Eddig 3,5 millió kilométert repült, ami kis matekozással azt jelenti, mintha kb. 88-szor repülte körbe a Földet és kilencszer jutott volna el a Holdra (csak oda). Világtérképén már alig van üres folt (lásd fotó), találkozásunkig 5075 órát töltött repülőn – amit elmondása szerint soha nem tart unalmasnak. Még olyankor sem, amikor már harmadszor száll át és épp a huszadik óráját kezdi meg. 1971-ben repült először, 2014-ben is épp olyan lelkesen száll fel, mintha időközben nem telt el volna 43 év – melynek egy szokatlanul nagy részét a levegőben töltötte.

Földvári András két olyan dolgot gyűjt, amik nagy valószínűséggel sosem fogják túlzsúfolni lakását: reptereket és autórendszámos fotókat. Miért éppen ezeket? Pilóta szeretett volna lenni, de a szeme miatt le kellett mondania tervéről, aztán tinédzserként elkezdte érdekelni a ferihegyi menetrend, meg is tanulta kívülről, és innen már szinte egyenes út vezetett a Malévhoz. A nyolcvanas években járunk, 27 éves korában már Stockholmban találja magát Malév-képviselőként. Azóta négy légitársaságnál dolgozott, jelenleg a Turkish Airlines-nál magyarországi kereskedelmi vezető.

A megfigyelés öröme

Na, de az élénk aviatikai érdeklődés vajon hogyan vezet a repterek gyűjtéséhez? Miért nem gyűjt például világörökségi helyszíneket, mint egyik ismerőse vagy vízeséseket? „Szeretem a repterek hangulatát" – mondja – „emellett az utazási szakmában rengeteg az alkalmazott, de nagyon sok embernek nincs saját tapasztalata. Én például szeretem elmondani, ha valaki kérdezi, hogy egy adott reptérről hogyan tud bejutni a városba" – magyarázza. Lazán ide kapcsolódik, hogy amikor először látta az Esőember című filmet, pár percig elgondolkodott, hogy rendben van-e, hogy kívülről fújja a menetrendeket és a járatszámokat. Végül abban maradt magával, hogy igen.

Legtöbbször turistaosztályon utazik, és szereti megfigyelni, milyenek az adott hely kiszolgálási standardjei, milyen ételeket szolgálnak fel a gépen, milyen a fedélzeti ellátmány, hogy viselkednek a légiutas-kísérők, és figyelme egészen odáig terjed, hogy milyen a villa.

Naplót nem ír, de több netes site-on dokumentálja magának utazásait – és ha úgy vesszük, az is egyfajta napló, hogy a világ különböző pontjain rendszámtáblák előtt fotózkodik, amit feltesz a Facebookra. Érdeklődési köre persze túlnyúlik a reptereken; egy adott hely épített környezete, kultúrája és a különböző vallások összetartó ereje is érdekli.

Bőröndöt soha nem ad fel

András légitársasági alkalmazottként dolgozik teljes állásban, így – mint mindenki másnak - neki is összesen harminc nap szabadsága van egy évben. Ez a hétvégékkel és ünnepnapokkal együtt évi körülbelül 45 nap utazást tesz lehetővé. Legtöbbször bejáratott útitársakkal utazik, egyikük például egy Zoli nevű barátja, akivel kitűnő párost alkotnak, mivel hasonló az ingerküszöbük, az érdeklődésük és hasonlóan rugalmasak. Afrikába és Indiába sosem megy egyedül, leginkább azért, hogy ne kelljen szünet nélkül az értékeire koncentrálnia. És bár utazik egyedül is, nem ez a kedvence: „Én az a típus vagyok, aki szereti megbökni az utastársát, hogy nézd, milyen szép!" – mondja. Bőröndöt soha nem ad fel, mindig mindenhova kézipoggyásszal indul függetlenül az utazás időtartamától. Így egyfelől időt nyer, másfelől nem kell aggódnia átszállásoknál, hogy valahol elkavarodik a koffere.

Ez az impozáns világutazói karrier alighanem nehezen jött volna össze több mint negyven, különböző légitársaságoknál töltött év nélkül; a társaságok egyik előnye a szabad- és kedvezményes jegyek rendszere és a hivatalos utak. Általában utóbbiakhoz igyekszik egy-két napot hozzácsapni. Az pedig még így, túl a hatvanon sem zavarja, ha akár húsz órát kell utaznia vagy a kedvezményes jegye történetesen a vécé melletti pótülésre szól: „Volt ilyen. Egész úton mutogattam a többi utasnak, hogy éppen melyik vécé a foglalt és melyik szabad" – mondja nevetve.

Tippek, trükkök, veszélyes helyzetek és kanapészörf

És mi az, amit sosem hagy otthon? Olyan helyekre, ahol az általános higiénia hagy maga után kívánni valókat, mindig visz magával papírba csomagolt szívószálat, sörnyitót, nedves törlőkendőt – utóbbival egyebek mellett a dobozos üdítők tetejét szokta áttörölni fogyasztás előtt.

Volt veszélyes helyzetben? Háromszor bizonytalanodott el a földet érés sikerét illetően, de mindannyiszor megúszta. És hogy tolerálja családja a szokatlan életmódját? Néha a felesége is vele tart, aki eddig kilencven, gyerekei félszáz országban jártak. Feleségének kicsit magasabbak a komfortelvárásai, mint Andrásnak, de előfordult már, hogy „kanapészörföltek" együtt – ahogy András a Couchsurfinget viccesen magyarosította.

Ehhez az életformához az elfogadó családi háttér mellett nem árt, ha az ember minimum angolul jól beszél. Nos, ő ennél kicsit tovább ment, és nyolc nyelven tud különböző szinteken: a magyar és az angol mellett svédül, lengyelül, németül, oroszul, flamandul és franciául. A nyelvek életben tartásában sokat segítenek a Couchsurfing-találkozók, amiket kedd délutánonként szervez Budapesten. Ja, és még egy dologra szükség van ahhoz, hogy valakiből jó világutazó váljon, hogy látatlanban kedveljen másokat: „Egyértelműen filantróp vagyok."