Ha nem túrázunk rendszeresen, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy bizony ez is egy sport, aminek megvannak a maga szabályai. Ha azonban megfontoltan vágunk neki, kirándulás közben már nyugodtan átadhatjuk magunkat a természetnek és nem kell azon rágódnunk, hogy miért nem gondolkodtunk előre. Tapasztalataink alapján az alábbi öt dologra kell a leginkább odafigyelni egy nyári kirándulás során.

1. Zokni, szandál

A cipő kérdése az első tipikus csapdahelyzet. Megörülünk, hogy végre jó idő van, ráadásul kinek lenne kedve beleizzadni a bakancsba, persze, hogy azonnal a tornacipőnkért nyúlunk. Sőt, ha lehet, még a zoknit is kispóroljuk belőle. Néhány kilométer után azonban ki fog derülni, hogy ez bizony fatális tévedés volt: a lábunk akkor is izzad, ha csak egy vászoncipő van rajtunk, hiszen nyár közepe van, és épp mozgásban vagyunk. Ráadásul zokni hiányában semmi sincs, ami felszívhatná az izzadságot.

Ettől a talpunk egyre csúszósabbá válik és lépésről lépésre fogja kidörzsölni a cipő, először csak a sarkunkat, aztán szép lassan a lábujjainkat is. Jó esetben megússzuk ennyivel, de a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a kényelmetlen cipő és a vízhólyag kéz a kézben járnak. Amivel akár hetekig is szenvedhetünk, mire végre megszabadulunk a cseppet sem szép, és még kevésbé kellemes maradványaitól.

Ha tehát szeretné megúszni, hogy elő kelljen vennie a szekrény mélyéről a bélelt téli bakancsot, de a lábát is megkímélné az előbb taglaltaktól, érdemes szétnéznie az üzletek polcain, az olcsóbb túraboltokban néhány ezer forintért kapni direkt erre a célra gyártott túraszandálokat és könnyű, jól szellőző nyári túracipőket is. Hosszútávon mindenképp érdemes beruházni rá.

2. Táskamizéria

A táskára szintén igaz, hogy hacsak az embernek nincs egy jól bevált, profi túratáskája, szinte csak hibázni tud. Mielőtt még úgy döntene, hogy nyárra bőven elég lesz egy válltáska is, gyorsan leszögezzük, hogy ez a lehető legrosszabb döntés.

Amikor túrázunk, a testünk automatikusan igyekszik összehangolni a különböző végtagjainkat. Ha azonban az egyik vállunk és karunk folyamatosan lejjebb van tíz centivel a táska miatt, a túra közepére már rettenetesen el fogunk fáradni a folyamatos kompenzálástól és görnyedéstől. A kirándulás lényege pedig épp az lenne, hogy átadjuk magunkat a természetnek, és jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ezért elég nagy botorság lenne egy kényelmetlen táskával keresztbehúzni a programot.

A másik tipikus hiba, hogy annyira igyekszünk, hogy semmit se felejtsünk otthon, hogy végül teljesen felesleges dolgokkal tömjük tele a hátizsákunkat, amitől aztán megszakadunk, és a hátunk is csurom vizes lesz. Mielőtt elindulna, nyugodtan készítsen listát a legszükségesebbekről és csak azokat pakolja be a táskába, amiből pedig lehet, válasszon minél könnyebbet – ez a vizespalackra éppúgy értendő, mint a plédre, amit egy esetleges piknikre esetére pakol el.

3. Inni, inni, inni

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a folyamatos folyadékbevitel. A túrázás már önmagában is eléggé igénybe veszi és megizzasztja a szervezetet, ha pedig mindezt nyár közepén csináljuk, értelemszerűen legalább dupla annyi folyadékra van szükségünk, mint egyébként.

Ennyi vizet nyilván senki sem hajlandó magával cipelni, ezért érdemes még otthon szétosztani, hogy mindenkinél legyen legalább egy palack, és úgy választani meg a túraútvonalat, hogy előre tudják, hogy találnak útközben forrást.

Ez persze még mindig nem jelent garanciát, hiszen néhány perzselőbb hét már elég ahhoz, hogy kiszárítsa kisebb patakokat. Jöjjön hát az a végtelenül egyszerű, mégis sokak által elfeledett trükk, amivel megelőzhetjük, hogy szomjan maradjunk. Mindig hagyjunk egy korty vizet az üvegben egészen addig, amíg újra nem tudjuk tölteni az üveget. Ez valami miatt pszichésen is működik, kevésbé esünk kétségbe, ha tudjuk, hogy van még nálunk víz.

4. Le a kullancsokkal!

Az utóbbi időben lépten-nyomon hangsúlyozzák a szakemberek, hogy az idei nyár kullancsai sokkal nagyobb arányban fertőzöttek Lyme-kórral, mint az korábban tapasztalható volt, ezért mindenkinek javasolták a védőoltás beadatását.

Ha erre nem is tudnak sort keríteni időben, a kullancsriasztó használatát semmiképp se próbálják megspórolni, mert sehol sincs annyi kullancs, mint az erdőben. Ha lehet, vegyenek sapkát, hogy a hajuk minél inkább védve legyen. Otthon pedig alaposan nézzék végig magukat zuhanyzáskor, hogy még időben észrevegyék, ha mégis önökre csimpaszkodott volna egy kullancs.

5. Naptejet a kézbe!

Évről évre egyre magasabb az UV sugárzás, ami ellen – azon túl, hogy a kritikus órákban nem hagyjuk el a házat,– naptejjel védekezhetünk. Téves feltételezés, hogy ha bekenjük magunkat, nem tudunk lebarnulni, ahogy az is, hogy a fák lombja tökéletesen megszűrné a káros sugarakat. Egyébként sem tudhatjuk mindig előre, hogy milyen hosszú szakaszai lesznek a túrának, amikor mondjuk egy mezőn kell átvágnunk.

Ezért az a biztos, ha még otthon bekenjük magunkat naptejjel, a legtöbb napvédőre ugyanis igaz, hogy csak a felkenés után fél-egy órával kezdik kifejteni a hatásukat. Ha pedig egész napos túrára indulunk, vigyük is magunkkal a krémet, hogy időnként újra be tudjuk kenni magunkat.