Schladmingban hangulatos autómentes belváros, nyüzsgő hütték és középhaladók-haladók számára tökéletes pályarendszer várja a síelőket. Sokáig elvből nem jöttünk ide, de aztán megnéztük, és egyből az egyik kedvenc síterepünkké vált. Mesélünk, miért.
Bevallom, eddig két okból nem mentem a Magyarországhoz viszonylag közel fekvő, magyarok körében nagyon népszerű Schladming-Dachstein terepre síelni. Az egyik, mert azt hallottam, kibírhatatlanul sok a magyar. Éppen azért megyek külföldre síelni, hogy ne hazánkfiaival csússzak együtt – ha erre vágyom, Eplénybe vagy Mátraszentistvánba megyek. A másik, mert azt hallottam, nincs túl sok látnivaló a környéken magán a síterepen kívül.
Mindkét kifogásról kiderült az idén, hogy nagy hülyeség: tény, hogy sok magyar választja ezt a helyet, de bőven vannak osztrákok, németek, lengyelek, szlovákok és még britek is a pályán, így nincs az az érzése az embernek, hogy el se ment otthonról. Schladming városa pedig minden tekintetben felülmúlta várakozásainkat: hangulatos sétálóutca, csodaszép kastélyban megbúvó városháza és változatos síelés utáni programok várják itt az embert.
Ingyen wifi van, ráadásul meglepően gyors. A szállás mellé ingyenes parkolási lehetőség, és szaunahasználat is jár. A síbusz pedig közvetlenül az ajtó előtt áll meg, így reggelente nem kell sícipőben elcaplatni a kabinos állomásáig. Mi félpanziós ellátásra fizettünk be, a reggeli svédasztalos volt hideg és meleg fogásokkal, a vacsora pedig menüválasztásos volt. Ami egyezett, hogy mindent a legmagasabb minőségben, ízlésesen tálalva tettek az asztalunkra.
A szállásért hat napra, félpanzióval és ötnapos, az egész Ski Amádéra érvényes bérlettel együtt 673 eurót fizettünk fejenként. (Lehet, hogy elsőre soknak tűnik, de csak az ötnapos felnőtt bérlet 215 euróba kerül.)
Schladming, te csodás!
Schladming egykori kis bányászváros Budapesttől kicsit kevesebb, mint ötszáz kilométerre, mely napjainkra felkapott téli sportközponttá nőtte ki magát. A városközpontban találjuk a 2013-as alpesisí-világbajnokságra épített modern felvonóállomást, a Planet Planait, és itt vannak a leghangosabb kocsmák a délutáni lelazuláshoz.
A sípálya tövében magasodik például Európa legnagyobb hüttéje, a Hohenhaus Tenne. Itt este hatkor sikerült egy akkora buliba belefutnunk, amit bármelyik budapesti szórakozóhely megirigyelhetne nem hogy kora este, de akár éjfélkor is.
De az tetszett a legjobban, hogy a város nem csak ezt tudja. A főtéren mesekönyvbe illő vadászkastély áll, ma a városháza lakik benne. Nem messze innen indul a csak gyalogosok számára fenntartott sétálóutca, ahol régi tarka házak sorakoznak, bennük hotelek, boltok, kávézók.
A városi múzeumot a sétálóutcától nem messze, egy régi faházban találjuk, itt egyrészt a régi schladmingi életről, másrészt az első világháborúról láthatunk érdekes kiállítást. Aki aktív pihenéssel vezetné le az energiáit, a Planet Planaitól nagyjából ötperces sétára található városi fürdőben élmény- és úszómedencét, csúszdát, szaunákat talál.
Négy hegy, egy síparadicsom
A síparadicsom négy hegyből, így négy terepből – Planaiból, a Hauser Kaiblingból, a Hochwürzenből és a Reiteralmból – áll, mivel az egyik végéről a másikig lecsatolás nélkül végigsíelhetünk, síhintának is nevezik. A központi hegy a Planai, ide Schladming belvárosából indul a kabinos felvonó. Planairól egyaránt könnyedén megközelíthető Hochwürzen és Hauser Kaibling is, Reiteralmba már inkább érdemes az ingyenes síbuszt igénybe venni, mely közvetlenül a Planet Planai mellől indul.
Középhaladó-haladó síelőkként a négy hegy közül legjobban a Planai nőtt a szívünkhöz, könnyű elérhetősége, jól kezelt, széles és kellemes lejtésű pályái miatt – a kígyókkal és kis puttókkal díszített felvonóval ellátott paradicsomi pályánál szélesebbet például ritkán lát az ember. Amit még nagyon szerettünk itt, az a dallampálya: egy érintőképernyőn kiválasztjuk az áhított számot (már ha ki vagyunk gyúrva az osztrák és német popkultúrából és/vagy az aktuális nemzetközi diszkóslágerekből és tudunk kedvencet választani), és már üvölt is a hangszórókból a kért dal.
Hochwürzent egyértelműen a családoknak ajánlanánk, nagy része asztallap simaságú, sok közeli pályaszállással és síiskolával, ugyanakkor van egy felső, kellemesen meredek része is, ahol a szülők kiélhetik magukat, ha a gyerekek már lecsatoltak.
Hauser Kaibling állítólag a terep egyik fénypontja csodás panorámával, sajnos mi itt leginkább köddel és szakadó hóeséssel találkoztunk, így sokat nem tudunk mesélni róla. Jövőre megnézzük! Sajnos hasonlóan kegyetlen volt velünk az időjárás a Reiteralm megismerésére szánt napunkon: kora délután egy erőteljes hóvihar zavart le minket a völgybe. De amit láttunk belőle, az nagyon szimpatikus volt, legközelebb reméljük napsütésben lesz hozzá újra szerencsénk.
A hüttefogásokról és áraikról részletesebben is beszámolunk következő cikkünkben.
Mi van még erre?
Mivel januárban sajnos karbantartási munkálatok miatt a Dachstein gleccser zárva tartott, az itteni pályákat sem tudtuk kipróbálni, és az adrenalindús látnivalókat sem tudtuk megnézni. (Újabb ok, hogy jövőre visszatérjünk ide!) És hogy mik ezek a látványosságok? Például, az itt található függőhíd, és a lépcső a semmibe, mely a tériszonyosok legvadabb rémálmait idézi. De van itt szelídebb programlehetőség is, például a jégpalota meglátogatása.
Aki a síelések közé pihenőnapot iktatna, a festői Hallstatt városkája csupán egy órás autóútnyira fekszik Schladmingtól. Tudják, ez az a hely, ami csontkápolnájáról, és arról nevezetes, hogy a kínaiaknak annyira megtetszett, hogy titokban lemásolták az egész települést. Beszámolónkat Hallstatt látnivalóiról itt találja. Hazafelé indulva pedig érdemes két napra Grazban megállni, ehhez itt találnak pontos leírást – mi pont így zártuk le az idei telelést.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Év eleji szoftverfrissítés az osztrák hegyekben
Budapesttől alig ötszáz kilométerre találjuk a Schladming-Dachstein sírégiót, a tél mégis egészen más arcát mutatja itt. Latyak helyett porhó, szürkeség helyett vakító fehérség. No meg friss levegő, pompás tájak, hótalpak, sílécek, szánkók és barátságos hütték várják itt a turistákat. Tartsanak velünk, mutatjuk mit nem szabad kihagyni, ha ezen a környéken telelnek.