Reneszánszát éli a túrázás. Én legalábbis ezt tapasztalom az ismerőseim körében: meghódított hegycsúcsok és túrabakancsok filterezett képei lepik el a tavasz közeledtével hétvégenként a Facebookot. Egyébként nemcsak a kocatúrázók száma nőtt az elmúlt időben: a teljesítménytúrák magas résztvevőszámai is ezt igazolják.

 „A teljesítménytúrák növekvő népszerűségében érhető tetten, hogy már tömegsportról beszélünk" – mondja Keresztesi Koppány. „Jelenleg azt tapasztaljuk, egymás mellett élnek a régi és az új trendek. A XX. században kialakult szervezett túrázás (turista egyesületek, szervezett túrák) mellett egyre többen indulnak útnak magányosan, vagy összeszokott baráti társaságokban a hazai turistautakon" – teszi hozzá Szatmári Zoltán.

Felveszed a hátizsákot, ami szentesíti, jó szándékkal mész

A szerencsésebbek már gyerekkorukban ráéreznek a természetjárás ízére: "Gyerekkoromban megbabonázva néztem a Másfélmillió lépés Magyarországont, hogy micsoda izgalmas dolgok vannak a Nagy-Milictől az Írott-kőig. Mennyi különleges szikla, rét, patak, fura alakzatok, várromok, templomok, barlangok, meg kis települések, fura emberek fura tájszólással, libák mászkálnak szabadon a kertjükben, és a teraszon pucolják a halat. Egy csoda volt, hogy csak felveszed a vázas hátizsákot, ami szentesíti, hogy jó szándékkal mész, és mindenhova beteheted a lábad, megnézed, mi történik ott.

Azóta is ezt szeretem a túrázásban. Előző nap bevásárolni, megcsinálni a szendvicseket, betenni a vizet, aztán jó korán kelni másnap, és indulni felfedezni. Estére elfáradni, beülni egy helyi vacsorára. Ilyen módon nem szokott zavarni, ha csomót kell gyalogolni például az erdészeti úton, ami nem valami hangulatos, mert közben is jókat lehet beszélgetni" – meséli újságírónk, Dóra.

 De sokaktól hallom, hogy iskolás korukban rájuk erőltették a kirándulást, így felnőttként ez a legutolsó dolog, ami eszükbe jut hétvégi elfoglaltság gyanánt. Pedig a túrázás „mentálisan nyugtató, energiával tölt fel, boldogsághormonokat szabadít fel. Arról nem is beszélve, hogy a természet közelsége egészen más energiákkal van teli, mint amikor az ember a körúton bandukol" – mondja Hanna kolléganőm.

Legyen idő mohát simogatni

Mivel sokáig én sem szerettem kirándulni a gyerekkori rossz tapasztalatok miatt, megkérdeztem a szakértőket, hogyan érdemes a kicsikkel megszerettetni a túrázást. „Kényelmetlen túracipő ugyanúgy rossz élményként rakódhat le a gyerekekben, mint a nem az ő erőnlétükhöz szabott túraútvonal (például túl hosszú, túl nagy szintkülönbség)" – mondja Szatmári Zoltán.

„Gyerekkorban a kulcsszó az élmény. Ne a táv, és az útvonal bejárása legyen a lényeg, hanem, hogy legyen idő fára mászni, patakba kavicsot dobálni, mohát simogatni, bogarakat nézegetni, egyszóval felfedezni a természetet. A monoton gyaloglás gyerekfejjel unalmas. De ha izgalmas útvonalat találunk, forrásokkal, patakkal, sziklákkal, kilátókkal, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz azt bejárni. És persze a fokozatosság is fontos, már ami a távot és a túra nehézségét illeti. Lehet motiválni, akár egy kis geocachinggel, és természetesen a túra végi sütivel"– tanácsolja Keresztesi Koppány.

 Gyakorló szülő kollégáim is megerősítik a fentieket: „a babás útvonal tervezésénél jól jön, ha az útvonal nemcsak hegy, és erdő, hanem érintünk például farmokat, ahol állatokat lehet látni. Vagy erdei vasutazással lehet még szórakoztatni. Egy idő után a bébike megtelik az erdő monoton élményével, és kell, hogy villantsunk még valamit" – mondja Dóra. Györgyi is a kisvasút, játszótér, látogatóközpont vonal híve: „Az én kicsi fiam már négyéves korától jött, és akár öt kilométert is legyalogolt. Húzta a jó társaság! Sokszor megyünk ki Kismarosról Királyrétre a kisvasúttal. Van játszótér, horgásztó, látogatóközpont – így mindenkinek szórakoztató a kirándulás."

Ildiék pedig gombászással motiválják gyerekeiket: „Egy rokonunk jár az erdőre és egyszer elkísértük őt, azóta szezonban hetente két-háromszor megyünk. Ott tartunk, hogy az ötéves kisfiam simán felismeri a vargányát, rókagombát és az őzlábgombát ,és már a kicsi is gyalogol velünk simán négy-öt kilométereket egy séta alatt. Nagyon várjuk már a jó időt, és külön örülök annak, hogy a gyerekekkel olyan hobbit találtunk, amiben jó levegőn ennyit sétálunk."

Felnőttként, kezdőként

Oké, a gyereket már rá tudjuk venni a túrázásra, már csak magunkat kéne megerőltetni egy kicsit. „Sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha találunk hozzá társaságot. A barátokkal egy nagy elhatározás, vagy csatlakozás egy túraklubhoz nagy segítség lehet. De kezdetben egy rövidebb teljesítménytúra is ideális, és ott könnyen köttetnek az ismeretségek, barátságok. Egy tapasztalt, türelmes túratárs nagy kincs, főként, ha hadilábon állunk még a tájékozódással. Ha mozgásszegény életet élünk, akkor érdemes rövid, öt-tíz kilométer közötti távokkal kezdeni, majd fokozatosan emelni. A rendszeres túrázással hamar megjön a kondíció!" – mondja Koppány.

Miben túrázzunk?

Nem kell egyből méregdrága profi felszereléseket beszerezni, de pár alapvető dologra azért szükségünk lesz. „A legfontosabb a lábbeli. Van bakancsom, de csak rövidebb, havas, saras túrákon használom. Hosszabb távon nekem kényelmetlen. Ami hosszabb távon bevált, az a terepfutó cipő, télen esetleg kamáslival (lábszárvédővel)" – mondja Koppány.

 "Új cipőt sose teszteljünk hosszabb túrán! A jól megedzett, hosszabb távon is kényelmes túracipő, túraszandál, bakancs elengedhetetlen. Emellett a teljes testet takaró, évszaknak megfelelő ruházat is kulcsfontosságú, és a nap ellen védő kalap is valódi funkcióval bír, nemcsak amolyan trendi túra-cucc. Emellett jó, ha van egy olyan hátizsákunk, ami könnyű, mégis belefér minden, a vállunkat nem terheli, és a hátunkat is hagyja lélegezni. Régi mondás: rossz időjárás nincs, csak rosszul öltözött turista. Így egy könnyű esőkabát, széldzseki alapvető fontosságú" – egészíti ki Zoltán.

„Eleinte bármi kényelmes ruha jó, ez az idő haladtával úgyis kicserélődik a drágább, lélegző, műszálas technikai ruházatok irányába. Ha pedig elkap a gépszíj, úgyis jön a nagyobb űrtartalmú hátizsák, könnyű, de meleg hálózsák, derékalj, sátor, gázfőző..." – teszi hozzá Koppány.

 És végül a lényeg: hol?

„Nagyon kezdőknek a tanösvények végigjárása, a Budai hegyek egyszerűbb, kényelmes sétaútjai javasoltak, de élményt jelenthet egy kisebb horgásztó megkerülése is. Utána érdemes a Pilissel, Mátrával, Börzsönnyel próbálkozni, száraz, napos időben, de nem kánikulában. A sár, a derékig érő hó, a kánikula könnyen eltántoríthatja a kezdőket. Királyrétről felsétálni a Nagyhideg-hegyre, Dobogókőről elmenni a Zsivány-szikláig, majd vissza jó kedvcsináló lehet a már edzettebbeknek. A Tátra, egy hegymászás az Alpokban, no meg a szívatósabb, emelkedőkkel nehezített hazai útvonalak már csak a jó kondícióban lévő tapasztalt profiknak javasoltak" – tanácsolja Zoltán.

 „A Mátra jól megközelíthető, jó a tömegközlekedés, és rengeteg izgalmas útvonal vár bennünket. A családommal a kedvencünk Mátraszentistvánról kigyalogolni Ágasvárra, vissza pedig a Csörgő-patak völgyén. Kékestető északi oldala (Gabi-halála, Sor-kő, Pisztrángos-tó) is nagyon vadregényes, izgalmas hely. De ott a csodaszép Ilona-völgy a vízeséssel, vagy a Mátrafüred – Gyöngyös közötti Sár-hegy. De ha már gyakorlottabbak, bátrabbak vagyunk, irány a Muzsla, Világos-hegy.

 Egy-egy szervezett teljesítménytúra keretében is érdemes bejárni és megismerni új helyeket, hazai tájakat. Rengeteg túra van, minden hétvégére esik vagy négy-öt. Szlovákiában a határhoz közeli Szádelő-völgy vagy a Szlovák-paradicsom szurdokai gyönyörű célpontok, bár utóbbi a sok létra és lánc miatt nehezebb terep. De a kezdők is bőven találnak célpontot a Kis-Fátrában, vagy a Magas Tátra alsóbb részein (Poprádi-tó, Tar-pataki vízesés, Magisztrálé szakaszainak bejárása). Ha pedig Alpok, akkor kezdetnek remek célpont a határhoz közeli Schneeberg. A bakancslista végtelen, az élmények garantáltak" – mondja Koppány.