Kirándulni jó - akár két keréken, akár gyalogosan, akár kenuban tesszük -, cuki állatok közt kirándulni meg még jobb. Bemutatjuk a kedvenc helyeinket, ahol ludak, tehenek vagy éppen hegyi zergék vizslatják az embert túrázás közben.
Mexikópuszta, Fertő-tó, Magyarország
A Fertő-tó az egyik kedvenc tavunk, pedig a magyar oldalról jóformán nem is nagyon látni a vizet. Így aztán nem a 0-24-ig strandolás hívei fogják itt megtalálni a számításukat. Sokkal inkább azok, akik természetjárásra, bringatúrára, takaros falvakra, tájházakra kíváncsiak. (Persze, ha megfáradtunk a tekerésben, a hegykői fürdő jó szolgálatot tud tenni a nap végén.)
Akár a komplett tókerülést választják, akár a Mörbisch (Fertőmeggyes) és Illmitz (Illmic) közt közlekedő komppal rövidítenek, a magyar oldalon mindenképp tervezzék be a kerékpárút viszonylag új, az osztrák oldalt Fertőújlakon át Sarróddal összekötő szakaszát. Ez az út sokkal jobb minőségű, mint a régi, Pamhagent (Pomogy) és Fertődöt összekötő rész, és sokkal különlegesebb is.
Fertőújlakot, korábbi nevén Mexikópusztát – a helyiek a mai napig inkább így emlegetik – elhagyva ugyanis elképesztő állatvilággal rendelkező szikes pusztán át vezet a kerékpárút. Az egykori Esterházy uradalmi major területeként szolgáló környéken nyári ludak, gulipánok és más vízi madarak százai sereglenek, mellettük vízibivaly-csorda dagonyázik. De láttunk méltóságteljesen lépdelő szürke gémeket, utánuk osonó rókát és mókásan nézelődő ürgéket is. Az állatparádét egy fa kilátóba felmászva felülről is meg tudjuk szemlélni.
Akinek pedig ennyi nem elég a környék állatvilágából, kerekezzen kicsit tovább Sarród felé, ahol a Fertő-Hanság Nemzeti Park építészetileg is különleges központjában, a Kócsagvárban szívesen eligazítják. Családok és egyéni látogatók is jelentkezhetnek kenutúrára, hajnali madárlesre és kalandos terepjárós túrára. A közeli Lászlómajorban pedig interaktív élményösvény és őshonos állatok – magyar szürke szarvasmarha, a házi bivaly, a racka juh, a cikta juh, a tejelő cigája, a mangalica és a magyar baromfifajták – várják a látogatókat.
A Vasi Hegyhát-Rábamentén nemcsak az erdei túrákon, hanem az Őshonos állatparkban és a Csodaszarvas Tájparkban is része lehet állati kalandokban! Az utóbbiban tanösvény mentén ismerheti meg az őshonos és vadállatokat. Az állatsimogatás, lovaglás, traktorozás mellett a bátrabbak erdei kötélpályán is csúszhatnak a tó és a mangalicák dagonyázó helye felett. (X)
Dinnyési-fertő, Velencei-tó, Magyarország
Ha mindig is kíváncsi volt, hogy mit rejtenek az ország fokozottan védett természetvédelmi területei, ahová tilos a belépés, akkor ne hagyja ki ezt a programot. A Velencei-tóra a legtöbben csak fürdeni járnak, pedig az itt található Dinnyési-fertő a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik legkülönlegesebb része. A vizes-nádas területet a Dinnyés-Kajtor csatorna két oldalán találjuk, amely a tó vízfeleslegét vezeti el. Nyár elején néztük ki magunknak ezt az izgalmas területet, ahová kizárólag szakvezetéssel lehet bejutni. A nemzeti park munkatársa azonnal készségesen válaszolt a megkeresésünkre, és kiderült, hogy nem egyszerűen csak bevisznek minket a látogatók elől egyébként elzárt területre, de legalább hétféle túra közül választhatunk. Vannak madarászó, botanizáló, rovarászó, gyógynövényes, helytörténeti, földrajzi és kultúrtörténeti túrák is.
