egy hasznos oldalt.

Stájerországi hosszú hétvégénk első állomása Bad Radkersburg volt. Elsőre egy álmos üdülőtelepülésnek tűnt nagy területen elhelyezkedő termálfürdője, és az azt körülvevő szállodák miatt. Aztán este a Mura partján besétáltunk a Sopron hangulatú, gyönyörűen megóvott, élénk színekben pompázó barokk lakóépületekkel, hangulatos kávézóteraszoktól nyüzsgő főtérrel büszkélkedő belvárosba, és azonnal beleszerettünk a helybe. A kisváros különlegességei az árkádos belső udvarok, és az óvárost Szlovéniával összekötő gyaloghíd.

Bad Radkersburg
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: mimi / Travelo

Bad Radkersburg elsősorban azonban nem építészetének, hanem az itt feltörő gyógyvíznek köszönheti turizmusát. A kültéri és beltéri medencékkel, úszómedencével, gyerekrészleggel és szaunavilággal is rendelkező Parktherme körül több szállodát találunk, melyek egy föld alatti alagútrendszeren keresztül csatlakoznak a fürdőhöz.

Könnyű megközelíthetősége és jó elhelyezkedése miatt ez a kisváros tökéletes kiindulópontja lehet a borvidék-kerékpárút felderítésének. De azok is bőven találnak maguknak idilli falvakon át vezető útvonalakat, akik inkább csak rövidebbet tekernének, aztán a termálfürdőben áztatnák magukat.

Fotó: Harald Eisenberger / Steiermark Tourismus

 A Sonnenaufgangs-tour, azaz a napfelkelte túra például egyáltalán nem megerőltető, és nagyon szép helyeken visz. Mi itt szoktunk hozzá az elektromos bringákhoz a nagy út előtt.

Napsütés + friss levegő + bringázás = fülig érő szájak

Másnap, miután jól bereggeliztünk, Bad Radkersburgból az R2-es számú, Mura-kerékpárúton Leibnitzig tekertünk, ez egy 50,5 kilométeres utat jelentett. Elsőre soknak tűnhet, de rövid megállókkal, némi elektromos rásegítéssel bárki számára könnyedén teljesíthető. Útközben érdemes betérni a helyi termelők imádnivaló látogatóközpontjaiba – ezeket annyira szerettük, hogy hamarosan külön cikkben foglalkozunk velük.

Bájos pihenőhely az út mentén, ahol ráadásul mindent megtudhatunk a törökbabról (a szőlős-babos csoki például megdöbbentően finom)
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: mimi / Travelo

De az építészetileg, és a belőle nyíló kilátás miatt egyaránt érdekes Mura-torony (Murturm) is útba esik. Az ebédet pedig feltétlenül a Murecki hajómalomnál költsék el. Napsütötte teraszával a legjobb osztrák hütteélményeinket idézte, csak itt a zúgó Mura volt a terasz alatt, és nem a fekete pálya.

Míg az ebédre várnak, érdemes szemügyre venni a malmot, melynek különlegessége, hogy mivel egy hajón található, teljesen mobil. Amikor anno az egyik gazda befejezte az őrlést, egyszerűen odébb vontatták a folyón a következőnek. Milyen praktikus! Régebben egyébként mintegy negyven ilyen működött a Murán, ma már csak itt lehet vele találkozni.

Lakoma a Murecki hajómalomnál
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: mimi / Travelo

Nem messze innen egy tutajra hasonlító kis kompon gyors kitérőt tettünk Szlovéniába, majd a túra Leibnitz vidám főterén zárult. Mi ebben a kedves kisvárosban töltöttük az éjszakát, hogy másnap újult erővel folytathassuk utunkat. Kísérőink azonban visszamentek vonattal Bad Radkersburgba, így aki jobban szeret csillagtúrázni, az ő példájukat követve visszatérget a kiindulási pontra.

Mi másnap Leibnitzből az R1-es úton (Sulmtalradweg) haladtunk Deutschlandsbergig, ez egy 54 kilométeres utat jelentett. Folytatva az előző nap bevált gyakorlatot, 10-15 kilométerenként megálltunk egy érdekes látnivalónál – például a Hartlieb tökmagolaj-malomnál, vagy az Gleistätten kastélynál, melynek kertje különleges művészeti alkotásokat rejt –, így csapatunk egyik tagjának sem volt megterhelő a túra.

Deutschlandsberg vára és a környező szőlők
Galéria: Stájerország két keréken
Fotó: Herbert Raffalt / Steiermark Tourismus

Kellemesen elfáradva, almafákkal szegélyezett út mellett, késődélutánra értük el a meseszép szőlőiről és várromjáról híres Deutschlandsberget. Itt egy szőlőkre néző Buschenschankban fogyasztottuk el vacsoránkat, utána pedig senkit nem kellett dajkálni a szép, de hosszú nap után.

Mi az a Buschenschank?
Ugyan vannak rusztikus, modern, és elegánsabbnak mondható Buschenschankok is, működésük egységesen egy II. József koráig visszanyúló rendeleten alapszik. Ezek a borozók egy évben csak hat hónapot lehetnek nyitva, helyi eredetű alapanyagokból készült, hideg ételeket árusíthatnak, és saját boraikat kínálhatják a betérőknek. „Azt, hogy melyik háznál milyen bor kapható, anno egy trükkös jelrendszerrel hozták a vásárlók tudtára: a ház bejárata fölé kiakasztottak néhány fenyőágat (Busch = bokor, csokor), amelyhez hozzátűztek egy fehér szalagot (mely a fehérbort jelképezte), vagy egy vörös szalagot (ami a vörösborra utalt), illetve volt, hogy mindkettő kint függött. Ha még palack is lógott a kompozícióban, akkor üveges kimérésre is számíthatott a leendő fogyasztó. Az sem volt ritka, hogy egy-egy kereszt is feltűnt a fenyőágak között, akkor az óbor sem hiányzott a gazda kollekciójából" – írja a Buschenschankok jelrendszeréről, és az elnevezés eredetéről a Vinoport.hu. Ezek a vendéglátóhelyek tehát csak bizonyos időszakokban vannak nyitva, ennek pontos idejéről naptárt adnak ki minden évben.

Tejesen idióta pr-szövegnek tűnik, de igaz, hogy az egész csapat betegeskedve indult neki a túrának, – ki a torkát fájlalta, ki náthás volt –, a negyedik nap végére viszont vidáman és egészségesen búcsúztunk el egymástól. Ezt teszi az emberrel, ha nem az irodában a laptopja előtt görnyed, hanem a friss levegőn, békés környezetben aktívan pihen.

Fotó: Harry Schiffer / Steiermark Tourismus

Mi legszívesebben receptre írnánk fel őszi kimerültség ellen a hasonlóan tartalmas hosszú hétvégéket. Próbálják ki önök is, mi a következő ősszel garantáltan visszatérünk ide.

Újságírónk az Österreich Werbung meghívására érkezett a régióba.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek