Ausztria különleges városainál talán már csak a vadregényes tájait imádjuk jobban. Íme egy tökéletes alternatíva, ha az idei tengerparti nyaralást kirándulásra cserélné. Irány Alsó-Ausztria, ahol felturbózott skanzentől a lélegzetállító vasútvonalakon át a Grand Canyon osztrák másáig, minden adott az aktív kikapcsolódáshoz!
Alsó-Ausztria akkor is ideális célpont, ha még csak most kezd ráhangolódni a kirándulásra, ugyanakkor a gyakorlott túrázóknak is tartogat meglepetéseket. Ha idén nincs kedve órákat zötyögni az autópályán, mire végre eléri a nyaralás helyszínét, válassza ezt a vidéket. Ide legrosszabb esetben is négy-öt óra alatt el lehet jutni, az élmény pedig bőven vetekszik bármely távoli, egzotikus úti céllal.
Grand Canyon a szomszédban
Késő tavaszi látogatásunkkor az első meglepetés az Ötscher-Tormäuer Natúrparkban ért minket. Alsó-Ausztria legnagyobb natúrparkjának középpontjában ugyanis az 1893 méteres Ötscher-hegy magasodik, melynek szurdokrendszerébe lépve egy titokzatos világ tárult a szemünk elé. Az utunk végig eszméletlen színekben játszó hegyi patakok között vezetett, és keskeny utakon kaptattunk végig a csipkézett hegyormok között.
Nem mintha ez a látvány önmagában nem lett volna elég, de a továbbiakban mindez csak fokozódott. A felénk tornyosuló sziklafalból ugyanis időnként vízesések törtek elő. Amikor pedig már azt hittük, hogy ennél úgysem lehet elképesztőbb a táj, mindig átértünk a szurdokvölgy egy újabb szakaszába, ahol teljesen új környezet fogadott. Pont úgy, mintha az egyik égövből a másikba léptünk volna át.
Feltehetően erről az elképesztő tájról kaphatta a szurdok közkeletű becenevét is: ma már mindenki csak „az osztrák Grand Canyonként" emlegeti. A hegyoldalban kirándulva mi is éreztük a természet letaglózó erejét, és az volt ebben a legizgalmasabb, hogy mielőtt beléptünk volna a szurdokba, még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk odabent.
A lenyűgöző látványon túl nagy kedvenceink voltak a legextrémebb helyeken is biztos lábakon álló kőszáli kecskegidák, és az a két osztrák bácsi, akiknek láthatóan hozzátartozott a heti rutinjához, hogy péntek délben a szurdok zseniális panorámájú, vízesés fölé épült vendéglőjében költsék el az ebédjüket egy pofa sör társaságában.
Skanzen osztrák módra
Ha ön is szeret valamilyen tematikát adni az utazásainak, és a túrázás önmagában még nem lenne elég apropó, a kirándulásokat remekül összekapcsolhatja például a környék néprajzának megismerésével. Több helyszínen is izgalmas tartományi kiállításokat találunk egészen novemberig.
Az interaktív kiállításokon keresztül bepillantást nyerhetünk Alsó-Ausztria és az alpesi Mostviertel múltjába. A kisebb-nagyobb parasztgazdaságokra tagolt környék kultúráját pedig különböző tematikák mentén ismerhetjük meg. Az egyes kiállítások között a legegyszerűbben a mariazelli kisvasúttal közlekedhetünk. Ezt az utat egyébként sem érdemes kihagyni, mert Ausztria egyik leggyönyörűbb panorámájában lehet részünk.
Mi például Laubenbachmühlébe is eljutottunk, ahol a kisvasút faszerkezetes üzemközpontjában megismerhettük a környék fejlődésében jelentős szerepet játszó fakitermelők és protestáns zarándokok mindennapi életét. Aztán szó volt a fenntartható turizmusról is, de mindezt tényleg nagyon szórakoztató, kreatív formában tálalták. A kiállítás következő állomásán már lelkes, szakképzett túravezetők meséltek nekünk az Ötscherről, és velük együtt indultunk el a szurdok mélyére is. Aztán megálltunk Neubruckban egy kastélyban is, ahol a kovácsok mindennapjairól találtunk egy kiállítást. Itt tudtuk meg, hogy a kastély egykori ura az az Andreas Töpper, aki a Monarchia egyik legkarizmatikusabb magánvállalkozója volt, és annak idején maga is kovácslegényként kezdte pályafutását.
A nap végére igencsak fáradtan értünk ki a hegyek közül, miközben azt a következtetést vontuk le, hogy a kiállításokat érdemes különböző napokra időzíteni. Legalábbis akkor, ha szeretnénk azokat tényleg alaposan végignézni.
Lapulevélerdőtől a vízen úszó színpadig
Nem titkoljuk, hogy oda vagyunk a vízközeli helyekért, legyen szó egy hatalmas tóról vagy akár csak egy kis forrásról. Ha víz van, akkor nagy baj már nem történhet - így voltunk ezzel Alsó-Ausztriában is. Legnagyobb örömünkre ugyanis nem telt el úgy nap, hogy ne fedeztünk volna fel egy-egy újabb vízi csodát.
Medlingtalban található például Európa egyetlen, még ma is működő faúsztató berendezése, amely egy hosszú, árnyas völgyön vezet keresztül. Vadiúj fahidakon követtük a víz útját egészen a forrásig, ahol egy vízimalomra bukkantunk. Innen addig folytattuk utunkat egy lapulevélerdőn át, míg végül el nem értük az egyik leghangulatosabb tisztást, ahol épp előző hétvégén jártunk. A színes napernyők alatt már vártak ránk a helyi kedvencek is: a som-, és a bodzafröccs. (Így kérhetik: Dirndlsaft/Holundersaft gespritzt.)
A másik, kihagyhatatlan vízparti élményünk Alsó-Ausztria legnagyobb fürdőtavához kötődik. A Lunzi-tavat körülvevő hegyek regénybe illő hangulatot varázsoltak körénk napnyugtakor, bár szerintünk a tó még egy borús napon is képes egészen különleges látványt nyújtani a vízről felszálló pára miatt. A tó legnagyobb szenzációja pedig az a színpad, ami egy formabontó technikai megoldásnak köszönhetően úszik a vízen. Amint beköszönt a jó idő, koncertek és színházi előadások sora veszi kezdetét itt, amit a nézők a szintén vízenergiával működtetett lelátóról nézhetnek végig. Ha tehát különleges randihelyszínt keres, ezt bátran felveheti a listára!
Mi legalábbis biztosan visszatérünk még ide, hogy felfedezzük Alsó-Ausztria további ismeretlen tájait. A tartomány egyszerűen belopta magát a szívünkbe minden szépségével és persze ideális közelségével együtt.