Mi elsősorban a környék madárvilágát szerettük volna megismerni, ezért már csak azt kellett eldöntenünk, hogy madármegfigyeléssel, viselkedésökológiával, hangkövetéssel, fészkeléssel vagy a vonuláskutatással szeretnénk részletesen foglalkozni. Végül a hangzatos címek helyett kezdetnek egy általános madárismereti túra mellett döntöttünk, ahol közelebbről is megismerhetjük az összes madárfajt, amivel a kirándulás során találkozunk. A döntésünk tökéletesnek bizonyult, ezen a túrán ugyanis a vezetőnk, Fenyvesi László két madárles között mesélt nekünk a Fertő történetéről és a többi itt élő állatról is.
Szintén jó természetközeli családi programnak ígérkezik a Nyíregyházi Állatpark, ahol a legújabb látványosságnak a decemberben megnyílt Viktória ház számít, ami a különleges állatok gyűjteménye. Képekért, további információért látogasson el az Állatkert honlapjára! (X)
A kirándulásra gyerekekkel mentünk, ezért a program különböző háztáji állatok nyomkorászásával kezdődött, ami persze azonnal megadta az alaphangulatot. Miután nemcsak, hogy kecskéket fejhettek, de még a gidákat is megetethették, ráadásul cumisüvegből, teljes volt az eufória. Pedig csak ezután következett a java. Megtudtuk, hogy a Magyarországon fészkelő egyetlen lúdfaj, a nyári lúd rendszeresen költ itt, de a Fertő kedvenc költőhelye a gémeknek is. És bár madárvonulás szempontjából a tavaszi és az őszi időszak a nyerő, amikor akár húszezer vetési lúd és rengeteg réce érkezik ide, azért szerencsére így is sokféle, különleges madárral találkozhattunk. Az őszi vonulás pedig már augusztus elején elkezdődik, ezért ha lehet, most még jobb az időzítés egy kellemes sétára.
Ha igazán szerencsések, a túravezető a kirándulás végén még madárfiókákat is a kezükbe ad majd, akiktől garantáltan el fognak olvadni. Mi sem hittük volna, hogy egy kis vaksi, csupasz, izgő-mozgó madár ilyen hatással lehet ránk, de alig tudtuk letenni őket. Ha ön is kedvet kapott a madarászáshoz, ide kattintva talál bővebb infókat a Madárdal-tanösvényre szervezett túrákról.
Monte Baldo, Garda-tó, Olaszország
A Garda-tó mellett nyaralva életre szóló élményeket gyűjthet az ember a tó felett magasodó Monte Baldón. Életünkben először itt láttunk például vadon élő mormotákat. A sziklás részeken előforduló, fütyülő jószágokon kívül a hegyen tehén- és birkacsordák legelésznek, de különleges madarakat – például havasi csókát – is lehet látni, és nyulat is lehet simogatni. A legnagyobb attrakció viszont egyértelműen az alpaka farm.
Ezeket a jópofa állatokat ugyanis nemcsak fotózni és bámulni lehet, de a sétáltatni vágyott alpakánként 8 eurós díj fejében rövidebb (45 perces) vagy hosszabb (másfél órás) túrára indulhatunk velük. Az alpaka-sétáltatásra egy, a hegyet jól ismerő túravezető is csatlakozik, így nem kell attól tartani, hogy magunkra maradunk a zord tájban egy csapat ijedős gyapjas jószággal. Bár a túráknak elvileg fix időpontjai vannak, gyakorlatilag elég odamenni az alpakaszőrből készült emléktárgyakat árusító bódéhoz, érdeklődni a séta iránt, és mire felocsúdnánk, már a kezünkben is van a póráz.
A tóparti Malcesinéből egy rövid, hétköznapi felvonózás után a hegy tetejére a világ első körbeforduló kabinos felvonójával lehet feljutni. Jó tudni, hogy az egyedülálló felvonóélményre, a hegyről nyíló kilátásra és az itt megtalálható különleges flórára és faunára nagyon sokan kíváncsiak. A nyári szezonban akár egy teljes órás várakozásra is fel kell készülni. És ezen az elővételes jegy sem segít: a sorok a felvonónál kígyóznak, nem a kasszánál. Szóval induljanak el időben, és készüljenek fel arra, hogy nem két perc lesz feljutni a hegyre. De a forgó felvonó, és a fenti programok garantáltan feledtetik majd a várakozás hosszú perceit.
+1: Monacói Szikla, Azúr-part, Monaco
Ha ön is azok közé tartozik, akiket ugyan érdekel az állatvilág, de jobban szeretik kellő távolságból csodálni az állatokat, akkor tudunk egy jó tippet Monacóban! Tudta, hogy a világ második legkisebb országában található a világ egyik legnagyobb, tengeri élővilágot bemutató gyűjteménye? Mi egy Côte d'Azur-i nyaraláson szúrtuk ki a múzeumot, ami a júliusi kánikulában bizony hamar versenyre kelt a tűző napon hegyre fel, hegyről le kaptatással. Azért hősiesen végigjártuk a part menti sétányt, és miután már a hercegi palotát is részletesen feltérképeztük, úgy döntöttünk, utánajárunk, milyen is ez a híres Oceanográfiai Múzeum.
Az épület már kívülről is elég meggyőző, simán vetekszik a leghíresebb természettudományi múzeumokkal, belépve pedig rögtön kezdetét veszi az ámuldozás. A múzeumot még I. Albert herceg építtette 1910 és 1921 között, néhány évtizeddel később pedig nem más került az élére, mint a világhírű Jacques Cousteau kapitány. Cousteau kutatómunkájának eredményei adják a ma látható gyűjtemény jelentős részét, amely bizony jóval több néhány poros jegyzetfüzetnél.
A mélytengeri élővilág legapróbb fajaitól a leghatalmasabb, mára már kipusztult élőlényekig, a legbizarabb állatpreparátumokat és csontvázakat láthatjuk az első szinten. A kiállítás teljes egészében felöleli azt az időszakot, ami alapjaiban formálta át a tenger világáról alkotott korábbi képet, és bemutatja az ehhez kapcsolódó legjelentősebb innovációkat. Ma már komikusnak ható 19. századi búvárfelszerelések, hajómakettek és még számtalan szürreális tárgy borítja a termek falait a padlótól a plafonig.
A látogatók többsége elköveti azt a hibát, hogy már látatlanban unalmasnak titulálja a gyűjteményt, és azonnal az akváriumokhoz siet. Ez persze jól jön azoknak, akik szeretnék végignézni a kiállítást is, mert így legalább ezen a szinten nincs akkora tömeg. A múzeum alsó szintjére azonban érdemes felkészíteni az idegszálainkat, mert itt bizony elég sokan vannak – főleg hétvégén, és elsősorban a legmelegebb órákban. Az első akváriumhoz lépve ez az idegesség azonban rögtön elillan, amikor kezdetét veszi a szárazföldi búvárkodás.
Az akváriumrendszerbe érve két irányban indulhatunk el, balra a Mediterráneum tengeri világa, jobbra pedig a Vörös-tenger élőlényei várnak minket. Nem kevesebb, mint 4000 halfajt ismerhetünk meg itt, amelyek többségével nemhogy egy sima tengeri fürdőzéskor, de még egy egyiptomi sznorkelezés során sem valószínű, hogy valaha találkozhatunk.
Színpompás, művészi pontossággal mintázott halakat éppúgy láthatunk, mint a környezetükbe tökéletesen beolvadó, az áldozatukat feldaraboló/megmérgező/elkábító, vagy teljesen ártalmatlan, de annál csúnyább egyedeket. A természet bizarr humora itt is lépten-nyomon visszaköszön. Amíg az egyik akváriumnál ámuldozva csodáljuk a cuki halakat, addig fintorogva figyeljük kevésbé szép szomszédaikat, majd miután a kiírásokat is elolvastuk, nevetve értékeljük át a korábban alkotott ítéletünket.
Az Oceanográfiai Múzeumot még azoknak is bátran ajánljuk, akik egyébként nem szoktak sem állatkertbe, sem kiállításokra járni. És hogy miért? A válasz egyszerű: azért, mert vetekszik bármelyikkel, ahol eddig jártunk, a végére ráadásul legalább annyira elfáradtunk, mint egy hosszabb kirándulás után.